Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)

■ A Szent litván park északi része a Dunapark kávéházzal, 1937

déli oldala teljesen egységes, az északi oldalon, a Dunapark-kávéház tömbjénél a makacs tervezőknek (Hofstätter és Domány) sikerült egy kicsit egyénibb, kicsit modernebb homlokzati rendszert elfogadtatniuk. A házak között sétálva alig hiszi el az ember, hogy az egységes architektúrájú tömböket nyolc-tíz különböző építész tervezte. El kell ismerni, hogy olyan nagyvonalú épületegyüttes született itt, amilyenre azóta sem akad példa. Nagy kár, hogy a Duna déli szakaszán, a Boráros tér és a Nemzeti Színház között nem sikerül hasonlóan egységes beépítést megvalósítani. Ma individualista korban élünk, és nem hogy Közmunkatanács, de még egységes fővárosi köz- igazgatásunk sincs.

Az Újlipótváros mindig is büszke volt erre az együttesre. „Új embertípus* formálódik ezekben a házakban — szögezte le Zsolt Béla, az Újiág tárcaírója —, mely élen jár a fővára könyv-, újság- és színházjegy-fogyasztá- sában." Szerinte ez a negyed kiszabadulást jelentett lakói számára a „régi kispolgári börtönből, lármából, maszatból és életkedvet sorvasztó milleni- um-mellékutcából", mert „apáikénál összehasonlíthatatlanul urbánusabb és európaibb miliőt" teremtett. Az újlipótvárosi polgár modernségét ennél (ön)kritikusabban, de megértő iróniával írja le Szerb Antal egy kedves útikönyvében. „A palotákban fiatal pszichoanalitikusok teregetik ki egymás lelkét a díványokon, a bridzs délceg amazonjai ábrándoznak hófehér fürdőszobák mélyén, rendkívül intelligens magántisztviselők Moszkvát

48