N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Barlangbejárat a izurdokban

egymás melletti metszőfoga! Az 1932-ben a Bükk hegységi Subalyuk-barlang- ban megtalált neandervölgyi embermaradvány után itt, a főváros határában bukkantak ismét ilyen korú ősemberi leletre.

A nagyszámú állati csontlelet (siketfajd, hófajd, farkas, róka, barnamedve, barlangi medve, hermelin, borz, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, sarki nyúl, mamut, vadló, gyapjas orrszarvú, gímszarvas, rénszarvas, óriásgím, kőszáli kecske, pézsmatulok, őstulok) feldolgozása egyértelművé tette, hogy zsákmányállatok maradványaira bukkantak, a Felső-barlang vadásztanya volt.

A következő szenzációs leletért még ásni sem kellett. A Hátsó-terem egyik sziklapárkányán két rendkívüli méretű, egymáson heverő barlangimedve- szemfogat találtak, mellette egy extra méretű tengeri kagyló (Glycymerii obovata) megkövesedett héja feküdt. Erre a „polcra" helyezte ember-ősünk a vadászatok során talált „extrákat". De ez a kis barlang még további meglepetést tartogatott, nem is akármilyet. A két teremrészt elválasztó kitöltésben egy 62 darabból álló bronzkori családi kincsleletet fordított ki az ásó. Az i. e. 1500 körül elásott leletegyüttes papnői fejdíszt, bronzlemezből készült, fél-