Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
-3 7-beesett :a két bécsi döntés által visszajuttatott etnográfiai területek elvesztéséhez. A külpolitikai kép,bármely felöl nézzük is azt,kánya Kálmán egyéni rátermettségén kivül,nen mutat távolról sem kivánatos összhan got vagy kedvező benyomást.Megerősíti ezt a jelen félszázad legna - gyobb diplomáciai lángelméjének,ifjabb Ándrássy Gyula grófnak ki - küszöbölése a magyar politikai életből s ha már Apponyi Albert gróf bol,korának világszerte legjobban ismert magyarjából nem lehetett ideiglenes /hangsúlyozom újból: ideiglenes/ államiö,enyhe kárpótlás volt az,hogy a Népszövetségben képviselte födelegátu3ként Magyarországot,most pedig,hogy a Népszövetség a múlté lett s Apponyi Albert gróf sincsen az élők sorában,sovány vigasz az,hogy a genfi palotának múzeumában Aristide Briand mellszobbra mellett ott függ minden időkre élethü,figyelmeztető,talán számotkérö képmása. E negyedszázad magyar belpolitikájának egyik legérde - kesebb mozzanata - úgy emlékszem - 1927-ben ment,szinte ész revétlenül végbe,amidőn a nyoivan éven túljárt Concha Gyö - zö,a magyar állambölcselet élő atyja,a Társadalomtudományi Társaságban elmondta utolso szózatát.Előadásának cime,a kér dés és a felelet mindennél jobban belevilágított a sötétbe: van-e egységes magyar társadalom ? Nincs,igen mélyértelmü több vonatkozásban is.Elsősorban a magyar,a politikából az alkotmányt,az államot és a közigazgatást részesítette előny ben tanaikkal /alkotmánytan,államtan,közigazgatástan/ e -gyiitt, szembe a társadalommal s annak tudományával a társa - dalomtannal.Talán 1919-től kezdve a már emlitett Weis 1st - ván volt az első,aki a magyar társadalom problémáinak bon - colásában merült el,s mesterétől,Cjfcha Győzőtől eltérő,minden ideológiai tévedésével együtt e negyed-9zázad egyik leg alaposabb társadalomtudósa volt,főleg a magyar közigszga - tással kapcsolatban.De mélyértelmü volt e megállap itás má - sodsorban az ért,mert a társadalomtudománynak eszmei elha - nyagolása lényegesen hozzájárult ahhoz,hogy nem alakult ki egységes magyar társadalom.Éppen ellenkezőleg egyre inkább szétforgácsolodott.A Verböczyvel felkelő és 1848-al leáldozó nemesi társadalom napja után sen an 1867-el kezdődő ki - egyezési félszázad,sem az 1919-elindult Horthy regime nem valositotta meg azt a magyar polgári társadalmat,amelynek 1843-ban legklasszikusabb szószólója a centralisták közül a történetíró Szalay László volt„Főnemestől köznemesen,értelmiségen,parasztságon át egészen az ipari munkásságig a polgár fogalmában kellett volna összefogni a magyar társadal - mat s ennek elmaradása volt a Horthy korszak 25 évének legsúlyosabb belső politikai hibája. a kormányon ülök közül annak érdekében a legtöbbet "a belügy - miniszter',Kersztes Fischer Ferenc tette,aki a 3o-a3 években két kezének egyikében tartotta a rendészetet és a közigazgatást,a másikában a szociális politikát,de a kettő együtt - számos megértés hiányában - még ennek az igen nrgy államiérfiunak a kezében is sok volt,akik különben a keskeny szociális pallón elhelyezett társadalmi rendet az 1921:111.t.c. alapján a szélsőbal és a szélsőjobb felforgatoival szemben egyaránt mesterien védelmezte.Védelmezne es - küdt-szék hiányában rendes biráskodással,ami a magyar biroi függetlenségnek nem egyszer ártalmára volt.
