Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
■ A lezuhant izerkoal a Déli pályaudvarnál oldalt alakították ki. A megvalósításukkor már kissé túlhaladott terveket az osztrák Wilhelm Flattich készítette. Az érkezési és indulási oldalt nem kötötte össze épület. Az állomáson - tekintettel arra, hogy átmenő forgalom nélküli, ün. „fejállomás" lett — mozdonyfordítót is ki kellett alakítani. Ezt a Vérmező felőli végéhez illesztették, ahol vörös homokkőből falazott, bástyára emlékeztető támfal mögé építették be a furfangos szerkezetet. A támfalhoz a Vérmező felől egy széles lépcső és autólejáró simult, amely a felvételi épület előtti térről (ma Kosciuszko Tádé utca) vezetett az Alkotás utca és a Krisztina körüt kereszteződéséhez. A második világháború után — az északi Összekötő vasúti híd lebombázása miatt — a Dorogi szénmedencéből a szentendrei HÉV vonalán, a Déli pályaudvar érintésével szállították a szenet Kelenföldre. 1948. szeptember 18-án egy Kelenföld felől érkező szerelvény 411-es gőzmozdonya — a vérmezői fordítón áthaladva — áttörte a vágányzáró bakot és a korlátot, majd az akkori Endresz György térre (ma Magyar jakobinusok tere) zuhant. A szerkocsi forgóvázai leszakadtak, a mozdony - amely a fal tetején fennakadt — eltalálta az egyik villamosfelsővezeték-tartó oszlopot, így egy időre a villamosközle43