Vadász- és Versenylap 58. évfolyam, 1914

1914-01-01 / 1. szám

1914. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. hozni; most minden baj nélkül mentünk tovább és mikor a tribüuugráshoz értünk, bent voltam a csomóban, egész közel a vezető lovakhoz. Másodszor a mély szántáshoz érve, kissé visszafogtam lovamat és csak a Beechers Brook után iparkodtam javítani ismét helyzetemen. Fáradtság jelét nem éreztem, csak a Valentines Brook után egy-két ugrást lassabban vett Büszke, akkor 3—4 ló volt előttem. Az előbb említett okokból nem lévén egészen oly kedvben, mint rendesen és 3 hónapig mindennap olvasván, hogy ez vagy az a ló nem nyerhet, mert az utolsó háromnegyed mértföld majdnem sikpálya, mikor a verseny sebes lesz (soha nem hittem) ez mégis eszembe jutott és a ló nevezve lévén még pár versenyre, melyekre a terhek még nem voltak közölve, hogy itt legalább könnyitsek. nem akartam hiába erőltetni és feltartottam lovamat. Csak akkor láttam, hogy hiába tettem, mert nem tudok másfelé haza jutni, végig kell lovagolnom a pályán, legalább az utolsó sövényekig; ha ezt tudtam volna, folytattam volna a versenyt és azt hiszem legalább is 4-ik lettem volna, mert mig én lovamhoz hozzá sem nyúltam, Astrolabe, mikor én felfogtam lovamat, ostor és sarkantyú alatt ment el mellettem és a verseny után ennek lovasa mondta, hogy nem a lovam, de én voltam megverve. így Astrolabe 4-ik lett, s noha némi tekintetben Büszke kissé kényes ló volt, versenyben igen SZÍVÓS volt és fáradtan is sokat lehetett belőle kihozni. Az angolországi ut után csupa szerencsétlenség ért, a Bécsi nagy akadályversenynél, a Duna áradása következtében egy ér, melyen kétszer kellett áthaladni, térdig érő vizzel volt tele. Először átmenvén, Büszke egy láthatatlan lyukba lépett és majdnem felbukott, miáltal jó egynéhány hosszat veszítettem, másodszor odaérvén más helyen akartam átmenni és valamivel messzebb mentem neki, de véletlenül mint az ottállók mondták, ugyanazon lyukba kerültem, és majdnem felbuktam. Közel lévén már a czél, a simán átkerült lovakat már nem tudtam beérni, ugy történt, hogy először rézsut mentem a viznek neki, másodszor pedig más helyen, egyenesen nekivágva ugyanazon helyre jutottam. Nyáron azután egy körútra indultunk Németországba. Munster,,Köln, Frankfurt és újra Baden volt a terv. Munster igen kellemetlen pálya volt, sok földhányás, mögötte árokkal és a földhányás sürün fával beültetve, mely akadályoknál 2—3 lyuk volt kivágva, melyeken át lehetett áthaladni Itt a lovak összekerültek és több itt felbukván* vagy kitörvén, kétszer vagy háromszor meg kellett állnom, mig helyet kaptam, ugy hogy az elől elhaladt lovakat nem lehetett többé elérni. Valahogy Büszke a lábát is megütötte és igy Köln és Frankfurtot elhagyva csak Badenbe hozattuk, hová egész jó állapotban érkezvén nagy reményekkel néztünk a verseny elé. Azonban a patak ugrásánál mellettem egy ló felbukott és lovam lábai alá gurulván, minket is feidöntött; lovam az egyik lábával a kantárszárakba került és a segitő emberek a túlsó oldalon meghúzva a szárakat soká nem tudtam a ló lábát kiszabadítani, ugy hogy mire elindulhattam, a mezőny 4—500 méterre volt előttem. Lassanként, mikor a patakon másodszor átkeltünk elértem a vezető lovakat és a hegy előtt küzdöttem Transylvaniannal, hogy melyikünk kapja a felvivő gyalogutak Sikerült azt elérnem és ellenfelemet arra szoritani, hogy nehéz helyen kapaszkodjék fel; a hegyre felérve kissé visszafogtam lovamat, hogy egy kis szuszhoz jusson a végső küzdelemhez, s azután a rövidebb utat választván, mint az előző évben Mr. Cranshaw, rézsút jöttem le egy pár méter leugrással. Ám ahegy alatt a rendes pálya szélén volt egy kis vízlefolyás, melynek partja posványos volt és Büszke, ki mégis érezte a hosszú pálya lefutását 80 kiló alatt és a nagy térveszteség behozatalát, csakis a vizet ugrotta és hátulsó lábaival a posványos részbe sülyedt és hasra esett. Mig ismét lábra kapott már késő volt és kénytelen voltam a versenyt feladni. Hogy azonban mit mutatott, bizonyítja, hogy Hamilton herczeg a nyerő Transylvaniant egy matchra hitta ki Jack of Trumpssel a lefolyt verseny feltételei alatt, de miután Transyilvanian tulajdonosa gr. Esterházy Imre nem volt ott, a kihívást nem fogadhattuk el. Ellenben felajánlottuk, hogy Büszkével készek vagyunk kiállani, azonban a herczeg azt felelte, hogy nem kiván Büszkével újra találkozni. Ezután még egy ideig munkában volt, de megviselte már a sok futás és többé nem tudott verseny t nyerni, de azért mégis azt tartom, hogy nemcsak a legjobb akadályversenyló volt mit lovagoltam. De a legjobb is, a mely a mi pályánkon valaha futott, mit az is bizonyít, hogy Liverpoolban 12 stone alatt igen kellemetlen körülmények között igen Kép Parnóról. Az 1913. évi angol derby finishe.