Vadász- és Versenylap 58. évfolyam, 1914

1914-01-01 / 1. szám

18 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1914. január 16. tisztességesen futott, mig Brigand és Victoria, melyek pár évvel később itthon verhetetlenek voltak 10 st. 4 f. alatt azaz 24 f. kisebb teher alatt semmit sem tudtak mutatni Liverpoolban. Bár csak volna most egy Büszkém és tudnék még ugy lovagolni, mint akkor. Volt azonban még egy lovam, mely talán mindegyiknél jobb volt és ha oly becsületes lett volna, mint a milyen képessége volt, azt hiszem nagy dolgokat csinált volDa, de sajnos egészen megbizhatlan volt és mint az rendesen történni szokott, ép a nagy versenyeknél hagyott cserben. Ez saját nevelésem, azaz a 9-es bizottság által anyjával behozatott csikó volt, neve The Je»', elletett 1869-ben ap.Elland, any. Jezabel. Kétéves korában egyszer futott, de nagy csikó lévén, akkor nem tudott érvényesülni, hároméves korában sokat mutatott és hogy jobban tudjam mi lakik benne, az öreg Verbenát felküldtem Bécsbe egy handieapra, hogy lássam megtartotta-e képességét. E versenyben 3-ik lett, megverve két 3évest, melyeknek 24 fontot adott; haza hozva megpróbáltam vele lovamat jockeyk alatt, azt gondolván, hogy 7 — 8 font van közöttük és The Jew könnyen verte a kanezát, a próba után megmérve a lovasokat, kisült, hogy egyenlő teher alatt mentek. így tehát nagy reményeim voltak a Nemzeti megnyeréséhez, csak egy ló volt, melytói tartottam, gr. Festetics Pál Labancza, mely kétéves korában nagy formát mutatott, ez a verseny napján nagyon kövérnek látszott, azért is utasítottam lovasomat, hogy ügyeljen, hogy a verseny lassú ne legyen, aztán túlságosan sebesen lovagolt-e nem tudom, de leveretteu ép azon két ló által, melyeknek Bécsben 24 fontot adott és megvert, holott The Jewt egyenlő teherrel se tudta elhagyni, vagy talán a lóban rejlő makacsság már akkor okozta, mert a budapesti versenyek után újra kipróbáltam ugyanazon eredménynyel mint első izbeu és a 4 év alatt meddig a két ló nál am szolgálatot teljesített, The Jew mindig sokkal, de sokkal jobbnak mutatkozott. Versenyben azonban mindig kétséges volt, mit fog'csinálni, egynéhányszor rendkívüli doJgot végzett, máskor a legkönnyebbet is elveszítette. így Bécsben az Asszonyságok dijában összekerültem Drum Majorral, melyet Budapesten Verbenával könnyen megvertem; félve lovam makacsságától noha csak ketten voltunk, lovamat a pálya külső szélére vezettem, hogy ne gondolja, hogy verseny van, de nem tudtam előbbre hozni, mint a másik nyerge. Ott ment nyugodtan, mig Baltazzi Aristid erősen lovagolta lovát és nem tudott elhaladni, de enyém is megtartotta a helyét, csak mikor a czélt elértük, fogta meg a zablát és mint a nyil röpült el Drum Ma'or mellett, persze akkor késő volt. Körülbelül ezt tette az 1873. Internationalis versenyeknél is, az első nagy dijnál az utolsó fordulónál Little, egy németországi jockey odaszóit lovasomnak, hogy megnyeri a versenyt, oly jól ment és egyszerre abbahagyta és helyet sem kapott. Másnap a kisebb dijban jobban ment ugyan, de akkor is azt tette, hogy csak a nyerő nyergéig ment a czélig, csak azután szökött rögtön előre 1874-ben Ő Felsége Erzsébet királyné egy tiszteletdijat adott akadályversenyre, melynek feltételei szerint minden lovam ki volt zárva, kivéve The Jew, ezt akkor vadásztam is és neveztem a dijra, melyet könnyen meg is nyertem. Ekkor elhatroztam a lovat csak akadályversenyekben