Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

felől oszlopokkal tagolt építmények összesen közel kétszáz sírboltnak adnak helyet. Az árkádos sírboltok itáliai eredetű, Európa-szerte elterjedt típusának e jelentős példája a tervező, Gerle Lajos főművének tekinthető. A négy kupola belső részének mozaikjait Róth Miksa kivitelezte. A négy tervező Dudits Andor (Krisztus siratása), Vajda Zsigmond (Mária és az apostolok), Körösfői Kriesch Aladár (Krisztus, feltámadása) és Stein János (Az utolsó ítélet) volt. Az alkotók stílusbeli eltérései egyértelműen megmutatkoznak a négy művön: a Stein-féle mozaikon például félreismerhetetlen a mester, Lotz Károly hatása, ezzel szemben Körösfői Kriesch Aladár alkotására a kor dekoratív tendenciái és a művész Kalotaszeg-élménye nyomta rá bélyegét.

A jobb oldali árkádsor főúttól távolabb eső, oszlopok nélküli oldalán található a kor funerális szobrászaténak egyik legismertebb műve, szecessziós temetői művészetünk valóságos jelképe: Tóth László 1907-ben felavatott családi sírboltja. A síremlék építészeti részét, melynek meghatározó eleme a századforduló egyik jellegzetes motívuma, a boglyaív, Fritz Oszkár tervezte, a szobrok pedig Betlen Gyula alkotásai. A négy allegorikus figura közül — sirató nő, lepellel letakart halott, valamint két összegörnyedő akt - a szob■ Gerle Lajos: a Kerepesi úti temető árkádsora

30