Vadász- és Versenylap 57. évfolyam, 1913
1913-07-25 / 64. szám
406 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 406 5.- Gr. Ore•• ich P. száz. 4é stp m Hableur 69'/» 6. Br. Baicli P. fhdn. 5é s m Son of Nun 69 7. Issekutz Gy. fhdn. 4é s her Royal Mail 67 j, 8. Dusohenek J. ur 4ó s her Tabán 67 % 9. Br. Rothschild J. 4é p her Troja 65% 10. Badesco Gy. ur 4é ]) k Szemérmetlen 65 11. Br. Rothschild J. 46 p k Cilimére IV. 64 12. Badesco Gy. ur 46 s k Chinin 62 13. Haber L. nr id. sz her Lancleskind 60 14. Rosenthal P. hdn. id. s her Dick Turpin 60 Tip : Br. Baich-ist. Royal Mail Szemérmetlen VII. Handicap. 3000 K I., 700 K II., 300 K III. 1000 in. 1. Mautner V. ur 3é s k Thanks 60 2. Dávid E ur 36 s in Chiquet 57 3. Lov. Landau H. 4ó s in Titan GG'/a 4. Schöngut S. ur 3ó p m Rabenbratl 55% 5 Hg. Hohenlohe-Oehringen 3é p k Maid of Frusdale 55 6. Nowotny L. ur 4é p k Jeanne d'Arc 54% 7. Dreher A. ur 36 s m Tacitus 52% H.Br. Rothschild A. 3é p k Hungaria 52% O.Nowotny L. ur íé s m Villám 52% 10. Dávid E. ur 46 p k Sclavin 52% 11. W. Schlesinger & Comp. 36 p m Menelik 52% 12. Br. Springer G. 36 p k Gallia 52 13. Qr. Berchtold L. 36 s m Mon Cousin 52 14. Rődey Rezső 46 stp k .Szaracén 51 15. Arlóy István 4é s k A.lcza 50% 16. Gáspárteleki ménes 3é s k Angus 48 17. Gr. Orssich P. száz. 4é p k Ivoire 45 Tip: Tacitus—Gallia Titan Vadászfegyverek minden rendszer szerint, kakassal és kakas nélkül, egyszerű, szolid és legfinomabb kivitelben, valamint a világhírű szabad. Korona-fegyvereket a jelenkor legjobb vadászfegyverét, dupla foszitőborendezéssel, legújabb szabad, rugóbiztositékkal, szabad, töltónykklobóval stb. Ismétlőfegyvereket ós pisztolyo- I kat. légfegyvereket, mindennemű vadászfelszerelése- I ket, töltényeket stb. jótállás mellett szállít: Fückert Gusztáv császári és királyi udvari és. kamarai szállító, fegyvergyáros, WEIPERT (Érczhegység). Ariegyzék kivAnatra ingyen. «• na m i n ii ii iawwauiinnim, i» iimmmnnmmaiMwui an^^M L»ir1fi1iijinl>iif*ii|nir|iii)r^-iii^rif|jj-| j i-i^-iiI^i uiifm'lH KWIZDfl FEREMCZ JÁNOS császári és királyi osztrák-magyar, román királyi és bolgár királyi udvari szállító Körgyógyszertár KORNEUBURG, Wien mellett. Képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Egy üveg ára 2 korona 80 fillér. < Hatvan év óta van használatban az udvari, valamint versenyistállókban is lovak izmainak erősítésére, fárasztó 4 menetek elótt ós után, ficzamodásoknál és az izmok ; > merevedésénél, stb. Lovat a trainingben bámulatos ered- ' ímények felmutatására képesiti. , KM UTIU1 _ védjegye, czimkéje és csomago- föjjffij Sodronyfonníök tiizben zinkezve, vadaskertek, fáezánosok bekerítéséhez. Férd. JenitsdT Söhne Wien, I V/1., Pressgasse 29. TELEFON : 4144. Graz, Göstinger Maut és Klagenfurt Postfach 262. Képes árjegyzékek (194. sz. ingyen és bérmentve a legkö O zelebb fekvő irodából' O Megjegyzések as idei concours liippiqueről. Irta: qr. Széchenyi Viktor. (Befejezés.) Az igazság valószínűleg — ugy mint mindenütt — itt is középen lesz. A régi steift «vigyázz» üléssel magas akadályokat ugratni tényleg nem lehet, de hogy a ló nyakára való fekvés mégold-e minden