Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905
1905-01-01 / 1. szám
lû VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19Ô5. január J. TÁTRA-LOMNICZI VERSENYEK 1907. Kárpáti-dij. 50.000 к. a győztesnek, 5000 к. a másodiknak, 3000 к. a harmadiknak és 2000 к. a gvŐztes nevezőjének, állami ménesek kivételével. 2e és 3é lovak számára. Táv. llOO"y. (Egyenes pályán.) Teher 2é 49%, 3é 6lVs%> kanczára és heréltre 1»/ а% kevesebb. 10,000 k.értékű korteherverseny nyertesére, ha 2é 27з%, ha 3é 1 %: 20,000 к. értékűére, ha 2é 3Vz%> ha 3é 2% ; 40,000 k. vagy nagyobb értékűére 5% tóub. Oly 3é lovak, melyek 6000 k. értékű versenyt még nem nyertek 2 1/ 3% eng. Beiratási dij minden nevezett ló után ha mint választott csikó neveztetik 30 k., ha mint éves 100 k., további 200 k. az 1906 junius 1-én állva maradottaktól, még további 200 k. az 1906 október 3L-én állva maradottaktól, végre még további 200 k. az 1907 május 1-én állva maradottaktól. 150 nevezés, vagy az igazgatóság elhatározásától függ a verseny megtartása, ami idejekorán közhirré tétetik. Nevezési zárnap 1905 deczember 15. BUDAPESTI YERSENYEK 1908/1909. 1908. N YÁRI-MEETI NG. Kettős Ivadékverscny. 20,000 к. a győztesnek, 3000 к. a 2-iknak, 1000 к. a 3-iknak és 2000 к. a győztes ló tenyésztőjének, ha az belföldi magántenyésztő. 2é cont. mének és kanczák számára franczia lovak kivételével, melyeknek anyái fedezve neveztettek. Táv. 1100*% (2éves pályán.) Teher ménre 56%, kanczára 547з%. 20,000 k. értékű verseny nyertesére 2Va% több. Beiratási dij minden fedezve nevezett kanczáért 20 k.. további 80 k. az 1907 október 31-én állva maradt ivadékokért, további 100 k. az 1908 május 1-én állva maradottaktól, végül még további 100 k. az 1908 julius 1-én állva maradottaktól. Ivadékbejelentés 1906 augusztus 1-én. Nem jelentés esetén bánat fizetendő. Meddő kanczáért és azon ivadékokért, melyeknek kimúlása 1906 augusztus l-éig bejelentetett, beiratási dij nem fizetendő. A három elsőnek helyezett ló beiratasi diját menti. Nevezési zárnap 1905 deczember 15-én. 1909. TAYASZI-M EETI NG. Kettős Ivadékverseny. 20,000 к. a győztesnek, 3000 к. a másodiknak, 1000 к. a harmadiknak és 2000 к. a győztes ló tenyésztőjének, ha az belföldi magántenyésztő. Kötelező azon 3é mének és kanczákra, melyeknek anyái 1905 deczember 15-ig az 1908/9 évi Kettős Ivadékverseny re fedezve neveztettek és a melyek 1908 október 31-ig nem töröltettek. Táv. 2000 7"/. Teher ménre 56%, kanczára 54V2%- Az 1908 évi Kettős Ivadékverseny nyertesére 2Va% több. 1907—1908 években bármily más 20,000 k. értékű verseny nyertesére 3Va%40,000 k. vagy nagyobb értékűére 5% több. Beiratási dij az 1908 október 31-én állva maradottaktól 50 k., további 100 k. az 1909 márczius 31-én állva maradottaktól, végre még további 150 k. az 190 1 május 1-én állva maradottaktól. A három elsőnek helyezett ló beiratási diját menti. Budapest, 1905 január 1. A Magyar Lovaregylet Igazgatósága. R BUDRPESTI GYÖP TÖRTÉNETE uro: LÖVIK KÁROLY. A Magyar Lovaregyletnek ajánlva. Előszó. A magyar lóversenysportnak s igy a budapesti gyöpnek történetét eddig nem irta meg senki. Az egyetlen, a ki erre vonatkozólag kísérletet tett, Pulay Kornél, a Vadász- és Versenylap egykori szerkesztője volt, de az ő törekvésének véget vetett korai halála. Más nem nyúlt e tárgyhoz, a mely évtizedek óta érintetlenül hevert a szakirodalom feldolgozatlan kérdéseinek bő halmazában. Nem akarom itt részletezni, hogy a versenyügynél, mint minden intézménynél, mennyire szükséges, hogy történetét ösmerjük s igy a mult konzekvencziáit a jövőre nézve levonhassuk : ez munkálkodásomnak dicsérete volna, a mit kerülni szeretnék. Eltekintve minden n ás körülménytől, a mely talán kívánatossá tette, hogy a budapesti gyöp monográfiája napvilágot lásson, engem e mii megirására a versenysporthoz való ragaszkodásom ösztönzött. Évek óta tanulmányoztam ez intézmény múltját, gyűjtöttem az erre vonatkozó adatokat s idén végre annyira jutottam, hogy följegyzéseimet szerves egészszé fűzhetem össze. