Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)
Ebben az időszakban bontakozott ki Teles Ede síremlék-szobrászati munkássága is, melynek első és legfontosabb darabja Barabás Miklós 1905-ben felavatott, kiválóan mintázott mellszobra (K 28). 1910-ben szintén portrészobrot készített Horti Pál sírjára (K 17/3), mélynek architektúráját és tulipánmo- tívumos mozaikját Maróti Géza tervezte. Mind a Barabás-, mind a Horti- síremlék a funerális műfaj legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Ugyancsak 1910-ben készült el Mechwart András síremléke, itt az építészeti rész tervezője Alpár Ignác volt (K fal). Teles későbbi munkái, például Lánczy Leó (K 19/1), Hubay Jenő (K 25/1) vagy Hekler Antal (K 41/1) síremléke kevésbé harmonikus, ugyanakkor a Barabás-szobornál jóval monumentálisabb alkotások. Az egész életműből kirí Munkácsy Mihály 1911-ben avatott, tűlméretezett és fantáziátlan sírszobra (K 33—34). Teles Ede sírjára a Farkasréti temetőben szintén saját műve került (F 19/1); Budán található egyik legszebb munkája, a Somor- jai-síremlék is (F 1/4). Különleges alkotásokat készített a két pesti izraelita temetőbe: a vanitas-szimbolikát felidéző, kőbe faragott csendéleteket, ahol az ábrázolt tárgycsoport az elhunyt munkásságára utal. Ilyen mű található például Vadász Lipót sírján a Salgótarjáni utcai, illetve a Flaar- és a Marczali- síremléken a Kozma utcai temetőben. Mindkét zsidó temetőben találhatunk példákat figurális alkotásokra - a Kozma utcaiban jóval többet -, de a képtilalom tradíciójának, illetve a reprezentáció igényének ilyen finom, választékos összehangolására csak igen keveset. Maróti Géza kimagasló jelentőségű munkája Ráth György síremléke, melyet elsősorban a monumentális tömeg és a légiesen finom részletek kontrasztja révén tett hatásossá (K 10/1). A koszorút tartó aktok az elhunyt által pártfogolt művészeti ágakat: a szobrászatot, a festészetet és az építészetet testesítik meg. Maróti saját sírja felett áll Szfjérák zenéje címen ismert nagy már- ványdomborműve, melynek első változata még 1908-ban, a velencei magyar pavilon tervein tűnt fel (K 32). Az ő műterméből került ki 1904 körül a Rákos- keresztúri temető főbejárati Atyaisten-szobra is. Utolsó funerális alkotása, Vázsonyi Vilmos 1927-ben felavatott, kiterjesztett szárnyú sasokkal díszített síremléke a Salgótarjáni utcai izraelita temetőben, a bejárattal szemben áll. A Kerepesi úti temető egyik legkiemelkedőbb építészeti és szobrászati értéke az 1904 és 1908 között megépült kettős árkádsor, illetve az itt található síremlékek együttese (K 18-19). A két-két kupolacsarnokot összekötő, a főút 29
