Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-04-05 / 18. szám

164 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1907. márczius 26. kópeBség megmérésének fontosságáról, nem fo­gok ellentmondásra találni, ha annak két ágát u természetes ós mesterséges kipróbálásban állapítom meg. Az előbbihez osztom a háborút, u közlekedést, az utóbbihoz a vadászatot, a ló­versenyt, megjegyezve, hogy csak a fontosabb tényezőkre tértem ki. Természetes, hogy a ló képességének ellenőrzésére más alkalmak s mó­dok is kínálkoznak, a minthogy nem szabad ri­degen elzárkózni a lódijazások elől sem, mert nem állithatják azt, hogy a szép és a korrekt ló egyúttal iie lehetne kiváló csataparipa vagy hunter. A melyik ló a külső és belsó tulajdon­ságokat egyesíti, mindenesetre a legteljesebb dicséretre érdemes, de hogy mért ne lehetne, mint a fontosabb bizonyítékot olsóbb a képes­séget s aztán a küllemi föltételeket megkívánni, nem tudom belátni. A mi a természetes kipróbálást illeti, nálunk háború közel fél évszázad óta nem volt. De ba lenne is, az nem hasonlítható össze a régi idók harczai<al, miután ma a katonaság lovai álta­lában alig kerülnek vissza a tenyésztőkhöz, s háború esetén ez az állapot csak lényegtelenül változik. A ló mint közlekedési eszkóz is egyre szűkebb körre szorul, hasonlóképp mint fényűzési czikk napról napra vészit jelentőségében. Ennek a helyzetnek a fonákságát nemsokára meg kell éreznünk. A pihenő, mint minden fejlődésnél, itt se árt ugyan s évszázadok harczai után lo­vaink rászolgáltak pár nyugalmas évre, de bi­zonyos időponton tul a stagnáczió már határo­zott visszaesés, különösen a lótenyésztésnél, a hol erro vonatkozó bizonyítékok meglehetős nagy számmal fekszenek előttünk. A multak tapasz­talataiból szűrve le következtetéseinket, hang­súlyoznunk kell a kipróbálás intenzivitásán kiviil annak folytonosságát is, s e momentum fontosságát nem tudjuk eléggé aláhúzni. A legkisebb tenyésztőnél is lényeges előfel­tétel, hogy mielőtt elsó kanczáját befedezteti, a leendő lónevelés czéljával tisztában legyen. Ugyanez áll, makrokozmicze, egy nemzet lóte­nyésztésóról. Magyarország elsősorban katona­lovat akar nevelni (a mi analóg a jó hátassal, a jó hunterrel és a jó jukkerrel), tehát: figye­lembe kell vennie az ilyen ló nevelésének prae­mÍ8sait. Ha pedig még arról sem tudtuk az ol­vasót meggyőzni, bogy a katonaló nevelésének conditio sine qua non-ja a folytonos kipróbálás, ugy kár egy betűt tovább leirnunk. A természetes kipróbálás eszközeinek csök­kenésével át kell térnünk a mesterséges ténye­zőkre : a versenyre, a vadászatra. Versenyüze­münk fejlettségéről nem kell szólnunk, nyolezvan óv alatt az bámulatosan magasra emelkedett, viszont azonban meg kell állapítani, hogy a fél­véreknek e téren az érvényesülésre kevés, sót alig valami alkalmuk nyilik. Csupán egy-két vidéki pálya nyújt ily jellegű futásokat, abban a föltevésben, hogy a sportnak ez az ága nem életképes. Oly nézet ez, a melyet nem irunk alá. Hogy lehetue félvór-versenyüzem, ha az e téren iniiködó anyagnak évente csak öt vagy hat dij kínálkozik ? Képzelhető, hogy hasonló szűk keretekben a telivórtenyésztés virulna ? Bizonyára nem. Minden intézmény előfeltétele, hogy