N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ A vízmedence

ide telepedő sok ezer ember részére itt épültek az első telepszerű munkáslakások. A második világháború pusztításai Kőbányát sem kerülték el. Az 1960-as évektől kezdődően fokozatosan szanálták az egészségtelen kolóniákat, helyüket lakótelepek foglalták el, a lakásállomány három évtized alatt megkétszereződött. A megnövekedett igénybevétel a mélyben húzódó, romló állagú pincéket veszélyforrássá tette. Az urbanizáció kedvezőtlen hatásai (nagy talajterhelésű épületek, a felszíni közlekedés rezgései, a közművek rendszeres és sokáig észrevétlen meghibásodása) olyan helyzetet teremtettek, hogy az országos program keretein belül (43 települést érint, több száz kilométer pincével!) 1992-ben Kőbányai Pinceveszély-elhárítási Programot dolgoztak ki, amelynek végrehajtása során több száz millió forintot költöttek az üregek feltárására, részben megerősítésükre, egy részük tömedékelésére. 1997-ben az Óhegy park alatt 15-20 méter mélységben egy 1,2 kilométer hosszú, 5500 négyzetméter alapterületű hajdani kőbánya üregeire bukkantak. Ezeket a

32