Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

■ Fritz Oszkár és Betlen Gyula: a Tóth család sírboltja

rész csak a férfiakt arcát tette láthatóvá. Az összhatástól a részletekig magas színvonalat képviselő mű a még át sem adott árkádsorok elsőként megvalósult síremlékei közé tartozott.

Szintén a jobb oldali árkádsoron kapott helyet 1913-ban az Eisele, illetve 1915-ben a Kilián család síremléke, Ligeti Miklós alkotásai. A két sírboltot az alkotó személyén kívül egységes stílusuk és ikonográfiájuk is összeköti. Mindkettőnek az európai funerális művészet egyik klasszikus eleme, a kapumotívum az alapja, az egyik legősibb halálszimbólum: a földi élet és a túlvilág határának jelképe. A két eltérő formájú, de egymásra rímelő kapu előtt elhelyezett szoboralakok is kiegészítik egymást: Ligeti a temetői szobrászat allegorikus férfialakjainak két alapformáját, a patetikus, illetve a tragikus típust ábrázolta. A Kilián-sírbolt képviseli az utóbbit: a külvilágnak hátat fordító, lehajtott fejű férfiakt belép a kapun, melyet egy angyal őriz. A férfi

31