terjeszkedésére, tökóletesebbedésére bá­zisa legyen; a virágcserépbe ültetett magból tölgy sohase lesz, legfeljebb üvegházi növény. Meg vagyok róla győződve, hogy a félvérverse­nyek, épen ugy, mint Francziaországban, kellő támogatással, széles terület rendelkezésre bo­csájtásával virulókká tehetők, s abban a percz­ben, mikor költségeik csak részben is megtérül­nek, tenyésztőink szívesen fordulnának a kipró­bálásnak ehhez a legokszeriibb módjához. Dijakkal sarkaltatva, nz ambiczió által mozgatva, a ló­neveló kitartana a sebesség, mint döntó tényező mellett s ha lovai talán nem volnának mindig ép izmuak, jó csánkuak, de életerejök és szi­vük annál több lenne. (Befejező közlemény következik.) A lóügynökök. A következő levelet kaptuk, a melyet megjegyzés nélkül teszünk közzé: Igen tisztelt Szerkesztőség! Becses lapjának ez év márczius 9-ikéről kelte­zett 11. sz. kiadásában olvastam a «luxuslóvásá­rok»-ról szóló közleményt. Sajnálom, hogy nem tudom ki irta, de ösmeretlenül is meggratulálom, talán nem fogja rossz néven venni. Ugy látom ér­dekli a dolog, — engemet is, hiszen a «szegény tenyésztő s birtokos» osztály érdeke forog szóban. Hát bizony tisztelt czikkiró ur, önnek teljes igaza van abban a mit irt, szórói-szóra, csakhogy igen nagyon tévedni méltóztatik akkor, a mikor még reményeket táplál arra nézve, hogy a dolgon szer­számmal, kocsival, előhajtással, szóval nagyobb igyekezettel segíteni lehetne, — erről ma már kár álmodozni s kizártnak tartom a kereskedőkkel szemben. «Szegénynek» tituláltam fentebb a te­nyésztőt s birtokost, mert tényleg az, nem lévén képes érvényesülni még oly intézménynél sem, a mely tulajdonképpen az ő érdekében lett creálva. Látva a ma fennálló állapotokat, természetesen elmegy a kedve az illetékes elemnek igyekezetet fejteni ki, alig-alig akad kereskedő, ki nagy rész­ben el ne adná lovait és éppen ennek ellenkezője áll a nem kereskedőknél. Ma már félve viszi fel az ember lovait, hisz ugy sem veszik meg. És miért? Mert már a hatalom a kereskedők kezé­ben van, A legutóbb tartott vásár alkalmával is talán két harmad részben professionátus tulajdonosoké voltak a lovak és bizony a dijakból, oklevelekből is erő­sen részesültek. De lehet-e reájuk haragudni ? Hiszen ők nem vették a jogot a vásáron részt venni, se nem rabolták, de kapták, s igy bolon­dok lennének azt nem használni előnyükre. Hogy állunk ezen urakkal ? A kereskedő személyesen s ágensei által összeszedi s szedegetteti széles Magyar­országon a legjobb kiállítású, nem használt, magas méretű lovakat, mindenek előtt megtanitja őket ostor előtt remekül ügetni, (ebben egész mester­ségük van,) azután éppen annyira veszi őket hasz­nálatba, hogy czifrán producálhassa, a ló nincs használatban, ép marad s miután füzér számra hozzák, feltűnést is kelt az istállóban a szép col­lekczió. «Félvér» mind, még ha 100 drbja is lenne egy-egy tulajdonosnak. Már most, tessék csak a vásárok kezdete előtt is betekinteni az istállókba s a Tattersall udvarára, hány fizetett s fizetésre váró ügynök van ott ? Hogy folyik a bemutatás, rábeszélés, lebeszélés s hogy tart ez a vásár alatt is ? Ilyen dolgok nem újságok és felette romboló hatássaj van a nem kereskedők érdekét illetőleg, de há( az az