Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-07 / 1.szám

éghajlatváltozás. Nem állhatom meg, hogy egy másik, szintén sütvényi elvek szerint fentartott ménes — a radautzi ménes — egyik neveltjét is fel ne hozzam példa gyanánt. E ló Potiron, mely főleg 1914-ben, de tavaly is jól állotta meg helyét legjobb lovaink között. Apja Mindegy, több jó stayer apja, an> ja Poorly. E kauczát, mint tenyésztési szempontból értéktelent, 1910-ben sorolta ki méneséből báró Springer Gusztáv, kinél ménesbenléte alatt négyszer meddő volt, kétszer elvetélt, három csikója kiskorában elpusztult, 1897-ben és 1898-ban az egyáltalán semmit sem tudó Poverettát, illetőleg Orfanát, 1901-ben ós 1907 ben a nagyon közepes Pusztánt, illetőleg Berangert, végül 1910-ben a rossz Porongyot ellette, utóbbit Mindegy után. Tehát Poorly méuesbeli eredményei ez ideig nagyon gyengék voltak. 1911-ben uj helyén Radautzban, ottlétének első évében ugyancsak Mindegytől oly jó képességű lovat adott, mint Potiron. Itt tehát még csak mén változás sem lévén teljesen és kizárólag a szabad levegőn való sok mozgással egybekapcsolt, kemény felnevelés: rendszer idézte elő a kanczánál és a csikóná ezen előnyös változást. Végül még csak azt akarom megjegyezni, hogy tudom miszerint e fejtegetésben felhozottak egyrésze a mostani súlyos körülmények között nem valósítható meg, de van köztük olyan is, mely most is időszerű és elvégre majd csak eljönnek megint a jobb idők is. Orlando, Ithuriel, Surplice (köztük tehát három derby- és három Leger-nyerő). A ménvonalért ivadékai közül élénk verseny volt, s végül is Newminster, Lord of the Isles, Orlando és Ithuriel kerültek szűkebb választásra, a melyek közül az elsőnek Ítélnők oda a babért. Newminster (eli. 1848-ban) a versenypályán jóval az átlag fölött állott és bár nehezeD lehetett trainirozui, megnyerte a St. Legert F ai között különösen LordClifden és Hermit nyomultak előtérbe, de jelentós neve van a hozzánk került Cambuscannak (Kincsem, Pásztor, Cambusier stb. apjának), továbbá Musjiduek, Adventurernek, Laueretnek, Strathconnanuak. A mi Lord Clifdent illeti, legerősebb támasza a stayer Hampton (a mely szerény eladóversenyekből küzdötte föl magát «billikomos lóvá») s a mely virágzó méntörzsnek vetette meg alapját (Royal Hampton, Ayrshire, Merry Hampton,. Ladas, Sheen, Bay Ronald, Bayardo, Symington, Marcion, a nálunk álló Royal Lancer stb.) Hermit, Newminster másik fia, még nagyobb névre tett szert s bár orrvérzés volt s ez a kisértet ma is megjelenik egy-egy utódjánál, a versenypályán is emlékezetessé tette nevét, elsősorban a siirü hóviharban lefutott 1867-iki derby révén, a melyet mint 66: 1 odson álló outsider nyert meg. Fiai közül Tristan, Peter, Retreat, St. Blaise, az akadálysportban ivadékai révén oly nagy szerepet játszott Ascetic, továbbá Friars Balsam, Marden, Edward the Confessor, Tramp, a mely Liverpoolban és Lotteryben bifurkálja a vonalat. Az előbbi Lanercostlioz vezet, hogy aztán lassan a második sorba kerüljön, az utóbbi Sheet Anchorhoz és igy Weatherbithez, a mely ma legerősebben tartja fönn a törzset. Weatherbit fiai közül az 1855-ben elletett Beadsman örökölte a hitbizományt, a vér és életerő klenódiumait. Jó ló volt, megnyerte az 1858-ik évi angol derbyt és különösen Rosicrucianban állított meglelelö helyettest. E vért egyes mének nálunk is jól képviselték, igy Chislehurst, Whittier, Ercildoune. Joe Andrewsnél, a melylyel talán kissé szűkszavúan bántunk, nevezetesebb mén az 1775-ben napvilágot látott King Fergus, a mely a mai véráramok legdivatosabbjához: a Galopinéboz fog elvezetni: föltéve, hogy az olvasó türelme csakugyan nem fáradt ki a szürke adattömegben. King Fergus (egy 16 marok magas, szép nagycsontu sárga) nem volt kiváló bős a versenypályán, sőt kezdetben a ménesben sem igen válhatott be, mert újra trainingbe került. Ez Írországban történt. A mén aztán Angliába megy, de ott is össze-vissza vándorol, mint utazó fedezőmén. Két nagy fia volt: Beningbrougli (a mely utóbbi Orville apja s ezen a nyomon eljutunk Emiiiushoz, Plenipoteutiaryhoz, Pritmlioz) és Hambletonian. Az utóbbi teljes mértékben rehabilitálta az életében kissé féireösmert King Fergust. Hambletonian (a melyet nem szabad összeA|Szt. István-dij finise. M- w<Mner Berlus amatórfekélele. Risico győz Numa Pompilius, St. Denis, Ariost, Gerle, Don Alma, Yok stb. ellen. A ló fajtái.