Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-12-05 / 112. szám

я»!7*WST VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek volt A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szövetség s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. A Magyar Ugetőtenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Előfizetési ára : Ausztria-Magyarországra egész évre 100 korona, január 1 és jnlius 1-én kezdődő félévre 50 korona ; a január l-től márczius 31-ig és az október l-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 22 korona; az április l-től junius 30-ig és a julius l-től szeptember 30-ig terjedő negyedévre 35 korona. Más országokra: félévre 60 korona. Kiadóhivatal : VIII., József-utcza 12. 112. szám. Telefon-szám i Szerkesztőség : 145-92. Kiadóhivatal. József 65-83. Budapest, 1918 csütörtök, deczember 5. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. Lóversenyüzemünk bomlása. Telivértenyésztésünk és verseny üzeműn к "kérdéseinek bonczolásánál már eleve rámutattunk arra, hogy a változott viszonyok nagy megpróbáltatást rónak e fontos ügyre. A legnagyobb csapást természetesen területi integritásunk biztos elvesztése jelenti, jólétiét a - tőlünk előreláthatólag elszakítandó részeken alig akadnak jelentősebb telivérménesek s e tekintetben inkább az országos tenyésztés szenvedne, különösen, ha a Bánság hovatartozandósága kérdésében döntene az entente Szerbia javára. Az országos lótenyésztés érdekeinek kára azonban kétségtelenül bénitólag hat majd a telivértenyésztésre, a melyet ezentúl csak a vezetés még fokozottabb szakszerűségével s az ügyet közvetlenül szolgálók meg nagyobb áldozatkészségével tarthatnánk meg mai színvonalán. A versenyüzem demokratizálásának elvéből kiindult irányzat, a mely hitünk szerint immár túllépte eredeti ezéljának határait, a túlságos agresszivitás révén viszont kétségtelenül ellenkező hatást vált majd ki. Az ügyek mai alakulása után bizonyos, hogy a, régi hivek közül sokan lemondanak a telivér-lótenyésztés és a versenyzés nemes passziójáról, pedig a jelen körülmények mellett egyesek elvesztése is nagy megrázkódtatást jelent. Ma egy-egy telivér-ménes feloszlása súlyos csapást mér majd egész telivér-tenyésztésünk értékére s véle a versenyüzemre is s ha esetleg sorozatos jelenséggé válna, ugy könnyen a esőd elé sodorhatná az egész kérdést. Pedig a bomlás már megkezdődött. Elsőnek egyik legpassionatusabb és feudális gondolkozással éppen nem vádolható régi sportsmanunkban, Károlyi Gyula grófban érlelődött meg a telivér-tenyésztés ügyével és a versenyüzenjmel való szakitásnak a gondolata. Arad-Mácsa, ha nem is régi, de sok jó egyeddel rendelkező ménese megszűnik s ezzel az első oszlop dől ki a telivértenyésztésünk ingó épületéből. Félünk, hogy mihamar ujabb követők akadnak, a mely esetben pedig a csődöt nem kerülhetjük el. Bécsi versenyfeltételek. Ausztria versenyüzemének szétbomlásáról, illetve újjáalakulásáról érdekes dokumentumokat szolgáltat az osztrák Jockey-Club nagy versenyeinek most megjelent kiirása. Persze itt nem a demokratizálás feltétlenül szükséges érvényrejuttatásáról van szó, pedig ott semmivel sem térnek el az állapotok a mienkétől, hanem a régi Ausztria egységes üzemének megszűnéséről. Élénk példája ennek, hogy az egykori osztrák Kancza-dij most már bécsi Kancza-dij czimen került kiirásjra, mig az osztrák derby büszke neve szintén bécsi derbyre minősült át. A pillanatok alatt elsöpört multat most egyedül csak az Ausztria-dij reprezentálja, a többi mind eltűnt, megváltozott. Nincs többé Kaiser- Preis, amely ezentúl a Nagy Nyári-dij nevet viseli, mig a nemrég átkeresztelt Kaiserin- Preis újra régi, büszke Jubileums-Preis nevét kapta vissza. Bécsben a dijak részleges felemelésétől eltekintve ebben merülnek ki az összes ujitások. Odaát, jóllehet az állapotok teljesen egyeznek a mienkével, nem tartják annyira feltétlenül szükségesnek és épp a legfontosabb földmivelésügyi teendőknek a versenyüzem demokratizálását, mint nálunk. Vájjon nincs-e igazuk? NÉHÁNY SZÓ Я VERSENYÜZEM DEMOKRRTIZALASAHOZ.