Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916
1916-01-07 / 1.szám
iylb. JHllllHl 1 /. ADAsz- És VERSENY-LAP. .——,= •PHTilTW 17 Hatvan éves jubileum. A Vacfász- és Versenylap szerény és csöndes működésének 60. évfolyamát nyitja meg a mai számmal. Hatvan év nagy idő egy újság pályafutásában, s e hosszú ut után ez ünnepi alkalomkor jól esik visszatekintenünk a tisztes munkálkodás nagy idejére. A Vadász- és Versenylapot gyarmati Bérezi Károly alapította «Lapok a lovászat és vadászat köréből» czimmel. Az első szám 1857 évi január hó 15 én hagyta el a sajtót. A lap már a következő évbe n felvette a mai czimet. Ez évben a lap irói gárdája már a főúri világ legelőkelőbb tagjaiból került ki; báró Podmauiczky Frigyes nevével már a legelső számban találkozunk. Majd Festetich Leo, Lázár Kálmán, Károlyi Tibor és Gyula grófok emelték előkelő nívóra értékes szakczikkekkel az első magyar sportlapot, a mely kezdettől fogva a lóversenyzésnek, lövészetnek, vadászatnak, agarászatnak, falkavadászatnak s a lótenyésztésnek szentelte hasábjait. tartalmasabb lett és programja kibővült az athletikai sporttal, s érdekes tárczarovattal. A lap 1887-ben sportalmanachot is adott ki, a mely 1896-ig folytatólag «Versenylovaink formája» czim alatt nagy népszerűségnek örvendett a sportsmanek körében. 1888-ban Sárkány János Ferencz mellett a lap felelős szerkesztője, a kiváló sportiró, Pulay Kornél lett, a ki alatt a lap nagy súlyt helyezett az országos lótenyésztésre, s minden számban érdekes czikkekbeu tárgyalta a hazai méneseket. A 90-es években az ügetősportnak is megnyitja a lap a hasábjait. 1891-ben az Urlovasok Szövetkezete is hivatalos közlönyéül nevezi meg a lapot, a melynél 1895-ben ismét változás állott be a lap felelős szerkesztői állásában: Sárváry Elek foglalta el ezt a pozicziót. Ugyancsak szerkesztői tisztséget nyert a lapnál Ferdinandy Béla a következő évben, a mikor Sárváry Elek meghalt. 1903-ban Sárkány János Ferencz nyugalomba vonulva, főszerkesztői állását Ferdinandy Bélára ruházza, mig a szerkesztői széket Lövik olyan jó hangzású név, a mely ne szerepelt volna a Vadász- és Versenylap értékes szakczikkei éléu. Az utolsó évtizedben a lap évente tartalmas és diszes újévi albummal kedveskedett olvasóiuak s ennek a tradicziónak hódolva, bocsátjuk útnak mostani számunkat is. 1915. év április 19-én kidőlt a lap oszlopa, meghalt Lövik Károly és ekkor a hatalmas törzset a vihar rengette. A Lovaregylet teljhatalmú vezetője megvonja tőle a hivatalos jelleget, mert a szerkesztői állásra delegáltjának folyton csakis a lap tulajdonjogának megszerzésére irányuló tárgyalásainak, elutasító határozattal, véget vetett az árvaszék. A Lovaregylet tekintélyének súlya alatt ezután az Urlovasok Szövetkezetének és vidéki versenyegyleteknek is megszűnik a lap hivatalos orgánuma lenni. Ezután uj korszak kezdődik a lap történetében. Megszűnt ugyan a hivatalos jelleg külső csillogása, de amit hatvan év tisztességes munkálkodásával kiérdemelt: olvasóinak szeretetét és a lap erkölcsi súlyát pár soros határozattal Sun Dial (lov. Janek G.) és Celsius (lov. Korb Ch.) az 1915. évi Ausztria-dij két első helyezettje. 1867 december 11-én a lap alapitó tulajdonosa és szerkesztője, kit a lótenyésztés és az irodalom terén elért érdemeinek elismeréséül a Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is tagjává választott, hirtelen elhunyt, s a lap szerkesztését ezután gróf Lázár Kálmán vette át, aki alatt a lap a mai nagyságot vette fel, s olyan színvonalra emelkedett, hogy a «Lovaregylet» hivatalos közlönyévé tette meg. Két év múlva újra változás állott be a lap szellemi vezetésében, amelyet ekkor Keve József lovaregyleti titkár és Sárkány János Ferenc vállaltak magukra. Ez idő alatt a vadászat talál nagy teret az újságban, s az ekkori évfolyamok gazdag tárházai a vadász-irodalomnak Keve József elhunytával — 1873 okt. 22. — Sárkány János Ferencz egyedül töltötte be a szerkesztői tisztet, a melyet közel 30 évig érdemekben gazdag munkálkodással viselt, s ezután, 1904-ben, nyugalomba vonult. Az ő vezetése alatt a Vadász- és Versenylap mind Károly foglalja el. Ekkor a lap a pozsonyi ügetőverseuyegylet és a budapesti Polo Club hivatalos orgánuma is lett. Ugyancsak ilyennek jelöli meg 1904-ben az Országos Agarász Szövetség is. Ez évben vette meg Lövik Károly a lap tulajdonjogát, s miután Ferdinandy Béla megvált a lap kötelékéből, egyedüli szerkesztője is lett a lapnak. Lövik Károly tehetségének és komoly munkásságának mihamar zálogát adta; 1905-ben megírta a «A budapesti gyöp története» czimű nagyszabású monográfiáját. A szépirodalmi munkásságával is örök nevet kivívott iró neve és személye ezután szorosan összeforr a lap utolsó évtizedének fényes törtéuetével. Az ő sportirodalmi tevékenysége emeli a lapot európai színvonalra. A lap ekkori kötetei belterjesen foglalkoznak a modern telivértenyésztés kérdéseivel s az országos lótenyésztéssel. A lapnak következetesen disztingvált hangja zászlaja alá gyűjtötte az ország előkelő szakíróit s alig van e téren elvenni és romba dönteni nem lehetett; azok öröklött kincsként továbbra is megmaradtak a Vadász- és Versenylap tulajdonában. Lövik Károly halála után a lap szerkesztését volt tanítványa és a lapnak több időn át volt segédszerkesztője vette át, aki a szerkesztőséget a Vadász- és Versenylap régi, jói kipróbált munkatársaiból alakította meg. Miután pedig az országillusztris és jónevü szakírói a változott körülmények daczára is további jó indulatukban tartották meg és támogatják a lapot: a Vadászés Versenylap a fényes múltnál is szebb jövőre jogositó reményekkel kezdi meg hatvanadik évfolyamát. 3
