Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915

1915-10-15 / 61. szám

VAU ÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, A Budapesti Polo Club, Az Urlovasok Szövetkezete. ; Az Országos Agarász Szövetség A vidéki versenyegyletek 1 s az összes lótenyészbizottmányok volt Hivatalos közlönye. M-Vlíciuit Előfizetési ára : Magyarországra: félévre 20 korona; negyedévre 12 korona. Más országokra: félévre 25 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-lap» kiadóhivatalához (V., Vadász-utcza 26.) czimezendök. 61. szám. Telefon-szám: 657. Budapest, 1915. péntek, október 15. 59. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TELIPÉREK ÉS BE8SEMIEK. Emberekről és lovakról.* Irta: Lövik Károly. I. A magyar ember és a magyar ló között, évszázadok eseményein kialakulva, van egy bizonyos beásó kapcsolat, a mely fölötte áll ama kötelékeknek, a melyek bennünket a többi háziállatokhoz fűznek. Széchenyi ezt arkaistikusan, de világosan és bátran ugy fejezte ki, hogy: «Vagyon egy ígazságérzés, egy kötelesség, mely bennünket az , állatokhoz ép ugy köt, mint az emberekhez.» És hogy e szó : állat alatt Széchenyi különösképpen a lovat értette, azt bizonyltja, hogy e sorokat «Lovakról» czimü munkájából szakítom ki. Van egy bizonyos összetartozandósági érzés, a mult együtt átélt tanulságai, vérmérsékleti hasonlóságok, közös iparkodások, akarati megnyilatkozások, a melyek a magyar ember és a magyar ló helyzetét közel egymáshoz jelölik ki, a melyek rokonszenvünket a velünk együtt a hazába bejött, bennünket háborús időkön, gazdasági munkálkodásaink és szórakozásaink mesgyéjén, ködön, füstön, tiizön, vason és napsugáron át pontosan elkísérő ló iránt fölkeltették és ébren tartják. Megszerettük a magyar lovat, mert értelmes, lelkes, jókedvű, megbízható, kitartó, kisigénjü, bátor és egyformán szolgál a véres harezmezőn, a béke rögös szántóföldén, a közlekedés poros országutain, a czifra hintók hámjában, az ipar verejtékes területein, a vadászat tarka gyöpéu, a versenypálya sziues mulatságában. A lónak az emberhez való sajátságos viszonya teszi, hogy e háziállatot nemcsak a gazdaság, / a honvédelem, a szórakozás pápaszemén át nézzük, hanem rokonérzésiinket, jóindulatunkat, gyakran talán: szeretetünket is kiterjeszthetjük rája. A többi háziállattól az ember röviden, szerződésszerűen, sokszor zsarnokmódoii kívánja meg kötelességük teljesítését. A tehénnel, juhhal, a rnéhhel, e csöndes zsellérekkei, nem sokat köntörfalazunk; hűvös jóakaratunk ugyan elkíséri őket, de nem tovább, mint a meadig gazdasági érdekeink és gondjaiuk érnek. A kutyánál, a melynek bizonyos tekintetben jelleme, egyénisége és gondolatköre van, az ember előbbre megy egy lépéssel és annak benső világára is kíváncsi; a lóval szemben pedig, a mely százszinü, éidekes és jelentős állati társadalmat leplez le előtte, olykor hajlandó a saját lelki életét is megnyitni, s ezzel a barátság hangulatát vinni bele a háziállatok szűk köréhe. Természetes, hogy a megfigyelő és következtető ember a lovat magasabb megítélési polczra állítván, annak nemcsak külső, de belső világa iránt is érdeklődik, s igy a ló nemcsak, mint motor, de mint értelmes, lelkes lény is helyet foglal az ember gondolkozásában, érzései, sőt disziiö képzetei sorában is. Az arabs sziues fantáziája taika keleti képekkel övezi a