ágens is élni akar, funkciójához pedig a jogot ugyancsak megadták. Velem megtörtént, hogy egy ágens saját érdekéből szét akarta vásáromat rontani, besúgván a vevő­nek egy nem is létező hibáját a lónak, — az ilyen kenyerét kereső egyén mindjárt talál valamit a «sze­gény ember» lován, rossz szemet s Isten tudja mi minden hibát még. Az is megtörtént velem, hogy egy ágens bevitt két ló vételébe, mert páratlan Svengali tehetségükkel legtöbb részt ha­tást érnek el, a sáp pedig ömlik két oldalról. A lova­kat igen drágán vettem s mikor haza vittem, egy nem látható nagy hibájára akadtam a lónak, per­sze hallgattam szégyenemben, akár a hal. No én biztosítok mindenkit, hogy a kereskedő s ágens, az egymás érdekeit szolgálja s ez a kereskedőnek óriási előnye. Szóval én azt tartom, hogy már ma is le van szorítva a birtokos osztály, a tenyésztő a kereskedők által. Kár, hogy nem maradt meg az intézmény ugy mint kezdődött, miért volt muszáj a luxuslóvásárt közönséges vásárrá tenni ? Szerintem a reparálásra nézve absolute mód nincs, s ne legyek jó jövendő mondó, ha egy-két év alatt nem csupán lókereskedők fognak a Tattersall tele­pen grassálni. Mert hogy tőlük a részvételi jogo­sultságukat elvegyék, azt kizártnak tartón. Hanem azt megtenném legalább, hogy lókereske­dők lovait semmi körülmények között nem díjaz­nám, ugyan minek nekik az a kedves billikum ? Egy magunk fajta ember pedig örül, ha legalább egy kis emléket hazavihet a sok kiadás kárpótlásául. Ha az igen tisztelt szerkesztőség nem helytele­níti levelem tartalmát, érdemesnek találja, mél­tóztassék közzé tenni. Engemet nem geniroz, ha tudják is kiirta, legfeljebb annyiban, hogy nagyon valószínűnek tartom, hogy az áprilisi vásárra be­jelentett két jukkerem ugyancsak le lesz rántva majd, ha esetleg vevője akad. Pócspelri 1907. évi 111/27. Irinyi Csaba. A katonai ló árának emelése. A Békésmegyei gazda­sági Egy> sülét fölterjesztést intézett a földmiv.-iigyi mi­niszterhez, melyben kéri, hogy a honvédelmi és közös hadügyminisztereknél hasson oda, hogy a katonai lovakért a tenyésztőknek fizetett árat emeljék föl legaláb b 850 koron ára. ÜCET Ö-VERSENYEK,ÜGETÖ-TENYÉSZTÉS A Budapesti Ügetöverseny Egyesület hét napra ter­jedőtavaszi meetingjének versenyfeltételei most jelen­tek meg. Az összversenydijak 132,000 koronát tesznek ki és 51 versenyben kerülnek kiosztásra. Vasárnap, április lt-én kerül eldöntésre a Kettesfogatu urko­csisverseny (4000 K. díjazással), csütörtök, április 18-án a Derby-kisérleli verseny, vasárnap, április, 21-én a meeting legnagyobb versenyszáma a grót Dessewffy Miklós-dij, melyben a 10000 K. díjazáson kivül a győztes tenyésztőjének aranyérem jut. A ver­senyben indulási jogosultsággal bírnak még: Chari­vari, Egmont, Erigone, Erbprinz, Excelsior, Imperator, Keserves, Lenke, Lion Turner, Lohengrin, Lottg, Miss Allen, Alizon (előbb Lenke), Pearl Simmons, Pepus, Robbinne, Rózsa berezegné, Sabina, Sirius, Siess R. és Szittya. Kedd, április 23-án a totalisateur-handi­cap ; csütörtök, április 25-én a sporl-dij ; vasárnap, április 28-án. a Szt. Gellért-dij és szerda, május 1-én a négyesfogatu urkocsisverseny a legértékesebb számok. Nevezések április hó 9-én d. u. 5 óráig az egyesület czimére : V. Váczi körút 32 sz. II. em. 6. küldendők, de a Wienner Trabrenn-Verein vezértit­kárságához : Wien I. Nibelungengasse 3. is intéz­hetők. A Bécsből érkező lovak részére lószállitó különvonat indul Bécsből Budapestre (Rákosrendezö) szerdán április hó 10-én, Budapestről Bécsbe csütör­tök, május hó 2-án. A bécsi tavaszi meeting csütörtöki hetedik napjá­nak eredménye a következő : I. Preis von der Donau. 