Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

■ Stróbl Alajoi gránitoroizlánja Szilásyi Deziő iirján

képvisel, például a bronzkaput készítő Jungfer Gyulának, a belső térben elhelyezett márványszarkofágot tervező Gerster Kálmánnak, vagy a mozaikok és az egykori üvegablakok mesterének, Róth Miksának köszönhetően. Gerster tervezte magát a mauzóleumépületet is, akárcsak a köré elképzelt, de meg nem valósult 48-as hősi temetőt. Stróbl Alajos eredeti, a második világháborúban megsemmisült sírköve szintén Gerster Kálmán alkotása volt; mai síremlékét 1971-ben állították fel, fiatalkori önarckép-domborművének másolatával (K 26/1).

Zala György volt a korszak másik legtöbbet foglalkoztatott szobrásza, Stróbl nagy riválisa. Funerális művei közül kiemelkedik Beöthy Ákos 1906-ban felavatott sírja (K 28), melyen a remekbe faragott márványalak nemzeti szobrászaink síremlékeken is gyakori toposzát, a búsuló vitézt jeleníti meg. Zala témaválasztása jól példázza, hogy a korszak reprezentatív sírszobrainak tematikájában a vallási motívumok mennyire háttérbe szorultak a profán ábrázolások - például nemzeti jelképek vagy antik eredetű allegóriák - mögött.

25