Vadász- és Versenylap 52. évfolyam, 1908
1908-04-03 / 16. szám
EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok szövetkezete, A vidéki versenyegyletek, A Pozsonyi ügetöverseny egyesület Az Országos agarász szövetség s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 30 korona, fél évre 96 korona, negyedévre 90 korona. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Versenylap» kiadóhivatalához (IV., Kossuth Lajos-utcza L, Fereneziek bazárja III. lépcső I. emelet) czimezendök. 16. szám. Teleion-szám: 657. Budapest, 1908. péntek, április 3. Távirati czim : Versenylap, Budapest. 52. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtti délelőtt, egyébkor hetenkínt egyszer. Lovaregyleti tagtársaimhoz! A mig a Lovaregylet élén közszeretetben és közbecsülésben álló tisztelt tagtársunk gróf Batthyány Elemér állolt, lelkiismereti kötelességnek tartottam mintaszerű, jó mameluknak lenni. Ö gondolkozott, tervezett, dolgozott, cselekedett és végrehajtott mindent korlátlanul. Mi bíztunk és helyeseltünk és ami alkotás van, az ö érdeme, s mással, mint fényes elismerésünkkel öt jutalmazni módunkban nincs is. A mi csekélységet én egyénileg a belföldi magyar versenylovas nevelés, a lóbehozatal, versenytér felajánlás és egyéb apróságban tenni tudtam, csakis mint magánember cse lekedtem. Most, hiszem, ideje, hogy egyben-másban gondolkodjunk és cselekedjünk. A versenyév kezdetén szóllok tisztelt tagtársaimhoz, mivel később elfoglalják a sportvilágot az akut sportesemények. Felszóllalásommal nem akartam várni a lovaregyleti közgyűlésig, mert ott aránylag gyér a látogatottság, a választmányi gyűlés pedig nem elég nyilvános, én meg ép azt óhajtanám, hogy azok figyelmét, a kiket érdekel, felköltsem. Igy jutottam a nyilvánosság eszméjéhez. Közügyekben sem barátot, sem ellenséget nem ismerek, csak a czél ragyog előttem, a mi a közjó. * Rég mondom «nálunk ma sem pénzt, sem becsületet versenytéren szerezni nem lehet.» A ki vészit, az ügyetlen szamár; a ki pedig nyerne, az betörö. Igy gondolkodik sok ember. A ki akarja, szabadon meg is Írhatja kedve szerint színezve, bátorság sem kell hozzá, sajtótörvényünk lazasága békén türi. A magyar lóversenyek hajdani futtatói: Wesselényiek, Károlyiak, Széchenyiek, Hunyadyak, Nádasdyak, Zichyek, Semseyek, Andrássyak s annyi mások, egy sem futtat többé. Nem anyagi okok miatt, de nincs kedvök. Vadásznak, automobiloznak. Kladrub sem fut többé, sem a föherczegek közül nem futtat egy sem. Egy nagyon magas állású ur nemrég ugy nyilatkozott előttem «a verseny ma tiszta börze, nem sport.» Igaza volt talán, de a börzét mégis többen látogatják, a Anyásabbak is. Nem az a baj, hogy kevés a versenydij, de inkább induljunk ki kevésbbé financz szempontból. Legyen legelső a valódi sport szempont, ha valamivel kisebb lesz is a bevétel a totalisateurön, az nem döntő dolog. Ha nem többé a férfias uri kedvtelés a legelső szempont, akkor sportról ne beszéljünk, de legyen honunk a börze. A fogadás a jó sportot csak erösiti, de ez sem a fődolog, sem a totalisateur közönség kihasználása a végkimerülésig. Mindezekről czikksorozatokat lehetne irni, a mire én nem vállalkozom, a versenyzők és verseny látogatók ugy is megértenek. A helyes versenypolitika ma, a midőn a versenyügy nemcsak sport, de nagy gazdasági kérdés is, csak az lehet, hogy legyen meg a versenyeknek jó sport jellegük, legyenek fairek és ne tegyék a mellett okvetlen anyagilag tönkre költséges voltukkal a versenyzőket. Ezeket tapintattal, bölcsen egyeztetni: a művészet, a Columbus tojása. A verseny ideáljának a gyakorlatban a legnagyobb ellentéte a handicap. A handicapot nem az Ur különös kegyelméből, nem égi grácziából nyerik, de mert reá dolgoznak. A sok handicap mindig a versenypropozitiók gyengeségét és fiscalismusát árulja el. Igy van Angliában is, a hol magántársaságok, részvénytársaságok kezelik a versenyeket, tehát gyakran a pénzügyi szempont irányadó. Más a dolog nálunk, a hol a nagyközönség nagy subventiója a totalisateur (ami Angliában nincs) adja részben a dijakat. Habár mi versenyzők igy is ráfizetünk a sportra és nagy kivétel, ha valaki a versenyévet ráfizetés nélkül zárja, de