N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

háztörténeti Intézet és Múzeum otthona) között folyt a munka, a tervek szerint 1875-re már a Városmajorig kellett volna érniük.

1875. június 26-án este hat óra tájt óriási felhőszakadás zúdult a városra. A korabeli hírlapi tudósítások mérhetetlen pusztulásról számolnak be: „Az Ördög-árok régebbi boltozata több helyen beszakadt: a rajta épített házak a lakókkal együtt elsodortattak és eltemettettek; az árvíz tartama alatt a Vérmező és Kelenföld síktengernek látszott."

A felhőszakadás az Ördög-árok vízgyűjtő területén is óriási pusztítást végzett, Horváth Farkas egykorú leírása szerint: „A gyönyörű budai hegyvidék', amely eddig gyönyört és élvezetet nyújtott, a gazdag fürtökkel kecsegtető és bő termést ígérő szőlők a vihar után olyan képet tártak fel, amelyre a fájdalom könnyei nélkül tekinteni nem lehetett. Az országutak 3-6 lábnyi iszappal és kőtörmelékkel borítottak, a közutak betömettek, minden közlekedés meg volt akasztva; a vízlevezető árkok ölekre menő szélességben kimosottak, hidak, véd- falak elsodortattak, az utakon és egyes szőlőkben helyükről csak lőpor segítségével kimozdítható roppant kövek hevertek. Számos szőlőnek nyomát sem látni."

II