Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

mű egyik oldalán magyar, a másik oldalon szovjet katonák küzdenek a közös célért. A két oldalt a falat robbanásszerűen áttörő ötágú csillag köti össze. Amikor az emlékmű sorsáról döntöttek, nem az ezred szerepének történelmi megítélése vagy a formanyelvében a szokásosnál modernebbnek számító alkotás művészi értéke, hanem az ötágú csillag jelentett problémát. A bontást javasló 11. kerületi önkormányzat részéről még az is felmerült, hogy ha a csillagot köztársasági (koronás) címer formájúra vésetnék át, az emlékmű maradhatna. Ez azonban a mű tartalmi meghamisítása lett volna, így végül — a szintén sokak nemtetszését kiváltó — áthelyezés mellett döntöttek. Az ezred egy másik, önkényuralmi jelképeket nem tartalmazó emlékműve viszont — Szabó Iván és Jurcsik Károly 1967-ben a Vérmezőn felállított alkotása — a helyén maradhatott.

A sétány utolsó stációja a park lezárásához vezet. Ahogy a tervező nyilatkozta-. „Mikor az út kiér az ösvények rajzolatából (mely végül is — már csak az abszurditás kedvéért is — egy kedves virágmotívum), az út továbbhalad, és ott áll hátsó kapuzatként még két hatalmas szobor, melyek mintegy összefoglal- ják-lezárják a parkot. Visszautalnak mindhárom sétányra, hiszen két sze■ Mészáros Mihály: A Budai Önkéntes tired emlékműve. 1975

49