*) Irta : Dr. Kun Tibor, az Ügetöló- és Versenyistállótulajdonosok Országos Egyesületének titkára. Helyeset és okosat szögeznek le a «Lóverseny^ üzem demokratizálása» czimmel megjelent czikksorozatok, nemkülönben — egyes részeiben — a földmivelési kormányhoz benyújtott «Memo- randum». Lelkes hivökként vonulnak fel a czikkirók és érdemes irányban haladnak, mikor a lótenyésztés érdekeit karolják fel és demokratizálni kívánnak ott, ahol az arisztokratikus zárkózottság a konzervativizmus elvonultságában nebántsvirágként kezeli versenyüzemünket. A versenyüzem demokratizálása a mai súlyos helyzetben nehéz feladat. A szükségelt eszközök a jelenlegi rendkívüli viszonyok között a rögtöni átmenet létesítésének biztosithatására nem állanak rendelkezésre. Ez okból gyökeres átalakulást hamarosan nem várhatunk, hanem rendszerváltozást, azt igen 1 A versenyüzemeknek állami kezelésbe vételét kívánja a radikálizmus. Helyes ! Vegye át az állam a versenyüzemet. Rendezze a versenyeket. Adja a dijakat és keressen a befolyó jövedelmekből fedezetet. De ez esetben tiltsa el a fogadásokat. Szüntesse be a totalisaleurt és bookmakereket. A tenyésztőknek erre szükségük nincsen. A tenyésztésnek még kevésbbé. A szerencsejátékból eredő jövedelmekre egy demokratikus államnak sincsen szüksége. Minden ily irányban felhozott érv, ha a kormány maga rendezné a versenyeket, zámitásba sem jöhet, mert alapindoka hamis. Ha a lótenyésztést és fejlesztését állami érdeknek minősiti kormányunk, mint ahogy anuak is kell minősítenie és azt saját kezelésbe óhajtja v^jini, ugy legyen erre is pénze. Garasoskodni e téren állami kezelés esetén nem lehet I *) A beküldött czikk ugyan legnagyobb részében nem fedi nézeteinket és sok tekintetben szakszerű kívánalmak érdekeibe is ütközik, sőt a helyzet valóságával is ellentétben áll, mindazonáltal készséggel adunk helyet a soroknak, nemcsak amaz elvünknél fogva, hogy az eszmecserének minél tágabb teret adjunk, de azért is, mert egy-két újszerű és megszivlelést igénylő ötletet látunk benne. Szerk. Ma az a helyzet, hogy a versenyüzem körüli kiadásokat az egyesületek viselik. Fedezetül az ismert jövedelmek szolgálnak. Ha pedig a versenyüzem vezetése újra egyesületek kezében marad, a fogadások lehetőségének, mint föltétlen szükségletnek, meg is kell maradnia. Mint üzlet, a régi rend — jó üzletnek bizonyult Versenyegyleteink meggazdagodtak. Több milliós töke felett rendelkeznek. Egyesületi alapszabályaik határozzák meg az egyes égyletek belsó életét és mivel évizedek óta a konzervativizmussal telitett exkluzív csoport foglalkozik a lovas és hajtó sporttal, ók sajátították ki maguk részére ezen egyesületeket, melynek vezetői is csakis közülök vagy a körükbe befogadottak közül kerül ki. Ez a vezetőség nobile officiumként kezelte állását. Fizetést nem fogadott el érte. Meghonosították az elfogult rendi formákat, ugy, hogy ha polgári állású tenyésztő merészkedett futtatni és tenyésztésének eredményeit gyümölcsöztetni kívánta, annyi mellőzés és megaláztatásban volt része, hogy inkább abbanhagyta a tenyésztést ós visszavonult. De hasonló sors érte a «felső tízezreket» is. A régiek lassankint visszavonultak, mint tenyésztők és istállótulajdonosok. Hovatovább oda jutott versenyüzemünk, hogy a versenyvezetőség oly egyénekből alakult, kik nemhogy tenyésztők, de még csak versenyistállótulajdonosok sem voltak és tiszteletbeli állásukat az exkluzív egyleti tagokhoz való viszonyuknak köszönhették. Az ily sem tenyésztő, sem versenyistállótulajdonosokból alakult vezetőség hivatását nem a tenyésztés szempontjából, hanem kaszinói szokások és erkölcsök szerint töltötte be. Hivatásukat félreismerték. Ha akartak volna is, nem tudtak a tenyésztők érdekei fölé emelkedni, csak a multak dicsőségén rágódtak. A tenyésztőkkel állandóan súrlódtak, aminek azután ugy a tenyésztők, mint a tenyésztés szenvedte kárát. Nem volt képes ez a vezetőség a kor szellemével haladni. Inicziativája nem volt. Csak külsőségekben tetszelgett. Az ósdi rendszeren változtatni nem engedett, olyannyira, hogy minden ujitás iránti törekvést személyes térre vitt át. Az elégületlenek, akik nemcsak a saját jogos érdeküket látták megsértve, hanem a lótenyésztés fontos és közérdekű voltát is háttérbe szorítva érezték, természetesen változtatni kivánnak a mostani tanácstalan helyzeten. Tömörültek és most a demokratikus kormánytól .várnak segítséget. De nem a lótenyésztés egyik fázisát, a versenyüzemet szabad csak a demokratikus reformmozgalom tárgyává tenni, hanem magát az egész lótenyésztést is demokratikus alapokra kell helyezni. Ha ez sikerül, a lótenyésztés egyik fázisa, a versenyüzem is demokratizálódni fog. Legyen tehát a jelszó : Demokratikus alapokon létesíteni azt, ami még nincsen és reformálni demokratikus irányban azt, ami már megvan ! Csak a kimagaslóbb mozzanatokra kivánok ezúttal rámutatni, mint a személyzet," lóanyag, ellátás és tenyésztés eredményei értékesítésének kérdéseire. Legközelebbi számunk deczember &9-én jelenik meg. — A mai szám ára I korona.