Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Végre,hosszú kínos porcok után Mihály nőgls nogszolalí -Hová,hová,Vurácska?

Vera hátrafordul ős megáll.-To vagy,Mihály?Istonon,hát vőgro nőgls megjöttél?- és kuzetnyujt neki.

De hirtelen olakad,gondolkozni kezd,hogy nőst eilt amdjon,vagy hol kezdje ol a már megkezdett buszőlgotést ,a mire ű jjuleken,heteken át készülődött .S ahogy Lieg indulnak, lu süt 1 a tokintutét és a földet nézi. \

Mihály nem tudja aire vélni a uàsik hallgatagsàgàt,kínosan kö hécsclni kezd.-Régen láttalak Vurácska,-csúszik ki száján a szó.

Érzi ugyan,h'gy neu volt vnlaui érte lacs aondat,dc alt csináljon, aik or alig fog a nyulve.

Vera sejti,hogy ui játszódik le a fiúban,s uár aránylag nyu. - godtan válaszol:-En is téged.A napokban hallottau,hogy Itthon vagys>kAzt hittea clfo lcjtottol,mert aég üzenetet sea knptau t )lcd.

Hirtulen eszébe jutott:ideje lenne felhúzni a cipőjét.Mihállyal uégsca aehet acz lt làb.pu lé jo fordult

—A Alj csak ueg egy pi llanafcrra,-és kilép az ut aollő.

Leül a fűre, előbb jobbkézzel aaga alá gyü.rl a szoknya j át .Mikor kész,kőanyudén felpattan:-Mehetünk 1

Tizonőt pero aulva elérik az crdőszélét és lódulnék a zöld fűre ogyaàs aelié,hallgatagjn.

A délutáni aelégben ugylàtszik ainden aegàllt,3 a nagy cs^nd^t scaal sea zavarba : az ég jpálus kékséggel ragyog, csak néha-néha nyár gal át egy futó bárányfelhő,amit Vera oluélázva követ a messzeségbe;-Miért vagy olyan csöndes,Vorácska?-Kérdczi Mihály,hogy túl van az izgaIánkon.-Magna sea tudou,do oly szép ez a dólután,auilyonnek uég soha neu éreztca egyetlen egyet sea.Te hogy vagy vele?-En...,én rég vártán erre a plllanatra.Hat vagy tiz éve...-és fölpilla t először a lányra.Huzi. - Hajolj csak közelebb hozzámllío, ne féljlCsak katicabogár van a hajadon.

Luveszi és a tenyerére teszi a csöpp pirosságát,aui szinte szik rázik a napfényben.-Elengédén,hadd szálljon.Jo?

Ráteszi egy fűszálra,aztán föltartjnA]vIlkor a katicabogár rájön, hogy szabnd:kiboatja szárnyait és ulzü uaog a fák felé.

Vera vágynkuzva néz utána. •' --Milyen jo is nekil -Heked talán non,Vurácska?-aca bizony,aert én nea tudok repülni-Dehogynem, dehogynem,hiszen olyan-vagy,aint egy pillaçgo.Lugcalább i3 nukon úgy tlinik fel - tutte hozzá mentege tödzö leg.

A fiú vallomására Vera arcát pir önti cl- hirtelen fölugrlk és elkezd futni.

Mihály a lány zavarát játéknak veszi és utánaveti magát.Mélyen bent az erdőben utol is éri :uagán;>zránt ja,s a vágy,anl>#a szivükben lüktet,utat tor nagánnk végro^egy szűnni nea akaró,clsö osokbnn,ahol csak kacagni lehet,szülőkön,vagyonon...

Sötét este van álkor megindulnak,- egymást átölelve - haza,a küzdelmes uj élet fűlő...-68-