problémát, az még nagy kérdés. A gyakorlat szempontjából az ugrásnál való korrekt ülést igy definiálnám : korrekt az az ülés, mely a 16 ugró mozgásához legjobban simul, mely azonban ogyszersmint képessé teszi a lovast arra, hogy közvetlen az ugrás után a kardot, illetve a vadász-ostort jól használhassa. Mert mit használ nekem az a lovas, ki a ló nyakára fekve, az ugrásnál tán 3 kilóval kevésbbé terheli meg a ló derekát, de minden ugrás után csak Isten kegyeiméből marad a nyeregben s csak 20 galoppugrás után tolja magát annyira vissza helyébe, hogy kardja használatára képes legyen. De ezen kitérés után forduljunk vissza a bírálati módszerekhez. Elsoroltuk a régi módszer előnyeit — de nézzük most a hátrányait. a) a lovas nem fog a ló előkészítésével eléggé behatóan foglalkozni, mert bizik abban, hogy az aránylag kisebb akadályokat minden jó képességű ugró ió úgyis képes jól ugrani; b) nem készíti elő lovasainkat egyes nemzetközi ,versenyeken való esetleges részvételre és o)' igy nem tarthatunk lépést a külföld ez irányban való haladásával. A «pontos» módszer előnyei, hogy a) kényszeríti a lovast arra, hogy odahaza a komplikált akadályokat mind megépítse magának s igy ezzel és a ló szisztematikus fokozatos ugratásával sokat és behatóan vesződjön ; b) neveli és előkészíti lovasainkat, hogy nemzetközi versenyeknél is megállják a helyüket; c) magas és sokszor veszélyes akadályok sokszori ugratásával kiküszöböli az ugratás elöli félelmet, bátorságot és schneidet nevel. Hátrányai : a) megszünteli az ármádiában hírneves iramot, a sebes előre törtetést, a stilust, b) elrontja a korrekt üléseket, c) mindjobban elvonja a figyelmet a hazai melegvérű lovaktól s odatoreli a higgadtan ugró hidegvérű iriandiak felé, d) igazságtalan döntéseket eredményez a biráló bizottság Ítélkezésében. Ez utóbbi állításomat közelebb is meg kell indokolnom. Egy gyönge lovas, kinek azonban apja bankigazgatói állása a mindig jól töltött bugyelláris kellemes állapotába helyezi, beszerez jó néhány ezer koronáért (a pénz nála szerepet nem játszik) egy sokszor díjazott fenomenáiisan ugró irlandit. A versenyen gyalázatos stílusban ugrik, minden egyes akadálynál majdnem lepottyan, de a jó Isten kegyelméből valahogy mégis nyeregben marad, és mivel lova a lécet sehol le nem ütötte, megkapja az I. dijat, mig az a kitűnő lovas, ki a logszebb stilust produkálja, hosszú évi tapasztalatok szülte rafinériával lovagol, csak II. dijat kaphat, mert egyik akadálynál a «taquet»-et lezsurolta. Hát igazság ez? Én tehát a fönt elősorolt indokok alapján a legnagyobb örömmel üdvözlöm az uj módSzert, helyesnek, sőt szükségesnek vallom, hogy azt nálunk is bevezették — de hibának tartom, ha bele megyiiuk a külföldi dolog szolgai majmolásába s a mellett sutba dobjuk azt, a mi nálunk idáig jó volt s messze fölötte áll a külföldnek, sőt a miért a külföld irigyel bennünket. A megoldandó probléma tehát a következő: összeegyeztetni a «pontos» módszert a «stílusos» módszerrel. Illetve bevezetni az uj módszert a nélkül, hogy a hosszú esztendők sztilte eredményt, a stilust érte feláldozzuk. A megoldásra két mód kínálkozik: Az első az, hogy a «pontos» módszerbe