lovat, a mely ép ugy egyik legkedveltebb és legrégibb költészeti tárgya, miut az európai irónak a Faust avagy Teli-legenda. Még a hidegebb kontinen* Szemelvény Lövik Károly «Könyv a magyar lóról» czimü hátrahagyott müvéből. tális elme is szint, életet, sőt inspirácziót talál a lóban, a mely mint Graue vagy Acassia, Brilliador, Rozinante, Ráró vagy SÍeipnir be tudott férkőzni az irodalmi, történeti, sőt filozofiai sorompók közé. (Még Kant is azt mondja, ha a ló, ez a nemes állat, csak ezt az egy szót, hogy «én» elgondolni tudná, levenné előtte kalapját.) A lónak ezt az útját a tőle alapjában oly messzi eső szellemi mezők felé nemcsak az egyengette, hogy a természet egyik szép és érdekes terméke, az erő, a gyorsaság, a kitartás jelképe, hanem, mert lelki világa is tele vau színekkel, a melyek az emberével gyakran azonosak; mert hibái, erényei nem egyszer pontos ellenképei a halandók hasonló tulajdonságainak; mert élete, rendeltetése: az előretörekvés azonos mindnyájunk egyik becses földi jelszavával. Előre haladui: a ló gépezetének, sorsának, lényegének, gondolkodásának ez a legfontosabb tényezője. Ez állapítja meg a ló-hierarchiát: mentől gyorsabban halad előre a ló, annál nemesebb, annál magasabb vérii; ez különbözteti meg a többi háziállattól, a melynél a sebesség csak másodrangú kérdés, mig az első a gazdasági használhatóságé; ez tölii el minden idegét, mert liiszeD két szabadjára fcoceájtott ló azonnal versenyezni fog; ez ád lelkének éles és határozott színezetet. Ha a kilőtt nyilat artisztikusan akarjuk elképzelni, a vágtató lónál élénkebb és színesebb személyesitését nem képzelhetjük el. Gyorsan haladni előre : ezt, a jelszót az emberiség is, anyagi és szellemi téren, egyforma akarattal szolgálja. Nincs földi sorsunknak az a területe, a hol ez az ige ne akarjon érvényesülni, s a hol rokonszenv ne fogadná. Miután a ló a képzeletben és a valóságban is, a legújabb időkig a földi és földön járó lények gyorsasági maximumát jelentette, erről a nézőpontról ítélve is érthető, ha bele tudott férkőzni a köztudatba, a partikuláris korok szellemébe, a honnét még akkor sem szorult ki, mikor az ujabb idők haladásával gépek keletkeztek, a melyek a sebesség kijegeczesedését maguknak biztosították. A gyorsaság képlete továbbra is a ló maradt, a hogy Herkules az erőé; a köztudat színesen szereti kifejezni nagy fogalmait. De a lónak vannak más tulajdonságai is, a melyek közelébb hozták ót urához és parancsolójához és az együttélésnek tartalmat, jelentőséget, értéket adnak. Ilyen sokoldalúsága, a mely a kihasználás száz nemében jelentkezik, kitartása, a mely az életerő, az energia példaszerű megnyilatkozása, ilyen ügyessége, bátorsága, becsvágya, gyors fölfogása, elénk emlékezőtehetsége, alkalmazkodása, öntudatos és mégis fegyelmet ösmerő jelleme; csupa értékes tulajdonság és*e mellett rokonszenves. Az emberi lélek természete lévén, hogy az értékes tulajdonságok felé forduló indulatát azoknak forrásaira is kiterjeszti, érthető, ha a halandó és ló között a barátsághoz közelálló kapcsolat támadt, a melyet az idő nem gyöngített, hanem fölemelt és megerősített. fia ehhez hozzátesszük, a mint föntebb már futólag érintettem, hogy a ló dekorative is szép állat, szép mozgásának a formája, vonalvezetése ; talán némi magyarázatát adtam annak a rokonszenvnek, a mely ezt a