Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-07 / 1.szám

Ib. január 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 bilis összeg miatt, elsősorban az állam kötelessége. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy csakis igazán elsőrangú méneket szabad behoznunk. Semmi értelme sincs annak, ha az állam másodklasszisu vagy ennél még rosszabb méneket vásárol, először, mert igy igazán haszon nélkül forgácsolódnak el a rendelkezésre álló tőkék, másodszor pedig mert a mének vagy nem vétetnek igénybe és akkor kárba vész az értök adott pénz vagy ha igénybe vétetnek, több kárt teszek, mint hasznot azáltal, hogy elvonnak kanczaanyagot a náluknál jobb importált és a jobb képességű, telivérbeni kísérletezésre érdemesnek Ígérkező belföldi inéneinktől. Például nem kidobott pénz volt Admiral Breeze, Gargill, Mirobolant, Rocketter vagy Simon Passe behozatala ? Azt pedig teljességgel nem értem, ha a félvértenyésztés czéljaira vásárol az állam külföldön méneket, mint tette midőn Ave Cesart, De Mundot, Fountainbluet, Gallust, Grey Winget vagy Mailtopot megvette. Ezzel rontja ugyanis az állam belföldi méneink értékesítését, igy tetemes kárt okozva — főleg, ha nagyobb méretűvé válna ez eljárás — tenyésztőinknek, versenyistállótulajdonosainknak és azonkívül teljesen feleslegesen ad ki külföldre pénzt, mert félvértenyésztésre alkalmas méneink bőven vannak, remélhetőleg lesznek is, ugy, hogy ezért igazán nem kell külföldre mennünk. Különösen sok ilyen mént láthatunk az osztrák állam tulajdonában (részben magánosok által és Your Majesty voltak. Ezek közül tudtommal Your Majesty ménesben működése után egykét évvel, Lemberg, Prince Palatine és Stedfast pedig pályafutásuk bevégeztével eladók voltak. Mindenesetre nagy csomó pénzt kel'ett volna értük adni, de ezt versenyteljesitményeik, Your Majestynél már apaméni kvalitása is, teljesen indokolják. Your Majesty mindjárt oly jó csikót adott, mint az 1914. évi 1000 guineaés Oaks-győztes Princess Dorrie. E mének közül Prince Palatine megvételét tartottam volna a legnagyobb nyereségnek, mert ö volt az utóbbi időkben körülbelül legjobb lova Angliának. Kapitális képességű, SZÍVÓS, kitartó mén volt. Folytak is rá alkudozások, de nrr. J. B. Joelnek claimje lóvén rá és mi nem ajánlván többet a Joel felkínálta összegnél, nem kerülhetett hozzánk. Nagy kár érte! Nálánál nem sokkal rosszabb volt Stedfast, mely szintén kapható lett volna. Méneken kivül persze mentől több kauczát is kellene behoznunk. Jó kanczát venni azonban még nehezebb, mint jó mént, mert a jó versenymultu vagy tenyésztésben már bevált kanczák úgyszólván megfizethetetlenek. Épen ezért talán legjutányosabban eladóversenyekből lehetne kanezasziikségletünket fedezni, nemkülönben kézalatti vásárlások utján. Mindkét esetben állandó megbízottak künlartózkodása elkerülhetetlenül szükséges. A kanczák beszerzőkével szemben. Egy Bankár, Blondel, Good Morning, Kahlenberg, Kottingbrunn, Percy, Vivid, stb. valóban nem telivértenyésztésre valók. Ilyen eljárás mellett ne csodálkozzunk, ha idővel nemcsak a német, hanem még az orosz is elhagy ! Az idei tavaszon működni kezdő mének között találjuk Öreglakot is. E mén nyilvános szereplései (1914-ben a háború miatt csak egyszer futhatott, tavaly, sajnos, hamarosan letört) szintén nem indokolják eléggé felállíttatását, csakhogy e ménnél van egy mellékkörülmény és ez az, hogy, mint hallom, nagy tapasztalatú tulajdonosa igen nagy képességű lónak tartja öt. Már pedig, hogy JaukovichBésán Gyula ur nem elfogult lovaival szemben, élénken bizonyítja a nagyképességü Maxim esete, melyet nem tartott elég jónak a megtartásra. Üreglak magának tulajdonosának 23 kanczáját fedezi, igy, ha más kanczát nem is kap, e szépszámú és jó anyaggal is elég alkalma lesz arra, hogy magát kitüntethesse. Már csak véráramai miatt is kívánatos lenue, hogy beváljon. A mi a jó versenymultu fiatal belföldi mének érvényesülhetését illeti, erről szerintem első sorban az államnak kell gondoskodni, mégpedig az által, lioay Kisbéren egy 40—50 főből álló kanczaállományt létesit, mely kanczákat kizárólag ezen ménekkel fedeztetné. Így e mének tág teret nyernének az érvényesülhetésre, tehát hamarosan eldölce, hogy érnek-e Az Erzsébet Királyné dij befutója. M. WaUner Ba-tus