N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

második világháború idején még óvóhelynek használták, később a lejáratokat, szellőzőket szeméttel, építési törmelékkel töltötték fel. A szellőzés hiánya és a beszivárgó víz több helyen károsította a nagyméretű üregrendszert. A megerősítést és tömedékelést azokon a helyeken kezdték meg, amelyek a legjobban veszélyeztetik a felszíni létesítményeket.

Ma a Kőbányai Önkormányzat 32 kilométer hosszú, 195 ezer négyzetméter alapterületű pince létezéséről tud. A reneszánszát élő Dreher Sörgyárak Rt., a Budapesti Likőripari Kft., a Promontorvin és a néhány pincerészben gombát termesztő kisebb vállalkozások mellett a kerület szeretné rendszeresen látogathatóvá tenni a hatalmas labirintus legalább néhány részletét.

A föld alatti Kőbánya műszaki kuriózuma a Fővárosi Vízművek Rt. Ihász utcai telepén található két víztároló medence. Történetük még a XIX. század második felére nyúlik vissza.

Az 1866-os kolerajárvány kikényszerítette az első pesti ideiglenes vízmű létrehozását a mai Kossuth Lajos téren. Ennek ellennyomó víztároló medencéjét kezdték meg építeni 1868 márciusában a kőbányai Ó-hegyen (a mai Ihász utcában) W. Lindley angol mérnök vezetésével. 1869 végére az első, 1870-re a második medence is elkészült. A kettős medence fenékszintje 33,88, túlfolyónyílása 41,88 m magasan volt a Duna nullpontja felett. A medencék téglából épültek,

■ A kőbányai pince réizlete

33