1. Beauty 2550 m. (1*34), 2. Nitouche, 3 Hans Lancelot. N. h.: Wiener, Csillag M„ Kitty, Bajazzo, Péterke, Gyimes. Tot. : 10:28. Helyre: 25:38 I., 25:138 IL, 25:104 III. IL Harry G. Preis. 1. Daisy 2225 m. (1-35), 2. Erbprinz, 3. Pepus. N. h. : Derby, Togo. Tot : 10:14. Helyre ; 25:29 I., 25:38 II. III. Trost-handicap. 1. Goldperle 2500 m. (1'38 6), 2. Draga II., 3. Hermann B. N. h. Bariton, Constaniin, Kitty, Zella, Eduard. Tot. : 10:41. Helyre: 25:43. I., 25:37 IL, 25:52 III. IV. Comiteepreis. 1. Aventurier 2720 m. (t 28 4), 2. Achilles H., 3. Pexi. N. h. : Hallstatl, Vértes, Patriot, Levente. Tot.: 10:41. Helyre: 25:4t I., 25:81 IL. 25: 64 III. V. Tonquin-Rennen. 1. Grete N. 2250 m. (1-36), 2. Zufall, 3. Willy Alten. N. h. Wunderbau, Rózsaher czegnő, Eva, Due, Musa. Tot.: 10:17. Helyre : 25:30, L, 25:33 II., 25:56 III. V|. Preis von Haidhof. 1. Botha 2675 m. (2'29 6), 2. Prince Charlie, 3. Sashalom. N. h. : Tutti-Frutti, Marco, Fred Warwick, Drah'n ma urn, Soci. Tot.: 10:42. Helyre : 25:48 I., 25:47 II., 25:79 111. Budapesti közúti vaspálva társaság. Hirdetmény. A Bndapesfi közúti vaspálya társaság XLII. rendes közgyűlése folyó évi április hó 20-án délntán 3} órakor a tár­saság igazgatósági épületében, Budapesten, V. ker., Lipót-körut 22. szám alatt fog megtartatni. NAPIREND: Előterjesztése az igazgatóság évi jelentésének és ezzel kapcsolatosan előterjesztés a strike ügyben. Határozathozatal a fentiek tárgyában. Előterjesztés az 1906. évi zárszámadásnak, mérlegnek és a fel­ügyelő-bizottság jelentésének és ezekre vonatkozó határozat; az osztalék megállapítása és határozat a felmenlvény megadása tárgyában. 9E" Szavazati jogot adnak a társaság közgyűlé­sein (alapszabályok 15., 20. §§.) egyaránt a társaság részvényei és illetőleg élvezeti jegyei, ha legalább négy nappal a közgyűlés előtt az igazgatóságnál le­téterrényeztetnek; 20 darab részvény vagy élvezeti jegy után egy szavazat gyakorolható, oly megszorí­tással azonban, hogy 50 szavazatnál többet egy részvényes sem gyakorolhat sem saját nevében, sem pedig megbízásból. Felhivatnak tehát a t. cz. részvényes urak, kik a jelen közgyűlésen résztvenni óhajtanak, miszerint czimleteiket, a szelvényekkel együtt, beleértve a folyó év május hó elsején lejárót is, szám- és névjegyzék kíséretében bezárólag folyó évi április hó 16 ig az igazgatóságnál (V., Lipót-körut 22.) délelőtt 9—12 óra között, hétköznapon, vasár- és ünnepnapon egy­aránt téritvény mellett letenni méltóztassanak, hol a szavazási igazolványokkal egyidejűleg az előter­jesztendő zárszámla és mérleg, valamint a felügyelő bizottság jelentése is átvehető lesz. A letéthez szükséges nyomtatványok a társaság pénzügyi szakosztályában díjmentesen kaphatók. Budapest, 1907. márczius 28-án. Az igazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom