Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ Münnich Ferenc szobrának ledöntése iggo-ben történész. Műve nem díszpark és nem szégyenpark, nem egy korszak dicsőí­tése vagy kritikája. Politikai indíttatású, moralizáló emlékhely helyett egy korrekt építészeti térsort hozott létre, amely képes megidézni a történelmi közelmúltat. Ez a park egyszerre szól a diktatúráról és a demokráciáról, hiszen csak az utóbbi képes bátran és méltósággal szembenézni a múltjával. A Szo­borpark ilyenformán a magyarországi rendszerváltás szimbóluma, egyedül­álló épített emlék(műv)e. A Szoborpark 1993. június 27-én, a szovjet csapatok kivonulásának második évfordulóján, a Budapesti Búcsú keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. A Bacsó Péter rendezte „korhű" ünnepi megnyitón maga Bástya elvtárs (a ren­dező legendás Tanú című filmjének egyik szereplője) vágta át az avatószala­got, köszöntötte a Szocialista Szobrok I. Országos Találkozójára összegyűlt „szoborelvtársakat" és a közönséget. Az ideiglenes megnyitást követően 1993 őszétől folyamatosan fogadják a látogatókat, noha a park még mindig nem készült el teljesen, a koncepció befejezése csak a 2001-ben elfogadott kiviteli 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom