N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

Az elmúlt évszázadokban számtalan neve volt, a török korban Tímárpatak, aztán Pál-árka, Szent Pál-patakja, Szent Pál-árka (ezek arra utaltak, hogy vize a pálosok budaszentlőrinci főmonostora környékéről ered). Az Ördög-árok elnevezés a középkori mondavilágból származik, a szeszélyes vízjá- rású, rejtélyes medervezetésű árkokat szívesen nevezték így. Az már csak a véletlen játéka lehetett, hogy Ördög-árkunk éppen az egykori Boszorkányok hegyénél (a mai Gellért-hegynél) ömlött a Dunába.

A Budapesten másodpercenként 2340 köbméteres évi közép-vízhozammal áthömpölygő Duna fővárosunk területén betorkolló vízfolyásai elenyésző vízhozamúak. Az öt jobb parti mellékvíz (Dera-patak, Aranyhegyi-árok, Ördög-árok, Hosszúréti-árok, Benta-patak) középső vízfolyása - az Ördög-árok — 65 négyzetkilométeres vízgyűjtő területével a legkisebbek közé tartozik.

Mai rejtőzködő formájában „medre" nehezen azonosítható, hiszen a Hűvösvölgyi űt laktanyáitól zárt szelvényű alagűtja Gábor Áron és Raoul Wallenberg emlékműve alatt, a Városmajor-Maros utca-Déli pályaudvar-Vér- mező—Horváth-kert-Árok utca—Döbrentei-tér nyomvonalon kanyarog, hogy azután ott, a Duna 1646,2 folyamkilométerénél a boltozata fölé magasodó alsó rakpart alatt vize a folyóba ömöljön.

Ma már — a nagyfokú beépítettség miatt — nehezen érzékelhetők oldalárkai, a Zugligeti-árok, a Budenz-árok, a Kapi utcai-árok, a Diós-árok, amelyek ma is jelentős mennyiségű csapadékvizet vezetnek le.

A XIX. század elején az elemi csapásokkal (tűzvész, árvíz, filoxéravész) sújtott — átfogó rendezési terv nélkül fejlődő — tabáni Rácvárosban egyre szőkébb, támfalak közé szorított mederbe kényszerítették, és szemétlerakó helyként is használták a porták határán folydogáló bűzös Ördög-árkot. Az első környezetvédelmi vétót Buda városa 1861-ben emelte, amikor a mai Alkotás utcában a honvédség épülő kórházának szennyvizét az Ördög-árokba szándékozták vezetni. Az árok rendezése (lényegében szilárd burkolattal és boltozattal való ellátása) sürgetővé vált a dinamikusan fejlődő budai városrészben. Az 1870-ben létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa vállalta magára a feladatot. 1873-ban a fővárosi pénzalapból 376 ezer forintot biztosított erre a célra. A munkát Buzzi Bódog és Kéler Napóleon vállalkozók 1873. március 5-én, a Horváth-kert déli végén lévő Szent János téri hídnál kezdték meg. 1874-ben a Szent János tér és az Áldásy-ház (ma Krisztina körút 57.; az Országos Szín10