Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-01-07 / 1.szám

Észrevételek telivértenyésztésünk kérdéséhez. írta : Báró Kadvánszlcy Kálmán. Mind sűrűbben lehet hallani, hogy versenylovaink színvonala sülyed és mint mesebeli táltosokat emlegetik némelyek a hetvenes, nyolczvanas évek telivéreit. A hetvenes, nyolczvanas évek telivéreit csak hirből ismerem ugyan, de nem hiszem, hogy azok átlaga jobb lett volna a mostaniak átlagánál. Voltak bizonyára akkor is egyes kitűnő egyedek és egyes kimagasló évjáratok, de hiszen ez most is igy van. Például egy Meregvölgynél, Miczinél, Mindignél, Pardonnál, Patiencenél, Pascalnál stb. jobb képességű lovaink bizonyára akkor sem voltak, vagy kell-e jobb évjárat az utóbbiénál ? Tenyésztésünk hanyatlására főleg abból szoktunk következtetni, liogy lovaink a német lovakkal szemben nincsenek többé a régi időkben már egészen megszokottá vált fölényben. Ez a legújabb időkben igaz is, csakhogy én azt nem annyira a mi tenyésztésünk hanyatlásának, mint inkább a német tenyésztés óriási haladásának tulajdonítom. A németek haladásának oka pedig az, hogy állandóan importálják utóbbi években a jobbnál jobb méneket és kanczákat. A mének közül különösen Ard Patrick, Biniou, Ca'ius, mert azt annak fennállása, vagyis 1868 óta Csárdásig mindössze csak kétszer sikerült megnyerniük : 1876-ban Good Hopeval és 1897-ben Saphirval. Good líopera nézve azonban megjegyezhetjük, hogy apja Buccaneer nálunk állott, mig anyja Gorse gróf Hunyady Imre nevelése és igy magyar volt. — 1906-ban és 1908-bao is jól szerepeltek a bécsi derbyben a német kiküldöttek, a mennyiben mindkétszer a második helyen végeztek azok. 1906-ban Morpeth verte meg heves küzdelem után az addig veretlen Feist. Fels hazájában absolut fölényben volt a többiekkel szemben és egyáltalán egyike volt a legjobb német lovaknak és mégis kikapott a mindenesetre jó, de nálunk távolról sem kimagasló képességű Morpethtöl. 1908-ban pedig az orosz-lengyel Intrygant győzött könnyen Horizont II. ellen. E verseny realitásához sok szó fér és annyi biztos, hogy Intrygantnál kevés rosszabb derby-győztesünk van, talán csak az egy Dealer. Horizont II. különben a hamburgi derbyben is második lett a könnyen nyerő Sieger után. Ezen sikerrel, illetőleg jó szereplésekkel szemben legnagyobb kudarczczal Orient Derby-szereplése végződött a Pascal évében. Az odahaza különálló klasszist képviselő Bona Vista-mén egyáltalán mi szerepet sem játszott e futásban. Orient ezen szereplése oly rosz volt, illetőleg otthoni formájánál annyival alacsonyabbugy ő, mint Lom megelőzték a többi németeket. Kokoro és Gulliver II. közül mindenesetre utóbbi volt a jobb, de viszont a többi ló szereplése azt a bitet kelti bennem, hogy a győztestől eltekintve a mi hároméveseink akkor is jobbak voltak a németekéinél. — St. Legerünket régen: 1887-ben Pumpernickelel, ujabban 1909-ben Marabouval nyerték meg a németek, mig 1908-ban Siidring volt Maxim után jó második. Egy iíásik nagy versenyünkben az «Austria-Preis»-ban tagadhatatlanul nagy sikereket értek el, á mennyiben 1896-ban Saphir, 1898-ban Masha, 1900-ban Namouna, 1907-ben Fabula, 1908-ban Faust II. és 1910-ben Danilo II. szereztek dicsőséget a német tenyésztésnek. Az utóbbi három, vagyis az ujabb esetek közül Fabulától és Danilo Il.-töl súlyos vereséget szenvedtek lovaink, inig a hároméves Faust II. 62£ kiló alatt csak erős küzdelem után fejhosszal verte meg az ugyanannyit vivő kortársát Fantómeot és a rövid fejhosszal hátrább harmadik, 49J kilót vivő kétéves Reginát. Sokak nézete szerint a versenyt jobban lovagolva Regina nyerte volna meg. Tekintve, hogy Faust II. Németországban kiváló jó ló volt, tenyésztésünk e veresége nem volt súlyosabb természetű. Még egy verseny, melyben nagy szerencsével működnek szomszédaink, a «Preis von Helenenthal», a mennyiben 1908-biin Stossvogel, 1910-ben Mondstein és Az Erzsébet Királyné-dij parádéja. .1/. Wultncr Berlux nvi(itörfi'lrclel(\ Dark Ronald, Galtee More, Nuage és