Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-12-05 / 112. szám

588 Elsőrendű lépés volna például, hogy a magyar lovas, hajtó, idomító, kocsis, lóápoló és istálló személyzet kiképzésére megfelelő iskola létesitessék. Szervezni kellene a munkaközvetítést, ílére tapasztalt és elismert multu szakembereket kell Állítani. Igy van ez Angol-, Franczia- és Németországokban. A magyar kiváló lovas és kocsis. Benne van a vérében. S ime, mit tapasztalunk? Külföldi importra szorulunk csak azért, mert versenyüzemünk vezetői a demokratikus fejlődés iránt érzéketlenek voltak. A vezetőség a külföldi versenyüzemet csak a reprezentálásban kívánta utánozni. Más irányban se nem hallott, se nem látott ! Igy volt ez a lóanyag importnál. Vegyük az ügetőlótenyésztést. Itt csakis a nagy és immár a kereskedelmi üzem körébe eső tenyésztők, de ezek is csak jó összeköttetéseik révén tudtak boldogulni. Csak ezeknek jutott az állami vagy egyleti pénzen külföldről importált tenyészanyag, a kiváló fedezőmének és anyakanczák. A kisebb tenyésztők ebből — az okokat e helyt nem sorolom fel, csak a tényekre utalok — ki voltak zárva. Főleg az ügetőlótenyésztésre állott ez. Már pedig a változott viszonyoknál fogva a hátiló tenyésztés jövője bosszú időn belül korlátozva lesz. A hadseregek lovasságukat csak egész kis részben fogják fenntartani. A bátiló tenyésztés tehát már nem lesz jövedelmező. Kivitel szempontjából sem lesz szerepe. Jövője csak a kocsiló tenyésztésének van. Hazai és külföldi viszonyok még nem értek meg a gépjármüvek kizárólagossága uralmának, igy a kocsiló-tenyésztés még mindig jövedelmező foglalkozás marad és kivitelre is számithat. Miután pedig kocsi-lótenyésztésünk csak a telivértenyésztés kiművelésével lehet versenyképes, a telivér, illetve angol félvér-keverék kocsiló tenyésztést propagálni és demokratikus irányban fejleszteni kell, egyelőre a rendelkezésre álló anyag minél intenzivebb kihasználásával. Hozzáférhetőbbé kell tehát tenni a kocsiló-tenyésztését, nevelését és idomitását hazai tenyésztőink részére, amerikai és hazai elsőrendű fedezőmének és anyakanczák megszerzése révén. Ezeket a tenyésztők között nyilvános árverésen kell eladni és szétosztani. Törvényileg kellene szabályozni, hogy az ügető fedezőmének birtokosai azokat ne csak saját tenyésztésükben használhassák fel, hanem hogy azokat más tenyésztők rendelkezésére is kötelesek átengedni. Törvényileg kellene szabályozni a lókereskedelmet, az adás-vételt, a szavatosságot. Mert ezekről még ma sincsen tételes törvényünk és csak régi szabályok és szokásjog alapján állunk. Xötelezövé kellene tenni a törzskönyvezést. Elég, hogy ha rámutatok arra, miszerint a magyar ügetőlovaknak még ma sincsen külön törzskönyve, hanem azt csak Ausztriában vezették. De tételesen kellene szabályozni a közvetítést és közvetitő kereskedelmet is, mely ma túlnyomórészt hívatlan elemek kezeiben központosul. A keresztülviendő birtokreform keretén belül módot kell nyújtani, hogy a tenyésztelepek részére kellő nagyságú földterületek, legelők, kaszálók és a teuyészberendezésekhez szükséges telepek területe az egyes tenyésztők és versenyistállótulajdonosok részére térítés ellenében biztosíttassanak, illetve kihasittassanak. Meg kell ezt a birtokreform keretén belül oldani, hogy a kisebb tenyésztők egyesülhessenek. Az állami tenyésztelepeknek deczentralizálása szintén a birtokreform keretén belül lenne megoldandó. El kellene rendelni, hogy kisebb tenyésztők, kik kellő berendezésekkel nem rendelkeznek, jogosítva vannak nemesvérü csikóikat felnevelés, idomítás czéljából az állami tenyésztelepnél elhelyezhetni, a hol azok versenyképességük idejéig nevelés és idomitásban részesülnének dijazás ellenében. Mindez a magánvállalkozást nem érintené. Rendeletileg szabályozni kellene a takarmányelosztás mostohán kezelt kérdését, mivelhogy gazdasági helyzetünk a jelenlegi korlátozó rendelkezések megszüntetését lehetetlenné teszi. Bizassék a takarmány elosztás az egyes