N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
■ A Felió-barlangi lelet A barlang régészeti feltárása izgalmakban bővelkedett. A szurdok alján nyíló Alsó-barlangban jégkori leleteket nem találtak. Itt, 70 méterrel feljebb, a barlang szinte teljesen kitöltött, repedésszerű bejárata előtt, az avaros humuszrétegben már első nap jégkorszaki rétegekre bukkantak. Érezték, hogy az ősember nyomában járnak... A két folyosószakaszt elválasztó görgeteges szűkületet leküzdve egy 10 méter hosszú terembe jutottak, amelynek agyagpadlóján rézkori (i. e. 2500) edényeket találtak. A kitöltés szakszerű feltárása során megállapították, hogy azok rétegsora hiányos, néhányat közülük a hajdani forrásbarlang vizei teljesen kimostak. A negyedik réteg érintetlen, áthalmozásmentes volt, jégkori állatcsontokat (barlangi medve, orrszarvú, vadló, kőszáli kecske, pézsmatulok) őrzött. Ősember nyomára egyelőre csak a faszéndarabok utaltak, a tüzelés nyomai. Az óriásgím agancsmaradványa, a zsákmányállatok maradványainak sokasága az utolsó jégkorszak előtti időszak „vadászmezőit" idézték. Az ásatás harmincadik napján pedig előkerültek a Dorog környéki radiolaritból készült első kőszerszámok. A következő nagy jelentőségű lelet 240 centiméteres mélységből, az első kőszerszámtól alig arasznyira került elő: a Homo neanderthalemió három 7