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ez a munka könnyű volt. Úgynevezett segédforrás csak szűkösen, mondhatnám egyáltalán nem állt rendelkezésemre, minden adatot magamnak kellett kifürkésznem és feldolgoznom. Néha már azt hittem, hogy nem gyözöm le a nehézségeket, munkám meddő lesz ; egy-egy fonálra, adatia, mely a múlton végig vezetett volna, nem tudtam ráakadni. Szerencsére főuraink köréből többen érdeklődtek készülő könyvem iránt s valóban lekötelező módon siettek segítségemre s régi följegyzéseikkel, saját emlékeikkel, szives közbenjárással támogattak a nehézségek mesgyéjén. Hálátlan volnék, ha róluk külön is mély tisztelettel nem emlékeznék meg, de miután e jóakaróim igazi grandseigneuri szerénységgel reám hárítván minden esetleges érdemet, nem akarták, hogy nevüket megemlítsem, a nyilvánossággal nem közölhetem, kik voltak azok, a kiknek müvem megalkotásánál oly sokat köszönhetek, s a kik iránt a legnagyobb hálára vagyok kötelezve. Ugyancsak ez illusztiis sportsmanek, gyöpünk legelőkelőbbjei bocsájtottak rendelkezésemre képeket, régi tiszteletdijakat, csa ládi okmányokat stb., a melyeket e mü későbbi, illusztráltan megjelenő kiadásában fogok felhasználni. Ugyancsak köszönetemet tolmácsolom a Magyar Lovaregyletnek is általában, a mely feldolgozásra átengedte pompás könyvtárát, jegyzökönyveit, mig dr. Magyar László vezértitkár ur lekötelező szívességgel járt kezemre a történei i adatok kifürkészésénél. Kivüle még dr. Roszner Aladár ur, a kitünö pedigree-buvár elölt is meg kell hajtanom zászlómat: az egyes bonyolodott származású táblák összeállításánál az ő szakavatott kezét nem nélkülözhettem. Mikor jóakaróimnak újra hálámat tolmácsolom, egyúttal ezen azuton felkérem sportunk kitűnőségeit, a kiknek a magyar versenyügyre vonatkozó adatok : följegyzések, rajzok, képek, könyvek, tiszteletdijak stb. birtokukban vannak, kegyeskedjenek azokat számomra a következő hetekben átengedni, mertezélom a jelen munkát kibővítve és lehetőleg gazdagon illusztrálva mint könyvet is kiadni. Hogy ezt nem cselekedtem meg mindjárt és nem mellőztem az újságban való mindig csak ephemer jellegű közlést, annak két oka van. Reméltem, hogy bemutatva müvemet a nagy közönség előtt, sportsmaneink szélesebb körei is, a kiknek nem akartam előzetesen terhökre lenni, ujabb adatokkal fognak támogatni, részben pedig a hibák korrigálására is fel fogják hivni figyelmemet. De ezenfelül e munkánál még a látszatát is elkerülni óhajtottam annak, mintha ez a füzet anyagi érdekből látna napvilágot. Nem számitok vele semmi haszonra s legszebb jutalmam az lesz, ha vele bármi csekély szolgálatot is tudok tenni a hazai versenysport ügyének. Épen ezért kérem tisztelt olvasóimat, kegyeskedjenek engem feladatom bevégzésében segíteni s ha bármi érdekes régi iiatuk, emlékük van, küldjék azt el czimemre, s hasonló hálára köteleznek le, ha egyes hibákra figyelmeztetnek. Jóllehet iparkodtam, hogy ne legyek felületes és az egyes adatokat ismételten revizió alá vettem, r.incs kizárva, hogy, emberek lévén, könyvemben erratak lesznek. Ez nem lehet másként