Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

■ A középkori budai zsinagógák 0, 2) és a híd (3) a mai beépítésre rajzolva (Budai Aurél. Zolnay László nyomán)

ma is jószerével csak levél- és oklevéltári kutatásokra támaszkodhat. A régészet alig szolgált tárgyi bizonyítékokkal. A visszatemetett - talán a hiányzó láncszemet is rejtő — Táncsics utcai leletek kortárs értékelése még várat magára.

A Kohn Sámuel és Koestler Arthur nézeteivel szembeálló kutatók szerint a XI. századra tehető az első zsidók — valószínűleg vándorkereskedők — megjelenése a magyar királyság területén. Az újonnan szervezett fővárosban, Budán csak az 1240-es évek végén, a tatárdúlás után kezdődött meg a betelepülés, IV. Béla 1251-es szabadságlevele biztosította a szabad vallásgyakorlást. Az önálló igazságszolgáltatás mellett kijelölte a zsidók helyzetét is: a király kamaraszolgái lettek. Ez egyfelől adózási kötelezettségeket jelentett, másfelől különleges biztonságot, királyi védelmet az Európa-szerte gyakori zsidó- ellenes atrocitásokkal szemben. A zsidók magyarországi helyzetét egészen a török háborúkig meghatározó szabadságlevelet a következő uralkodók - Nagy Lajos kivételével - megerősítették vagy bővítették. Mindkét félnek kedvezett az együttélés: a király és később a városok által is szedett „census lude- orum" (zsidóadó) hasznot hozott a tatárjárás során elszegényedett országnak, de megfelelt a nyugatról menekülő zsidóságnak is.

9