versenyegyletekre. Ma ez a jog bizonyos fokig a megtorlás fegyveréül kínálkozik, amennyiben a szókimondó tenyésztők és versenyistálló tulajdonosok, ha százszor is bejelentették szükségletüket, egyszerűen nem kapnak semmit. Holott a szükséglet bejelentésére, helyesebben annak összeírására, az egylet vállalt a kormánnyal szemben kötelezettséget. Létesíteni" kellene egy lóárverési csarnokot, állami lókiállitásokat, úgyszintén államilag kellene szakszerüleg rendezni a telivércsikó, kancza és fedezőmének árverését, mely jelenleg egyes egyletek privilegizált joga, annak daczára, hogy ezek közérdekű dolgok. A DEMOKRATIE HULLÁMAI. x Beszélgetés az Újságírók Turf Szindikátusának titkárával. Hogy indult az újságírók aktiója. Mi lesz az ankét várható eredménye ? Az országot végigszántó forradalom napjai szülték meg azt az aktiót, a melyet az Újságírók Turf-Szindikátusa indított meg a demokratia jelszavával a Magyar Lovaregylet ellen. Miután a forradalmi idők méhében fogamzott meg a mozgalom, érthető, hogy termékeny talajra talált, s ma már ott tart, hogy nemcsak számolni kell vele, de homlokterében áll mindenek érdeklődésének is. Ugy látszik ez a mozgalom egyre szélesbbedik, s ma már nem pusztán támadást jelent a Magyar Lovaregylet ellen, hanem tágabb területekre csapongva, teljes átalakulást követel a versenyügynek minden ágazatában. Erre vallanak azok a tárgyalások, a melyeket az Újságírók TurfSzindikátusa a földmiv'elésügyi minisztérium államtitkárával, egymás között, valamint az érdekeltek különböző csoportjával folytatnak. A helyzetről, a kérdés megoldásáról, telivórtenyésztésünknek, versenyügyünknek és a mindezekkel kapcsolatos kérdéseknek állásáról és várható kialakulásáról egyébként hü képet fog adni az a nagyarányú ankét, a mely a közeli napokban zajlik le valamennyi érdekkör képviselőinek résztvételével. Az aktié megindításában és folytatásában lapunk szerkesztőjé, bár tagja az Újságírók Turf-Szindikátusának, nem vett aktive részt, de hogy e lapnak közönségét hűséggel tájékoztathassuk a testület álláspontja felől, több irányú kérdést intéztünk a szindikátus titkárához, Kiss Gyulához, a Budapesti Hirlap munkatársához, a ki a kiváut felvilágosításokat a következőkben adta meg: — Az aktió szükségét — mondotta Kiss Gyula — én vetettem fel a forradalom első napjaiban s a mikor közöltem a szindikátus egyik vezető tényezőjével, az eszme nemcsak megértésre, de valósággal, rajongó lelkesedésre talált. — Bennem is forong a gondolat — jelentette ki kollegám — s elhatároztuk, hogy haladéktalanul az aktivitás terére lépünk. — Elhatározásomban semmi esetre sem irányított az a szándék, hogy a forradalom levegőjében ime megérett az alkalom az érvényesülésülésre, rombolásra és — bosszúállásra, a nagy átalakulások pillanatra azonban meghozta azt az időpontot, a mikor minden komoly, dolgozni akaró és ideálokért lelkesedő embernek kötelessége talpra állani és az alkotó munka terére lépni. Megdönteni, a mi rossz, javítani a mi javítható, menteni, a mi szükséges és hasznos. A mi világunkban a telivértenyésztést és az ezzel szorosan összfüggő versenyügyet .... Mert a szindikátus aktioja annak indult, hogy a versenyügyet az uj korszellemének megfelelőleg átalakíthassuk és hogy ezzel az átalakulással megmenthessük a békés jövőnek. — Ugy vélem elismerést érdemlő motívumok vezettek az eszme felvetésénél s elismerést érdemelnek mindazok, a kik azt felkarolták. — A mozgalom azóta vált publikussá, a mióta, az aktió czéljait megismerte és a magáévá tette a földmivelésügyi miniszter, Buza Barna és államtitkára, Laebne Hugó, a kinek kezére bizta a miniszter a lótenyésztés ügyének irányítását. — A szindikátus küldöttségét, a mikor első izben jelent meg a miniszter és az államtitkár előtt, máris teljes szinpátia fogadta és a nyilatkozatok, a melyek a találkozón elhangzottak, nagy erőre lendítették a mozgalmat. Laebne államtitkár a legnagyobb készséggel ajánlotta fel munkaképességét az ügynek,, úgyszintén Buza Barna