mégis azt tartom, hogy a turflátogató közönség megkövetelheti erös hozzájárulása fejében a jó fair sportot, és mi is megengedhetjük magunknak azt a nemes luxust, hogy állandó kiinduló pontunk versenyeknél mindig csak az ideális sport legyen. A handicapokban az istállók ügyessége, értelmessége van honorálva és immoralitása provokálva. Igyekezzünk honfitársaink sportügyességének idomitását és kifejtését más, ideálisabb és morálisabb irányban fejleszteni. Helyettesítsük a handicapokat lehetőség szerint osztályversenyekkel, mint van Francziaországban. A mely ló nagy handicapot már nyert, többé handicapban ne futhasson. Nagy munka ez és egyszerre keresztül nem vihető. A hires Lord Falmouth a handicapokat annyira megvetette, (értem), hogy soha handicapban nem is futtatott. Jó a handicap a bookmakereknek, ez egyik fö pénzforrásuk. Szívből gratulálok az igazgatóságnak, hogy a handicapok számát az idén tizenkettővel apasztotta. Azt a sportszellemet árulja el, a mi előtt kalapot emelek. Csak az idegen lovakat ne nagyon zárjuk ki, mert a chauvinista sport nem sport. A jó sport éltető levegője a szabadság, nem az üvegház, ebben van az ereje, a nagysága az angol nemzetnek, versenyek terén is. A handicapokkal nagy atyafiságot tartanak a sensatiós sportmeglepetések. 1907-ben 119 versenyben volt a nyerő osztalék tizen felül az egyhez. 45 ilyen outsidernyert Bécsben, 35 Budapesten, 17 Alagon stb. stb. Meglepetéseket hoznak a véletlenek és sok más körülmények, de ha tul divatosak, beteges viszonyokat árulnak el. Az úgynevezett coup istállók is kedveskednek néha ilyennel, bár ezeken mindég rajta az igazgatóságnak, a fogadó közönségnek a szeme és oly felforditásokban soha nem részesitik a turfot és ringet, mint némely «nem (ogadó istállók», értsd, hogy a tulajdonosai nem fogadnak, a fogadási piacz iránt nem is érdeklödnek, ilyen lapáliákkal nem is törődnek, és istállóik tehetnek, amit akarnak, mert hisz ök nem fogadnak. Szerintem, igaz, nincs fogadó és nem fogadó istálló között különbség a megitélés és a turfigazságszolgáltatás terén, hanem kétszer kettő mindenkinél négy. A lovak kell, hogy bizonyos tormára fussanak és hogy fogadják-e őket vagy nem, irreleváns, és ha egy istálló lovainak formája a természetes mértéken felül ide-oda ugrál, vagy — mondjuk — mintegy a bookmakereknek futkároz, nem kérdem én, fogadják-e, nem-e, hanem feleljenek róla a felelős miniszterek, a trainer és jockey. A tulajdonosokat ebbe a kérdésbe be nem vonomTökéletesen értem, hogy valaki drága pénzen lovat, istállót, trainert, jockeyt tart anélkül, hogy eszébe jutna becsületét ezekkel identifikálni. Más dolog az, ha valamely istállótulajdonosról beigazolódnék, hogy rossz hiszemmel dolgozik, akkor érje az igazság súlya duplán, de erről nincs mit beszélni, mert rendes viszonyok között, a tulajdonos sem nem idomít, sem nem abrakol, sem nem itat, sem nem lovagol, hát csak azok felelhetnek a lóért, akik közvetlenül kezelik. Istállótulajdonost kötéllel sem lehetne íogni, ha lovaikért első sorban ök felelnének. Pénzügyminiszter sem igen akadna, ha minden kasszasikkasztásért a pénzügyministert tennék lakat alá. * A mig a versenyzés básisa a totalisateur és a fogadás, addig semmi turfjáró moralista nem nehézményezheti, ha valaki fogad, söt ellenkezőleg, mert hisz ez tartja fenn az üzemet. Ha már most pl. az igazgatóság tagjai elvből nem fogadnak, ezt egy negativ erénynek tudom be. Hasonlítanám őket olyan házigazdához, ki a vendégekkel az asztalnál nem eszik. Lord George Bentinck a legnagyobb fogadója volt Angliának és ö reformálta az angol turfot, ö tisztította meg a mindenféle visszaélésektől, a ruffiauismus száz nemétől. Saját jockeyja licentiáját is elvette. Nagy fogadó és szigorú erényü ember volt. Széchenyi István is azt tartotta, hogy a fogadás edzi a férfias bátorságot. (A «Lovakról» czimü müvében.) A legnagyobb garanczia a versenyek tisztaságára, ha itt-ott ép az igazgatóság is fogad, azaz szenved, ha visszaélések volnának, nem pedig csak olympusi magasl atról né z le a Legközelebbi számunk pénteken jelenik meg. — A mai szám ára 40 fillér. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP
