Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

alkotása, a speciális épülettípus jellegéből adódóan, befelé reprezentál, a fő hangsúly a középső ravatalozóhelyiség belső kialakítására esett. A biomorf, barlangszerű tér meghatározó része a fabordázat, mely emberi mellkast idéz fel, ahol a bordák a mennyezeten egy gerincoszlopra emlékeztető középső részben kapcsolódnak össze, a koporsóhely pedig a szimbolikus test szívénél van. A belső tér a feltámadó Krisztust, valamint az ő egyik legfontosabb ószövetségi prefigurációját, Jónást idézheti fel. A csónakorrü fejfákra emlékeztető ülőhelyeket, valamint a koporsóhely mögé illő keresztet és életfát Mezei Gábor tervezte.

A közelmúlt funerális szobrászata, mint az előzőekben kitűnt, nagyon gazdag, így legfontosabbként egy mű sem aposztrofálható. Mégis, ha befejezésképpen egyetlen, központi jelentőségű, közismert alkotást akarunk kiemelni, az nem lehet más, mint Jovánovics György 1956-os mártíremlékműve,

■ Jovánovici György: az 1956-00 tjorradalom mártírjainak emlékműve

69