N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

A Hűvösvölgyből Nagykovácsiba vezető országút felől közeledve a szurdok északi sziklás falában egy nagyméretű barlangszáj vonzza a tekintetet. A 340 méter tengerszint feletti magasságban nyíló barlangbejárat elérése megizzasztja az embert, mivel a völgytalptól körülbelül 50 méteres szintkülönbséget kell „leküzdenie" a görgeteges lejtőkbe kitaposott ösvényen. A 12 méter magas barlangszáj mögött húzódó, majd néhány méter után teljesen elszűkülő járat először csalódást okoz, de hamarosan csodálatos kilátás tárul elénk. A Remete-hegyi kőfülke kitöltését 1914-ben Lambrecht Kálmán és Kormos Tivadar régészeti ásatása teljesen eltávolította. A lelet feltűnően gazdag volt felsőpleisztocén korú madárcsontokban. Az anyag feldolgozása során rekonstruálták a barlang környezetének ősföldrajzi képét, egy kezdetben mocsaras, vizenyős, később szárazabb pusztaságot.

A völgybe visszaereszkedve, az éppen csak csordogáló patakot követve érjük el a völgytalp felett 10 méterre nyíló, fokozottan védett Remete-hegyi Alsóbarlangot.

Az impozáns bejárat mögött egy 25 méter hosszú, hat-hét méter magas, egyenletesen emelkedő aljú terembe jutunk, amelynek fő hasadéka megközelíti a felszínt. Vértes László régész tíz és fél méter mélységig ásta ki az üreg kitöltését, de annak természetes - szálkő - alját nem érte el. A feltárt 13 réteg közül az első kilenc holocén, a 10-13. réteg posztglaciális, illetve pleisztocén korúnak (2,4 millió évnél fiatalabbnak) bizonyult. A legidősebb lelet egy obszidián mik- rolit penge az úgynevezett pilisszántói kultúrából. A felső kilenc réteg legrégebbi leletei rézkori cserépmaradványok. A bronzkori, kelta, római és középkori leletek a barlang folyamatos „használatát" bizonyítják. Az 5—9. rétegben sok volt a megmunkált csontlelet (árak, nyílhegyek, agancskapák, vadkanagyarból készült nyakék), és pattintott kőeszközök (kőbalta, dörzsölőkövek) is előkerültek.

A völgy barlangjai a XXI. században sajnos ismét lakottak, telente a fővárosi hajléktalanok húzzák meg itt magukat.

A szurdok másik fokozottan védett barlangja a Remete-völgyi Felső-barlang, amelyet 1969-ben tártak fel. A sziklás völgyoldalban 320 méter tengerszint feletti magasságban nyíló, addig ismeretlen üreg egyetlen, 29 méter hosszú folyosóból áll, amely a Külső- és a Belső-teremre oszlik. A Magyar Nemzeti Múzeum régészei Gáboriné Csánk Veronika vezetésével teljes egészében kiemelték az üreg kitöltését.

6