* Irta : Lovi/c Káról)/. IV. Az angol telivér. (Második rész.) Az Eclipseek. Menjünk most ismét vissza Whaleboneig. A váltó, a melyen idáig eljutottunk, az volt, hogy legjobb fiának Sir Herculest tekintettük, s belőle kisarjadzott ágakat követtük utolsó csúcsukig. Wbalebonenak azonban még két más nagy névre szert tett fia volt: Camel (elletett 1822) és Defence (elletett 1824). Köztük az utóbbi a szerényebb, jóllehet nem csekélyebb vonalat, mint a Monarqueét teremtette meg. (Föltéve persze, hogy Mouarque apjának Emperort fogadjuk el.) Defenceuél jelentékenyen nagyobb szerepre volt hivatva az 1822-ben elletett Camel, a nagy Touchstone apja. Nem volt rendkívüli versenyló, annál több haszna volt belőle a tenyésztésnek. Egykorú leírások szerint rövid hátú volt, nagy, sőt durva vonalakkal. Fia, Touchstone, 1831-ben elletett; mindössze 15 marok magas ló volt, kiváló mozgással. A derbyben nem futott, a St. Legert könnyen nyerte meg, az Ascot Gold Cupban és a Doncaster Cupban kétszer egymásután aratott diadalt. Sereg jó ló maradt utána, igy, hogy csak a legelőkelőbbeket jegyezzem föl: Newminster, Cotherstone, Lord of the Isles, * IX. közlemény Lövik Károly « Könyv a magyar lóról» czimü hátrahagyott művéből. Heaume, Trappist, a nálunk állott Gunnersbury és Timothy nevét irjuk föl. A részletekbe már nem boesájtkozhatom bele, nehogy zavarossá tegyem az amúgy is nehezen áttekinthető képet. A mi Touchstone egy másik támaszát, Lord of the Islest illeti, ő Scottish Chiefben vitte tovább a vonalat, a mely azonban utóbbi időben kissé háttérbe szorult, inig harmadik fia, Ithurel Ausztráliába talált gyökeret Musket—

Carbine révén, a mely törzset aztán az utóbbi révén részben visszatelepítettek Európába. Carbine New-Zealand legjobb lova volt, a mely 10.080 guineat nyert. Ivadékai közt vau Spearmint (a mely ritka angol derby — Grand Prix double-eventre volt képes), továbbá Carabine, Caro, Fowling Piece, Wargrave, Bomba, a nálunk lévő Cargill stb. A mi végre Orlandot illeti, ez a vonal is életerős és főbb útmutatói: Marsyas, a nálunk is jól ösmert Teddington, Canary, Trumpeter s ennek fia Plutus, a mely a termékeny Fiageoletre és rajta keresztül Rayon d'Orhoz, Zuthoz, Le Destrierhez, a nálunk állott, de érvényesülni nem igen tudó Xainlrailleshez és Beauminethez vezet. Ezzel, sürgöny stilusban, elkészültünk volna a Touchstoneokkal s velők együtt a Pot-8-osokkal, Hátra lenne még Eclipse nagy fiai közül Joe Andrews és King Fergus. Joe Andrews (elletett 1778) szerényebb méltatást kiván, mint King Fergus, de törzse iay is figyelemre méltó. Fia: Dick Andrews, ezé téveszteni a hasonló nevü ménnel, a mely az amerikai ügető egyik ősapja) 1792-ben elletett Shiptonban, a hol apja King Fergus bolyongásaiban szintén megfordult. Kiváló versenyló volt: 17 mérkőzésében csak egyszer verték meg, s akkor is csak azért, mert kitört. Emlékezetes 3000 fontos nagy matche, a melyet Diamonddal vívott ki Newmarketben s a hol fejhosszal verte meg az utóbbit. Hambletonian vonala Wbitelockon vezet keresztül. Sajátságoskép, akárcsak nagyapja, ez sem volt rendkívüli telivér, s igy a hozzá beosztott kanczák se lehettek Pocabontasok vagy Kincseinek. Az 1799-ben elletett névtelen Coriander-kancza valószínűleg szintén nem arra vall, hogy tulajdonosa állítólag 3 fontért vásárolta volna. Akárhogy is áltt a dolog, e párosításból származott a nagy Blacklock, a mely egy pillanatra megállítja gyors menetünket. Mint éves, Blacklock, a mely nagy és erős mozgású telivér volt, állítólag 40 fontért került volna mr. Watts istállójába. Jó, de nem elsőrangú versenyló volt. Ménesbeli szereplése rövid, de Itatásos volt. Fiai közt látjuk az 1821-ben elletett Buzzardot, Velocipedet, Brutandorffot, mindenekfölött pedig Voltairet, a mely nyakhosszal második volt a St. Legerben, de megnyerte a Doncaster-Cupot. Ekkor következik el a Hambletonian-voual aranykora és pedig Voltigeur, azaz Voltaire fia révén. Voltigeur 1847-ben elletett. Mint éves csikó nem éri el a 300 guineás tartalék árát. Mint