még egy skálát vegyünk bele és pedig a «stilusét.» Az öt központi biró ne jegyezze egyes akadályok pontjait, de figyelje a stilus s saját legjobb belátása szerint osztályozza a legjobbat 7-el, a legrosszabbat 0-val. Az akadályoknál álló segódhirák működése az idén úgyis fölösleges volt, mert minden egyes akadály ugrását a birói toronyhói nézték és rögtön be is jegyezték. Ezen jegyzék a segédbirák jegyzésével csak felületesen hason 1 itta to tt össze, illetve csak akkor, ha kétségek merültek fel. Pedig a központból sohasem lehet oly pontosan ügyelni az ugrást, mint azt a közvetlen az akadály mellett álló biró teheti. Nézetem szerint a számozást ugy kellene szervezni, hogy a központi birák csakis az «általánost» vagyis a stilust figyeljék. Az akadályoknál levő segédbirák 1 — 7-ig- terjedő messze látható számozott táblákkal látandók el, az ugrás után rögtön föltartják az ugrásnak megfelelő számot, melyet a központban működő irnok bejegyez s a közönség is leolvashat. A segédbiró szintén bevezeti a számot a maga jegyzékébe. A versenyzés végén ezen jegyzékek összehasonlítása aztán hamar menne. Eltéréseknél a segédbiró jegyzése legyen a mérvadó. Igy a központi birák fölszabadulnának az egyes ugrások hibáinak részletes megvigyázáaától s figyelmüket egészen az összbenyomásnak szentelhetnék. Csakis ily működési tér mellett van órtolme annak, hogy a jtu-y hozzáértő lovas emberekből álljon Mert a számok gépies jegyzésére egy néhány számokhoz szokott írnok sokkal' jobb szolgálatot tonne mint akármelyik lovas szakértő. A stilus számozásával azonban föltétlenül közelebb jönnénk az igazsághoz, mint anélkül. A megoldásnak másik lehetősége két külön konkurrencziának rendezése. Az idén történt meg először, hogy a régi módszer teljes mellőzésével csakis a «pontos» szisztéma után biraltak. De a «Vigaszdij-ugratást» nem számitva itt is két versenyszámot csináltak. Mind a két számban ugyanazon akadályok flguráltak, csak azzal a különbséggel, hogy az egyikben 15 cm-eí fölemelték őket. A két osztályba sorozásnak czólja nyilván az volt, hogy egyikbe a jó ugrókat, a másikba a legjobb ugrókat nevezzék be. A kombinácziú nem igen vált be. A könnyebb konkurrencziába beneveztek 108, a nehezebbe 79 lovat Do a 108-ból csak 31 nem Ítélte lovát a súlyosbított akadályokra képesnek, mert a többi 77 oda is benevezett. Mig olyan nevező, ki kizárólag a nehezebb versenybe nevezett, csak 2 van. A vigaszugrásra aztán valamennyien beneveztek. A 2 külön versenyszámba való ezen beosztással tehát nem értünk el egyebet, minthogy teljesen ugyanazt kétszer, a Yigaszversenyben pedig harmadszor is végig kellett nézni, a mi nemcsak a bírákat, de a közönséget is végtelen fárasztja, elfásitja. A két osztályba való sorozást arra használnám föl, hogy az egyiket teljesen a régi módszer szerint csináljam, mig a nehezebbet a «stilus» megbirálásával enyhitett, illetve javitott «pontos» szisztéma szerint. Az első csoportban csakis 115 m. magas (egyet talán P20 m. magasságban) akadályt állitauék s azoknak nyugodt Vadászvágtában való ugratását kívánnám. Behoznám az időmérést, ugy hogy perczenként 500 lópéses vágtánál lassúbb ütem, valamint