miuiszter is. — A szindikátusnak delegált tagjai süriia érintkeznek az államtitkárral, a kit az ügynek miuden mozzanata fölötte érdekel, mert erősen ambitionálja, hogy a lóversenyügymodern alapokra való fektetése, a legmeszszebb módon való rendezése és zavartalan menetének biztosítása az ő nevéhez fűződhessék. Az államtitkár személye garantia reá> hogy a nagy kérdéseket az arra hivatottak csakis a közérdek szempontjából mérlegelik és a nagy mü, a mely demokratikns alapokon álló versenyüzemmel ajándékozza meg majd az országot, népszerű lesz mindenki elótt, a ki az ügyet igazán szereti. — A szindikátus memorandumot terjesztett a kormány elé. Az eleborátummal a Yadászés Versenylap már foglalkozott, nein kell tehát ismertetnem, annyit azonban mondhatok, hogy a memorandum keretét máris széjjel nyomták az előtérbe tóduló kérdések. Ma már nem arról van szó, hogy fentmaradjon-fr a Magyar Lovaregylet, vagy uj versenyegylet alakuljon ennek helyébe, nem az a kérdés, többé, hogy ki legyen a M. L. E. elnöke, hanem, hogy a tenyésztés terén is a versenyüzemben olyan egészséges állapot teremtessék, a melyek megfelelnek azoknak a nemzetgazdasági czéloknak, melyeket szolgálnak. — A minisztérium tudni illik egy rövidesen összehívandó ankétre bizza megállapítását azoknak az alapelveknek, a melyeken a demokratikus lóversenyintézménynek fel kell épülnie. Az ankéten szóhoz jutnak a tenyésztők, futtatók, versenyegyesülett'k, a sujtú képviselve lesz tehát valamennyi érdeks/fera és ilyen módon megnyilatkozhat minden 'elfogás, a mely a régi hibákon okulva az uj rendszer alapjait megteremteni hivatott. — A magam részéről ugy képzelem az ankét eredményét, hogy külön állami szervezet létesül, a mely ellenőrizni fogja ugy a versenyegyesületek működését, mint a tenyésztő: irányítását. Ez a szervezet fóruma lesz valamennyi egyesületnek, igy tehát az iigelőversenyegyesíileteknek is. Egészen való ;inőnek tartom, hogy megszűnik a Lovarogyletnek az a privilégiuma, a melyet a vei enyengedélyezés és rendezés terén idáig élvezett. Részleteznem sem szükséges e kiváltságokat, a melyeket minden téren élvezett a M. L. E., hiszen mindenki tudja, mily korlátlan hatalom volt ez az egyesület a lóversenyüzem birodalmában. Mindezek a hatalmi eszközök, természetesen kivetve belőlük azokat, a melyek a modern időkben más magasaid* tényezők elbírálásának körletébe tartoznak (például a közönség és istállótulajdono ok személyi ügyei fölött való bíráskodás), az uj forum kezébe jutnának. Az uj aera felállításánál érvényesülni kell annak a felfogásnak, hogy senki munkáját nem szabad ingyen igénybe venni. Fizetést kell tehát élvezni az. ellenőrzésre hivatott forum tagjainak is. Annái is inkább hangoztatnunk kell ezt, mert nrm meghívás, hanem választás utján kerülhet-] nek betöltésre a helyek az uj szervezetben« A legismertebb és a legmegbízhatóbb szaktekintélyeknek kell helyet foglalniok a létesítendő legfőbb ellenőrző testületben. — Példátlanul érdekes és tanulságos lesz ez az ankét, fölötte kívánatos, hogy eredmény emeghozza mindazt, a mi régi óhajtása a lóversenysport minden őszinte hívének. Az Újságírók Turf-Szindikátusának elsó terve,, mint látjuk, alapos módosításon ment keresztül s. egyes vonásaiban hozzásimult ahhoz a gondolatmenethez, amelyet előző számainkban bonczoltsaját nézetünk jelent. Örömmel üdvözöljük ez; átalakulást, mert igy könnyebb lesz a megoldáshoz eljutnunk s az érdekellentéteket hamarább lehet az arra hivatott tényezőknek öszszeegyeztetniök. A tagadhatatlanul bosszú elvéből kiindult, illetve helyesebben mondva ebből kifolyólag felkarolt akczió tehát szerencséremégis a helyes mederbe terelődött s első elindulásának elvei szerint határozottan káros, bomlasztó hatásai talán igy elkerülhetők lesznek. A Szindikátus programmjával részünkről még mindig nem azonosítjuk magunkat, mert a véleményiink ma is az, hogy a demokratikus változtatásokat e téren nem lehet és nem szabad tüzzel-vassal keresztülvinnünk. Nem lehet.