ámófyjjfdtéide. Sobri győz Tündérfi, Confusionárius, Ulan. Treuherz stb. ellen. importálva), mi természetesen szintén nincs kedvemre. Ilyenek többek között Bocage II., Burgomaster, Cambondo, Curly, Drummer Kelly, Encombe, Finger Glass, Grisard, King Hanover, Longhgall, Nithsdale, Past Master, Plantagenet, President Roosevelt, Sidi, Simorgue, Vichy, Young Abercorn, Young Darnley, stb., melyek szintén csak félvértenyésztésre valók. Ezeknél nem sokkal többet érnek Aylmer, Grey Melton, Lahire, Le Premier, Saxon, Sir Joshua és Star of Hanover. Persze az lenne a kívánatos, ha a magántenyésztők sem vásárolnának ilyen félvérre való méneket külföldön, de ez természetesen mindenkinek magánügye. Behozatalainkat mindenesetre főleg Angliából kellene eszközölnünk. Igaz ugyan, hogy ma már a franczia tenyésztés is igen magas színvonalon áll, de hiszen a francziák is minduntalan Angliához fordulnak tenyészanyagért. Igy nincs miért közbeeső utat választanunk, mikor közvetlen forrás is áll rendelkezésünkre. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy ne vásároljunk Francziaországban is, ha arra érdemes mén és jó alkalom kínálkozik, de elsősorban Angliából elégítsük ki szükségletünket. Például egy Adam, Dagor és Ossian megvétele teljesen indokolt volt és roppant örültem volna, illetőleg örülnék többek között egy Jardy, Macdonald II., Maintenon, Nuage, Sardanapale és Val d'Or megszerzésének is. Az utóbbi idők legjobb angol ménjei Bayardo, Lemberg, Neil Gow, Prince Palatine, Stedfast, Sunstar, Swynford, Tracery eét ugy az állam, minta kilenczes bizottság is sszközölhetnék, nem k^vésbbé magánosok. 2. Helytelenül bánunk belföldi fiatal méneinkkel, mert egyrészt oly méneket állítunk fel fedező mének gyanánt teli vérménesekben, melyek erre egyáltalán nem érdemesek, másrészt pedig nagy klasszisu, igazán jó versenyteljesitményekkel dicsekedő méneknek nem adunk módot az érvényesülhetésre. Egy fiatal mén 5—10 kanczával rendes körülmények között nem tüntetheti ki magát, ha pedig nálunk első évében egy mén nem ad jó csikót, körülbelül befellegzett neki. Az első eset, vagyis az alacsony képességű ménekkel való kísérletezés telivérben régen, mint e czikk elején már emiitettem is, a németek hibája volt; most sajnos mi esünk ebbe a nagy hibába és ebben látom ón egyik fő baját telivértenyésztésünknek. A legutóbbi években is állíttatott fel több olyan mén, melynek használata, mint telivér-reproduktor szerintem nem csak nem kecsegtet jó eredménnyel, hanem határozottan káros. Káros, mert e mének nem nemzvén jó csikókat, egy csomó alacsony képességű ló fog idővel futkosni pályáinkon és káros az által is, hogy kanczaanyagot elvonván, megnehezítik a valóban jó mének évényesülését. Ha még több évig divik e szokás, versenylovaink átlaga csapnivalóan rosz lesz. Nagyon szép, ha a tenyésztő vagy a futtató szereti lovát, de nem szabad, bogy a szeretet elvakitsa lova valódi érdemével, értévalamit, mint apamének vagy sem. Meg vagyok róla győződve, hogy a kisbéri telivér kanczaállomány ilyetén való szaporítása, illetőleg felhasználása semmi hátráuynyal sem járna az évesek eladására tenyésztő magántenyésztókre nézve csikajaik értékesítésénél, mert ugyan ki adna sokat próbálatlan belföldi mének csikajáért. Mihelyt pedig egy ilyen mén beválna, akkor már tömegesen jelentetnének be hozzá magántulajdonban lévő kanczák is, igy nem fedezné többet a kisbérieket és ezek uj próbálatlan ménekhez osztatnának be, hogy megfeleljenek rendeltetésüknek. Bár magántenyésztőink több ilyen mént mentettek meg szakértelmük, áldozatkészségük révén tenyésztésünknek, többek között egyik legderekabb ménünket Pardont Fáy Béla ur, Falbot Jaross Sándor ur, stb. ez mégsem lehet a magántenyésztők, pláne nem az eladásra tenyésztők, hivatása. Hiszen sokkal rosszabbul járnak, ha ők hoznak piaczra ilyen próbálatlan mének utáni éveseket, melyekért aligha lesz elénk vetélkedés, mintha Kisbéren vagy 30—35 ilyen csikó lát évente napvilágot. Megjegyzem azonban, hogy ezt még akkor is megkellene tennünk, ha ebből — mit ugyan egyáltalán nem hiszek — némi kis kár származna is a magántenyésztőkre, mert egész tenyésztésünk emelésére irányuló ezen, szerintem igen fontos lépés megtétele nem rendelhető alá magánszempontoknak. 3. Nagy baj, hogy a versenyzés — tisztelet a 2*