Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916
1916-01-07 / 1.szám
20 kivételeknek — ma már nem annyira sport, mint inkább üzlet. Erre nézve némi útmutatást nyújt, már egymagában az is, ha egy régi versenyjelentést összehasonlítunk egy ujabb keleiüvel. Bizony más nevek szerepeltek a régieken, az ujabbakon alig tud eligazodni az ember a különböző «Misterek» és «Captainek» tömkelegén. Szeretném tudni különben, hogy mire valók egyáltalán az álnevek ? Önkéntelenül is azt a látszatot kelti e szokás, mintha vagy az illető nem lenne elég jó a versenypályára, vagy a versenyzés nyilt beval ása állana az illető méltóságán alul. Mind két esetben jobb lenne nem versenyezni. Megjegyzem, hogy a ménes nevek nem igazi álnevek, valamint a gyászesetekben felvétetni szokott álnevek sem tartoznak fenti kategóriába. Én ugyan sem a ménesnevek hasznai» tát, sem az utóbb emiitett szokást nem találom indokoltnak. — A versenyzés ezen, hogy ugy mondjam, üzleti jellegével elválaszthatatlanul függ össze az a jelenség, hogy a rövid versenyek, fő. eg handicapok, mindjobban lesznek felkarolva a hosszabbak hátrányára. Nézzünk meg egy starterlistát egy 1000 méteres handicapban és egyet egy hosszú távolságúban. Vagy nem elszomoritó-e mikor mondjuk például, az «Esterházy-dij»-ban, «Széchenyi dij»-ban kéthárom iovat indítanak, nem is szólva a walkowerekröl? Pedig bizonyára több tenyészértéke folyásolják a lovak esélyeit rövid versenyben, mint hosszabban, mert előbbiekben azok jóvátételére nincs még annyi idő sem, mint utóbbiakban. Ezen fogadási szempontokon kivül nagyon fontos szerepe van annak is, hogy rövid távolságra könnyebben idomítható, gyorsabban készíthető el a ló, mint hosszabbra. Ezért azután minthogy a versenyzés drága mulatság és minthogy mentői előbb akarja a futtató befektetését gyümölcsöztetni, inkább a gyorsabban elérhető rövid versenyeket veszi tekintetbe. Ezenkívül, minthogy a jövő stajere mint kétéves rendesen lassabban fejlődik, ha kétéves korában egyáltalán, ugy csak ősszel hozható okszerű idomítás mellett pályára, sokkal hamarább keresi meg zatiját a flyer csikó. Ezért. \an azután nagyobb kellete a flyereknek és ezért banjagoffiatnak el t> nyésztőink által olyan mének, mint például a több kiváló lovat nemzett Dunure és History, melyek ivadékai nag>részt stayerek és igy nehezebben idomíthatok, későbben pályára hozhatók lévén, csak később hajtottak hasznot tulajdonosaiknak. 4. Ugy magáért a telivérért, mint azért inert telivértenyésztésünk szoros összefüggésben van a félvérrel, súlyt kell helyeznünk magától értetödóleg a lovak küllemére is, még pedig ugy a ménekére, mint a kanczákéra. mert az idomitást megnehezíti. Sok gondot és fejtörést okoznak idomáraiknak az ilyen. nagv nehéz testű cstkók, melyeknél a lábak ereje', hordképessége nincsen arányban a felsőrészekkel. Az ilyen éves vásárra felhizlalt csikó egész pályafutása feláldoztatik sokszor azért mert a vevókozónségnek fényesszörü, zsiros hustömeg kell. (Mielőtt tovább mennénk megjegyzem hogy az e pont alatt Írottak az égetsz telivértenyasztésre vonatkoznak.). — Borzasztó szokás az is, hogy egyes helyeken a csikók egyedül társaiktól elkülönítve tartatnak, ne hogy játszadozásuk közben megrugdosásnak legyenek kitéve. Mert hiszen egy rúgás maradványa szemébe tűnhetne a vevőnek és az elállna eseileg a vásártól. De gondoljuk csak meg, milyen szörnyű és természetellenes lehet egy ilyen szegényrab csikó élete. Ezen fejtegetésemmel kapcsolatban egy külföldi és egy hazai példára akarok hivatkozni. A külföldi példa az angol mr. J. B. .Joel chiklwick-bury-i ménese. Joel ur, sok angol tenyésztővel ellentétben, lelkes hive az edzésnek, természetes felneve'ésnek. Fedezőirénje egész nap külön, magas deszkafallal körülvett karámokban vannak, hol kényük-kedvük szerint hempereghetnek, dőzsölhetnek minden földi jóban, csikói pedig, nemük szerint két csoporttá különítve, együtt vannak kifutóikban. Van is rúgás Az Ausztria-dij befutója. Sun Diai győz Celsius, Quargel, Hári János 11.. Neveletlen, Sanskrit stb. ellen. van a hosszabb versenyeknek a rövidebbeknél. Hiszen a jó ló főkelléke az, hogy gyorsasága mellett kitartó, SZÍVÓS legyen. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy — legalább nálunk — a telivértenyésztés szorosan összefügg a fél vértenyésztéssel, már pedig mit érünk el olyan félvérrel, melynek nincs kitartása. Ezzel szemben persze fogadási szempontból sokkal kiadósabb egy rövid verseny, hol az esélyek kiszámíthatatlanabbak lévén hosszabb az odds, nagyobb az osztalék. Az a tény, hogy a rövid versenyek irreálisabbak, már egymagában levon azok tenyészéitékéböl. A rövid versenyek pedig azért irreálisabbak, mert itt sokkal több zavaró mellékkörülmény játszhatik közbe, mint egy hosszabbnál. Rossz start 1000 méteres versenyben jő mezőnyben, épen a távolság rövid volta miatt, többet már jóvá nem tehető, mig egy jól startoló jockey lovaglása nagy előnyt b ztosit még a rosszabb lónak is a jobbal szemben. Igaz ugyan, hogy a jó lovas mindig óriási előny, de a rövid versenyekre nézve ez fokozott mértékben áll. Se szeri, se száma, például azon rövid versenyeknek, melyeket nem ez vagy az a ló nyert meg, hanem Tarai startoló művészete. De nem csak a jó vagy rossz start, hanem a verseny alatt felmerülő egyebb kisebb-nagyobb kellemetlenségek, mint az összeütközések, körül záratás, nekilovaglás stb., sokkal jobban beNagy sarkalatos hibákkal biró egyedek után egyáltalán nem kellene tenyészteni, mig mint általános elvet azt állítanám fel, liogy mentől jobbak a mén vagy kaueza teljesítményei, annál elnézőbbeknek kell lenni holmi szépség-, vagy más egyébb kisebb hibákkal szemben. Egy nagy klásszisu mént azért nem használni tenyésztésre, mert ez vagy az a vonala nem egész szabályos vétek lenne. Például oly kaliberű mének megvásároltatásától szépség-, vagy más kisebb hibák miatt elállaui, mint Prince Palatine, Stedfast vagy ezekhez hasonlók nagy hiba lenne. Viszont például a hibásszemii Kahlenberynek, a rossz csánku Kottinybrunnak legalább is hibátlanoknak •— már a mennyire ló egyáltalán az lehet — kel'ene lennie arra, hogy tenyésztésre liasználtatásuk megengedhető legyen. 5. Feltétlenül nagyobb gondot kellene fordítanunk telivéreink edzésére, természetesebb felnevelésére. Sok szabad mozgás, jó és rossz időbeni kinlét, szellős, levegő járta hiivös istállók, mind oly kellékek, melyek nagyban edzik a csikót és sokkal kevésbbé fogékonnyá, sokkal ellentállóbbá teszik a különböző betegségekkel szemben. Persze a szőrözet nem lesz igy olyan fényes és az egész csikó olyan tetszetős, de hát igazán nem ez a lényeg. Különben az évesek túlhizlalása már csak azért sem czélszerii, helye rajtuk bizonyára, de van is köztük Derby-, Leger- és Oaks-győztes. Évről-évre a legtöbbet nyert istállótulajdonosok között foglal helyet Joel ur, volt már nem egyszer champion is és bár nem régóta futtat, megnyerte már az összes angol klasszikus futásokat. Lovai köziil a Derbyt 1911-ben Sunstar, a St. Legert 1908-ban Your Majesty és 1914-ben Black Jester, az Oaksot 19Ó3-ban Our Lassie, 1907-ben Glass Doll, 1913-ban Jest és 1914-ben Princess Dorrte, az Eclipse Stakest 1908-ban Year Majesty, a 2000 Guineast 1911-ben Sunstar, végül az 1000 Guineast 1913-ban Jest és 1914-ben Princess Dorrie nyerte meg. Ez adatok maguktól beszélnek! Megjegyzem még, hogy a tavalyi angol Derby, St. Leger és 2000 Guineas-győztes Pommern Joel ur fivéréé, ki szintén hasonló felnevelési elveket vall. A belföldi példa pedig a sütvéuyi ménes (más szempontból nem lelkesedem érte), mely rossz, nagyobbrészt más ménesekből kiselejtezett telivéranyag mellett oly számottevő lovakat nevelt, mint Adular, Aides és Apart. Ezek származása minden, csak nem kiváló, ugy, hogy teljesítményeik teljesen felnevelési rendszerük javára Írandók. Miért tartották meg Adular és Aides sok, náluknál tetemesen jobb lovunkkal ellentétben, formájukat Angliában is? Azért, mert edzettek lévén, nem volt rájuk befolyással az