szines és közvetlen lényt övezi. Mindezek kifejtésére azonban e helyen nincs is szükség. A ki e könyvet kezébe veszi, ugy is lóbarát; azt hiszem, annak kell lennie, hogy az alább elmondandók érdekeljék. Nem ezélom, hogy azokat, a kik az állatvilágban csak gépezetet, az emberi czélok egyszerű eszközeit, motorikus segédforrásait látják, meggyőzzem. Elvégre: ez is álláspont, s ha valahol, ugy lódolgokban mindenkinek megvan a maga nézete, a melyen nem akar vagy nem tud változtatni. Épen ezért azokkal sem kivánok szemben helyezkedni, a kiknek, jóllehet lóbarátok, a lótenyésztést, lónevelést, lovaglást illetőleg, tehát szakszerű kérdésekben önálló, vagy mondjuk igy, a másokéval, vagy a magaméval ellenkező nézeteik vannak. Mentől többet foglalkozik az ember a lóval, annál inkább fogja azt látni, hogy ezt a mesterséget soha nem lehet tökéletesen tudni, s hogy nézeteit nem egyszer jobbakkal kell fölcserélnie. Viták, ló-dolgokban, a hol az egyéni Ítéletek sokszor korlátlanul uralkodnak, többnyire meddóek, kivévén talán a lóversenyt, a hol a czélvoual világosan és föllebezhetetlenül meg fogja mondani, kinek van igaza? (Legalább is: rela- tive és pillanatnyilag.) De már például, a lovaglást illetőleg száz és száz teória van; a lótenyésztés lehet mondani, tudomány, a melynek számos, egymással nem egyszer ellenkező irányát ösmerjük; a keleti (azaz nemes) és a nyugati (azaz hidegvérű) ló kérdése és hareza évszázadok óta foglalkoztatja a hippológiát; a tenyészczélok kitűzése ép oly harczias táborokat teremtett, mint a ló-biológia vagy a pedigreestika. Nein fö adatom o tarka háborúságban az öreg tölgy alá ülni és az igazságosztó szerepét játszani, s kerülni fogom, hogy egyik vagy másik párt harczosává szegődjem. Inkább csak el fogom mondani, mi az egyik s a másik irány törekvése, miben véli igazat látni, mi a czél, a mely felé tart? És hiszem, hogy igy is mindegyikben meg találom az igazságot; elképzelhetetlen, hogy valaki olyasmiéit harczoljon, a minek ne legyen jelentősége, elfogadható szellemi vagy gyakorlati alapja. A hisrgadt olvasó e pár sorból egyebek közt azt fogja következtetni, hogy a ló s annak nevelésenek, kihasználásának kérdései még rendezetlenek, s hogy talán egy hippológiai Justiniauusra van szükség, a ki az absolut igazság pilléreit fölépítse. Bizonyos, hogy ha lókodexek akadnak is azok még korántse jelentik azt, hogy egyúttal a ló-pragmatikát megteremtették és bár évszázados tudomány (mert bátran annak nevezem, miután psyhológiai, biológiai, természettani és raczionális alapja van), a hippológia még nem érkezett el arra az emelkedett pontra, a hol az összes utak összefutnak, a hol az apodiktikus feleletek raktára fölépült. A lótenyésztés, a ló körül kijegeczesedő kérdések körül még csakugyan sok a rendezetlen, bár nem járatlan terület; az egyéni nézetek nem tömörülnek az összesség fölfogásává. De van e tudomány, a mely haladásában már megállt volna és ne ösmerné, esetleg félné az evolucziót? A mi él, az fejlődik, változik és nemcsak a tudomány, de akár a legapróbb mesterség is addig kapcsolódik össze az élettel, a meddig tárgya van, a meddig érdeklődést tud kelteni, a meddig az élet szabályai szerint igazódik, rövidebben : a meddig él. Természetes, hogy vannak egészen hamis Legközelebbi számunk pénteken Jelenik meg. — A mai szám ára 4*J fillér.