Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

„thanatoplasztikája" a Rákoskeresztúri temető 300-as parcellájában. Az emlékműre 1989-ben kiírt pályázat hasonlóan jelentős seregszemle volt a kor képzőművészetéről, mint egykor a Kossuth-mauzóleumé. Jovánovics 1992- ben felavatott, intellektuális és avantgárd, a magyarországi funerális művészetben korszakos jelentőségű művét egyszerre kiegészíti és ellenpontozza a szomszédos parcellában álló 301 darab egyedi fejfa, melyet az Inconnu Művészcsoport tagjai készítettek és állítottak fel, Koczogh András közreműködésével, 1988-89-ben.

A Jovánovics-féle mártíremlékmű szakirodalma igen gazdag, létrejöttéről maga az alkotó is részletesen beszámolt. Lényeges vonása a funerális művészetünkben addig szinte ismeretlen komplex szemlélet: nemcsak a mű látványa, hanem a hang- és fényhatások, valamint a környező tér kialakítása is tudatos munka eredménye. A mártíremlékmű három, egyenként is gazdag szimbolikájú részből áll: a nyitott sírból, a szentélyépületből és az Angyal István végrendelete nyomán híressé vált „rusztikus kőből", mely az alapgondolatot inspirálta. Ez a főváros temetőiben található egyetlen alkotás, amelyről biztosan állítható: része a köztudatnak, és méltó helyet foglal el a XX. századi magyar képzőművészet emblematikus művei között.

70