már egyszeri kitörés is disqualifikáljon. A tervezetbe pedig belevenném, hogy a bírálatnál a ló és a lovas harmonikus stilusá is tekintetbe vevődik. Ilyen osztályozással a fent jelzett probléma azt hiszem megoldható lenne. Magyarán, a kecske is jól lakna, a káposzta is megmaradna. Idővel pedig kialakulna egy telivérek és félvérekből álló gyorsabb jellegű vadászié csoport, mellyel szemben állana az iriandiak és egyébb hidegebb vérmérsékletű nehezebb lovak osztálya. Ennyit az ugrásról. 5. A tervezet (propositiók) kibocsátása tul későn márczius végévél vagy április elejével történt. Ezeknek legalább is deczember l-ig meg kellene jeleunie, hogy a lovasok már a tél folyamán tudhassák, mire kell lovaikat elkészíteni. 6 A biráló bizottság összetételének olyannak, kell lennie, hogy a versenyző bizalommal tekinthessen azok döntése elé s ezen döntés amennyire csak lehetséges, közmegnyugvást keltsen. Ez csak ugy érhető el, ha a jury tagjait lehetőleg olyan emberekből állitjuk össze, kik az általuk elbírálandó szakmában valamikor sikeresen működtek, de ez a «valamikor» időhatárban még ne tul messze essék, s a mai állapottal az illetők aktív lovas vo'.ta folytán még szakadatlan összeköttetésben álljon. Egy szóval oly egyéneket.válogassunk, kik koruknál egy "részről az aktiv lovaglásból még nem maradtak ki — másrészt azonban a lovas tapasztalatoknak mégis elég tekintélyes mennyiségét gyűjtötték össze. S itt a név s a társadalmi állás, bármily kedves és rokonszenves egyének legyenek is annak viselői, egymagában minősítésnek el nem fogadható. Gondoljuk meg. hogy á versenyzők közt elég nagy számmal európai lovas tekintélyek, czéhbeli szakemberek vesznek részt, hogyan kívánhassuk ezektől, hogy teljesítményüket megnyugvással bocsássák oly birónak döntéso alá, ki nem csak korban, de lovas tapasztalatait tekintve is — amazok mellett még teljesen ujonez. De tekintettel kell az összeállításnál ama tényre is lennünk, hogy a nevezések 70-80°/o-a katonáéktól kerül ki. Az" idei pesti Concourst bonczolva látjuk, hogy 508 nevezés közül 103 volt czivil (a hölgyeket is ideértve) ós 405 katona. Vagyis utóbbiak 79%-al, előbbiek csak 20%-al szerepelnek. De ha tekintetbe vesszük, hogy a 103 czivil nevezés lovasának is 29 esetben katona volt bejelentve s csak 74 esetben hölgy vagy czivil urlovas, ugy katonáék javára 85% jut, a polgári elem javára pedig csak 14% marad. A katonatisztek ezen túlnyomó részvételót a jury összeállításában is kifejezésre kell juttatni. Nemcsak tiszta előzékenységből, de mert a tapasztalt idősebb lovastisztnek mégis sokkal iskolázottabb szeme van az igazi lovas teljesítmény megítélésében, mint a polgári sporturak nagyobb részének. Kívánatosnak találom, hogy a közös hadsereg és a honvédség lovassági felügyelői, a bécsi Reitlehrer Institut és a budapesti központi honvéd lovas iskola parancsnokai a juryból ki ne hagyassanak. Ugy szintén helyt kell találniok a Budaposíen állomásozó lovasezredek és a lovashadosztály parancsnokának is. I lása szabadalmazva s csak akkor valódi, ha ezen védjegygyei van ellátva. Naponkint postai szétküldés a főraktár által: KWIZDA FERENCZ JÁNOS, KORNEUBURG.