kihasználni, de később, látván, hogy alig van egészséges idősebb ló a hosszabb távolságú nagyobb versenyekre, megváltoztattam szándékomat és ismét csak sikon hagytam futni, de rossz akarata mindig rosszabb lett és ezen kísérletem nem sikerült. Ha megmaradtam volna első elhatározásom mellett, azt hiszem szép eredményeket értem volna el, mert kevés gyakorlattal már igen jól ugrott és a leghatalmasabb lónak éreztem magam alatt, melyen valaha ültem. Honnan volt ez a rosszakarat nem tudom, lehet, hogy talán az okozta, hogy hároméves korában kissé hirtelen kellett elővennem, mert akkor költöztem Megyerre. Mig ott istállót szereztem és azt berendeztem, csakis a Budapest körüli homokos utakon tudtam valami kevés munkát adni és hogy nem volt egészen készen és lovasa nagyon elővette a Nemzetiben és ez ronthatta menókedvét, de inkább hiszem, hogy anyjától örökölte, mert féltestvére Italia szintén ilyen volt: első versenyét kétéves korában jó ló ellen, mely már nyert, egész könnyen nyerte, de többé sikon semmitse nyert. Elfő akadályversenyét Gödöllőn nehéz körülmények közt szintén könnyen nyerte, de többet már nem, mert ő sem akart menni. Valódi képességre nézve azt hiszem The Jew volt a legjobb ló, de megbizhatlansága miatt mégis elébe kell helyeznem Verbenát, a mely épen a legmegbízhatóbb ló volt és mindig rendkívül hűen futott. A legjobb ló kérdése. Legjobb teliuérem volt «Muczi», egy sárga mén, melyet 1841-ben Patay József nagybátyámtól kaptam. A pedigreejét nem tudom, mert akkor már gróf Nádasdy méneskönyve nem folytatódott, Bérczy méneskönyve még nem volt és Brace Loménak a nadrágját még hátul gombolták be, igy számrendszere még nem existált. De valószínűleg a XlII-as famíliából való volt, mert Patay nagybátyámnál mint próbamén működött, én pedig sokszor leestem róla, azért volt XIII. a famíliája. Annyi bizonyos, hogy ugy szaladni Aszód vidékén egy ló sem tudott. Különösen hazafelé sokat kiabált utánam a lovász : lassabban !,de én nolens vólens csak mentem, mint a szél, mig «Muczi» az együttlétet megunván, tenor hangok mellett lebockoll, engem ott hagyott, ö pedig a piaczra futott a fuvaros lovak közé, legmélyebb hangon hirdetve, hogy ö sire famíliából való. Mióta a lovak tehetségének irodalma is van a papíron, legjobb telivérem «Ma» volt. En agyán «Vocativust» jobbnak tartottam, de nem lévén oly jól manayeirozva, mint <• Ma» ezt csak supposilionak mondhatom. «Ma» saját tenyésztésem volt, «Mindig» és «CapeIIa» után. Nagyon szerény anyagom volt kanczáimban és említésre érdemes, hogy anyja. Capella (Doncaster után) mint kétéves alig bírt Megyerröl Kistartalig, néhány órányira gyalogolni, oly tehetetlen volt; nagyanyja pedig még a kezdetleges training et sem bírta kiállani. «Ma» mint kétéves is jó volt, többek között megnyerte a Szí. László-dijat, mint négyéves is nagyon jó volt és megnyerte többek közt az Erzsébet királyné-dijat. Mint hároméves épen a derby előtt influenzába esett és bár azután Eiuméban volt tengert levegőn üdülni, de azon évben egészen helyre nem tudott jönni. Br. Podmaniczky Géza. A legjobb ló kérdése. Melyik volt a legjobb teliuérem ? Azt hiszem ne n tévedek, ha azt válaszolom, hogy Fürge és Finom Rózsi; csak azt sajnálom, liogg én nem voltam jő hozzájuk, amennyiben idő előtt túladtam rajtuk. l'etanovits József. A legjobb ló kérdése. A legjobb telivérem Miss Gibbs volt. Zombory Rikhárd. Tribün részlet Kottingbrunnból.