Valóság, 1953 (1. évfolyam, 1. szám)
1953-10-01 / 1. szám
-34-szábad elfelejten .nk,hogy pontosan ilyen fajta cselekkel szokták a sztálinisták " megvilágítani a gyakorlati tényeket ".Emlékeztet nek ezzel a hajdani Byzancra,hol az egyéni érdekek és szenvedd - lyek nagy ideálok formájában,mint például " homoiuoslon " és " ho moousion " kerültek szembe egymással.Jgy került az.ezerbeidzsan^,! kömáhnisták támadásainak pergőtüzébe egy neves történész,Husselnov aki pedig Sztálin dijat is kapott az " Azerbeldzsan szellemi fejlő dése a XIX. században " cimü munkájáért,mert a legendás Sámlit,a múlt században lefolyt szabdságharc legnagyobb alakját,mint haladó szellemet mutatta be .Érdekes, hogy ugyanezt a Sámlit az 1934 -es, - Nagy Szovjet Encyklopédia is mint ngy demokratát tartott számon^ Persze a párt számára ez nam volt döntö,inkább újabb szolgai lé - pést tettek^nemcsak Moszkva,de bakul helytartok felé is.Ebben az egész vitában a Törénelem ürügye alatt a Jelent vitatták meg és Husseinov megalázása újabb diadal volt az lnkvizltor,Bagulrov szá mára. Ennek a nagy orosz sovinisa ta rohamnak a szociális hátterére még később visszatérünk,mert nemesek a szovjetunión belül észlelhető 1946 óta,hanem a nemzetközi'kapcsolatokban is,pl.Kőzépeuropa , országaival szemben.Többek között ez eredményezte J U G 0 S Z L A VIA és a Kominform közti konfliktus kirobbanását is.A "tit ista disszidálás" uj lökést adott a nemzeti és kispolgári nacionalizmus lö.gkülönbözöbb formái ellen vezetett haronak.Tohát minden o&yan ér zés ellen mely megkísérelt védekezni az. orosz imperlallzmusscl''enem bon.Mert az orosz sovinizmus,mit Lenin annyira kritizált,1934 óta nem került napirendre,mintha egyszeriben eltűnt volna a közérzet - böl. 195o-ben Sztálin újabb szellemi lehetőségeket adott a párt ideologusalnak,akik ezt a kampányt vezették,a nyelvészet kérdéseivel foglalkozó cikkeiben.Sztálin felvetette az u.n."zóna-nyelvet",amely átmenet lenne a nemzeti nyelvek sokasága és az egyetlen nemzetközi nyelv között.Az magától értetődik,hogy Sztálin,nyílvànossàgra hozván tanulmányait,megerősítette az orosz nyelv és kultúra hírét és hatalmát,mely szerinte hivatva van egy "zona-nyelv" szerepére.(1) Ebben az értelemben magyarázták és mélyítették el tanait a szovjet nyelvészek,elsősorban V.Vinogradov akadémikus,akit ekkor bíztak meg a Szovjetunió nyelvészeti kutatásainak veZetésővel.Vlnogradov a kővetkeződet Irta a "Pravda" 1951 junius 21 -1 számában " A nagy orosz nép nyelve hatalmas eszköz a hazánk népeinek egymás közti megértésében.A nagy orosz nyelv kiapadhatatlan forrás a többi nyelv számár a". Mi után az orosz nye ^"küldetéséről" szóló dogmát Moszkva kihirdette,a Köztársaságok tudósait felhívták arra,hogy ^ egyrészt népeiket ennek örömmel való elfogadására elökészitsék,más’ részt javítsák át régebbi müveikben azokat a szempontokat melyek ezzel ellenkeznek vagy Ilyen szénben tűnnek fel. 1951 júniusában és júliusában a "Pravda" és a "Literaturnája Gazeta" idézi az 1946-os Zsdanov-I határozatot és uj hadjáratot in dit el a különböző köztársaságokban az "ideológiai hiányok" ellen. Ekkor megtámadták hevesen az Ukrán írószövetség elnökőt,Korneicsuk elvtársat,azért,mert nem akadályozta meg Szeszjura nevű költö egy (1) Erről akérdésröl kiváló tanulmány F.Barghoova cikke: "Stalinism and the Russian Cultural Heritage".(The Review of Politics,Notre Dame, USA avril 1952.