St. Marlon behozatala birt nagy borderével, mig a kanczák közül Festa megvásárlása jelent kiszámíthatatlan hasznot a német tenyésztésre nézve. A német tenyésztés akkor volt a legalacsonyabb színvonalon, mikor nem helyeztek súlyt a behozatalra és saját, gyakran igazán minimális versenyképességet mutatott inéneiket állították fel telivérméneseikben fedezőmének gyanánt. Akkortájt könnyen uraltuk pályáikat. Különben az, hogy nem vagyunk már a régi fölényben a németekkel szemben, még nem teszi azt, hogy a németek vannak máris fölényben velünk szemben. Azért, mert mostanában egy-egy német kirándulás nálunk sikerrel járt, nem kell kétségbe esni, mert legalább ugyanannyi azon kirándulások száma, hol a sikernek éppeu ellenkezőjét érték el. Nézzük meg kicsit közelebbről az utóbbi években magyar és osztrák pályákon elért német eredményeket. Mint a németek legszámottevőbb sikerével az 1913. évi bécsi derby megnyerésével kezdem, melyet tudvalevőleg Csardas nyert meg küzdelem után egy hosszal az orosz-lengyel Mosci Ksiaze ós az ötnegyed hosszal hátrább holtversenyben harmadiknak beérkező Fatalist és Elector ellen. Bár Falalist mentségére fel lehet hozni egyet s mást, a száraz eredmény az, hogy derbynk német ló zsákmáuya lett. Igy tehát harmadszor sikerült a némeeknek megnyerni a bécsi derbyt, nak látszott, hogy a németek nem is fogadták el a mén e teljesítményét tudása igaz mértékéül. Ezen feltevésnek némileg igazat látszott adni a német derby, melyben Orient, a mi lovaink távollétében, feltartva verte kortársait; do már a mi St. Legerünk, a hol Orient lovaink után épen utolsó lett, megdönthetetlen bizonyítékát adta, hogy a Németországban évjáratából messze kimagasló ménnél a'iárhány jobb háromévesünk van. A többi német kísérlet derbynkben szintén sikertelenül végződött. Ezzel szemben mi — mit megállapítani mindig jól esik — a német derbyt fennállása óta vagyis 1868 óta nem kevesebb, mint 16-szor nyertük meg: 1875-ben Palmyra, 1878-ban Oroszvár, 1880-ban Gamiani, 1883-ban Tartar, 1884-ben Stronzian, 1885-bcn Budagyöngye, 1887-ben Zsupán, 1888-ban Tegetthoff, 1889-ben Urambátyám, 1892-ben Espoir, 1898-ban Galifard, 1902-ben Macdonald, 1903-ban Bono modo, 1904-ben Con amore, 1905-ben Patience és végül 191 l-ben Chilperic. aratván diadalt e legnagyobb német mérkőzésben. Ezen lovak közül akárhány volt olyan, liogy idehaza nálánál jobb, sőt sokkal jobb kortársai voltak. Fenti győzteseken kivül az utóbbi években jól állották még meg helyüket 1909-ben Kahlenberg, mely fejhosszal lett második, pedig távolról sem volt legjobb háromévesünk, továbbá 1912-ben Kokoro, mely igaz, hogy Gulliver II. által megveretett, de 1911-ben Flagge aratott ebben diadalt. Többi nagyobb veisenyeinkben azonban mi sikert sem értek el a németek. Az elmondottak alapján nézetem az, hogy ha akadt is egy-egy kiváló német ló, mely nálunk is győzött, ez még távolról sem jelenti azt, hogy az egész német tenyésztés jobb lenne a miénknél. Elvégre az epsomi Derbyt is nyerte idegen ló: a magyar Kisbér, a franezia Gladiateur, Durbar 11. és más nagy angol versenyekben is győztek a francziák, amerikaiak és ugyebár még sem áll magasabb polezon a franezia tenyésztés, nem is szólva az amerikairól, mint az angol ? Mindamellett feltétlenül tennünk kell tenyésztésünk emelésére lépéseket, mert bár szeriutem a németek távolról sem hagytak el, sót talán még utói sem értek, ha nem mozgunk, mind a két stádium be fog következni. A mi tenyésztésünk stagnál, a stagnálás pedig idővel egyenlővé lesz a hanyatlással. Legyen szabad alábbiakban előadni, liogy szerény véleményem szerint mik okozták azt, hogy tenyésztésünk nem halad és melyek teendőink, ha tenyésztésünk szintjét emelni akarjuk. í. Túlságosan eltávolodunk az import-vértől, pedig köztudomásu, hogy ha időről-időre nem frissítjük fel behozatalokkal belföldi tenyésztésünkét, az elkorcsosul. Feltétlenül sürgős szükségünk van tehát elsőrangú mének behozatalára, mi az Qoy.Qoy igazán kiváló ménért fizetendő honi-