egy olyan munkánál, a hol, mint mondom, irott források nincsenek, söt a szerzőnek gyakran a rendelkezésére álló századeleji Gyepkönyveket is korrigálni kelletett. A jelen munka czélja volt a budapesti versenytér monográfiáját megírni, vagyis az 1827-től a mai napig a pesti gyöpre vonatkozó eseményeket kronologikusan földolgozni. Ennek daczára nem állhattam meg, hogy az előző idők történeti részét is, hacsak nagyjában is, dolgozatom tárgyává ne tegyem, söt hogy, különösen a kezdet éveiben, az osztrák, a vidéki, a német, sőt az angol pályákra is ki ne térjek, a mennyiben azok a magyar versenyügygyei összefüggésben állottak. Vezérfonalaim erre vonatkozólag a Gyepkönyvek voltak, a melyeken kivül gróf Széchenyi István Naplói, Levelei, a lovaregyleti jegyzőkönyvek, családi följegyzések, régi újságok, br. Radvánszky Béla Magyar családélet és Mztartds czimü munkája nyújtottak, sajnos, felette szórványos adatokat. A hazai versenyzés történetéből nem hagyhattam figyelmen kivül az ürményi 1814—1821. évi versenyeket sem, sőt egyes helyeken a futtatással kapcsolatos vadászsportot is fölvettem munkám keretébe. Sajnos, nem állt annyi idö és tér rendelkezésemre, hogy ez utóbbi tárgyat hozzá méltó módon dolgozhattam volna föl, azonban már e helyen is bátor vagyok jelezni, hogy erre vonatkozólag sok becses adatot kaptam, a melyeket idővel, lehetőleg még ez évben, külön munkában óhajtok szerves egészszé kiegészíteni a Magyar falkavadászatok czimü könyvemben. A budapesti gyöp törte nettt három részre osztottam. Az elsőben a régi pesti versenytér keletkezését, fejlődését és összes futtatásait irom le a történelmi visszaemlékezésekkel együtt 1848-ig, a második rész a szabadságharcz utáni időt tárgyalja 1880-ig, vagyis az uj lóversenytér megnyitásáig, a harmadik rész pedig ez évtől kezdve a mai napig veszi sorra az egyes évek eseményeit. 1890-ig a lehető részletességgel világítottam meg a budapesti gyöp fejlődésének minden részét: az ezután kővetkező korszak már mindnyájunk szeme előtt folyt le, eseményei még mm tűntek el a mult ködében s igy ez időszak történetét rövidebben foglalhattam össze, nehogy a tárgy, ösmert csapáson járva, s/árazzá váljon. Szándékom volt egyáltalán a nehézkes stilus mellőzése, ugy hogy a müvet még azok is megértsék, a kik laikusok s a kik iránta csak annyiban érdeklődnek, mint bármely más történeti dolgozat iránt. Épen ezért gondosan kerültem mindazt, a mi a tudákosság vagy szak-smokkság bélyegét magán viseli s a mennyire lehetett az érdekesebb részletek kidomboritásával iparkodtam az olvasót a száraz statisztikai adatokon átsegíteni. •V unkámat, a melyet szeretettel irtam és a melynek egybeállítása talán magamnak szerzett legtöbb élvezetet, mert egy ma már javarészt ösmeretlen, de nnndig érdekes világba hatoltam be, a Magyar Lovaregyletnek dedikálom. Alapítása kezdetétől fogva a Loveregylet vezetői közéletünk legkiválóbb férfiai voltak, a kik fáradhatatlan tevékenységükkel a magyar lótenyésztés ügyét bámulatosan magas polezra emelték. Ez a testület teremtette meg a magyar versenysportot, ez vitte keresztül minden nehézségen, ez is virágoztatta föl s megírva a futtatások történetét, ez ajánlással a Magyar Lovaregylet iránt való gálámat akarom kifejezni, a miért alkalmat adott rá, hogy mint az egylet hivatalos közlönyének szerkesztője, én is e szép ügy közvetlen szolgálatában lehetek. Kérem olvasóimat, vegyék szívesen ex újévi ajándékot és olvassák el az ügy iránt való azzal a szeretettel, a melylyel én azt megírtam. Budapest, 1904. deczember 28. I.orif, Kálid)/.
