Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-01-01 / 1. szám

1905. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 15 Első rész. 1827-tól 1848-ig. Vaguon egy igazságérze

'я, egy kötelesség, melly bennünket az állatokhoz ép niy köt, valamint az emberhez. Gr. Széchenyi /. : Louakrul. ( A kelenfö di versenyek l!>2öben.) A lóversenyek elsó történeti forrását megtalálni alig lehet, a futtató sporttal azonban gyakran kapcsolatos vadászatok a magyar történelem legrégibb nyomaihoz visznek. így tudjuk, hogy Hunyort és Mogort vadászat közben vezette el uj hazáinkba a szarvasünő s már Béla király névtelen jegyzője felemlíti, hogy «a magyarok a többi nemzeteknél külömb vadászok». Imre király egy vadászatnál csaknem életét vesztette és II. Endrének meg kellett ígérni, hogy «a királyi lovászok, ebfalkárok és solymászok» nem szállnak meg nemesek falvaiban. Az «ebfalkárokról» okleveleink gyakran megemlékeznek : a peczéreknek ispánjuk volt, s javarészt a beregmegyei Nyárádban laktak. A vadászat legnagyobb fény keretében Mátyás idejében folyt le, akinek Csepelen és Nyéken volt vadaskertje. A lóversenvek első nyomait is itt látjuk : a király istálló - személyzetében a főlovasmesteren, a a két istállómesteren, négy futáron, 19 kocsison, 7 istállószolgán, s egy kengyeltartón kíviil egy lóidomár is szerepel, hogy ez azonban az iskolalovaglást müvelte-e, vagy mint ma mondjuk : trainirozott, kérdéses. A versenyeknek már nozitiv nyomát látjuk a XVI-ik században. Lakodalmaknál ez időben s ugy lehet már előbb is, divatos volt a futtatásnak egy bizonyos neme. A vőlegény az elólköszöntó ifjakkal lóháton vonult be a menyasszonyos házhoz s ott versenyt rendeztek .a vőlegény és menyasszony naripái között. Ezt a futtatást báró Radvánszky I Béla Magyar családélet és háztartás czimü munkájában irja le. Lássuk közelebbről ez érdekes reminiszcenczia adatait. Ezek szerint a menyasszony főgazdája kiküldött egy aranygyűrűt és néhány paripát. A gyűrűt jó távol kitették. A menyasszony és vőlegény paripáit rendbe állították, azok az adott jelre megindultak és a gyűrűig futottak. A legelsőnek beérkező ifin nyerte el a gyűrűt és a dicsőséget. A XVI-ik század kezdetén egyébként rendszeres lóversenyekkel találkozunk a naey sportsman II. Lajos udvarában. A királynak magának tisztán versenyre idomított lovai voltak, a melyeket négylovász gondozott. A lovászok a kiknek heti fizetése 50 dénár volt, Horváth Márk istállómester felügyelete alatt állottak. A versenyistálló. mint ösmert tudósunk báró Radvánszky Béla irja. Kelenföldön volt elhelyezve; a versenylovak gazdáia Prisca uram — legalább ugy látszik — ott lakott; lehet ugyan az is, hogy Prisca csak azon ménesnek volt a gazdája, hol a versenylovak neveltettek. A király versenylovai nem csak saját méneséből kerültek ki, Lengyelországból is kapott ilyeneket. 1525-ben kora tavaszszal (márcz. 19.) egy Karelkwczer nevű lengyel ur ajándékba küld a királynak egy versenylovat és egy fiút az utóbbit valószinüleg azért, hogy azt lovagolja. Április havában ismét uj szá'litmány érkezett. Szidlovieczky Kristóf krakkói vajda három versenylóval kedveskedett, mint ajándékkal. II. Lajos királynak Hogy a király mennyire szerethette versenylovait, bizonyítja az, hogy daczára a meglehetős üres kincstárnak, nagy jutalompénzeket adatott azon szolgáknak, kik a lengyelországi versenylovakat Budára hozták. De bizonyítja azis.hogyll. Lajos Zsigmond lengyel királyt is felkérte versenylovak küldésére, ki erre nem a legszívesebb hangon irta Budán lévó követének: «Tudhatná a király, hogy nekem olyan lovaim nincsenek és nem is találnék benne örömet.» A király versenylovainak száma 1525. telén, Ítélve a melléjök rendelt lovászok számából, legalább is tizenhat darab lehetett; ezekhez jótt még később' négy ajándék ló Lengyelországból, tehát az egész versenyistálló körülbelül husz darab lóból állott. Ezeket könnyű fiatal buk és a királyi apródok lovagolták. Nemcsak Lajos király és a lengyel urak, de a többi magyar urak is tartottak, kizárólag versenyczélra idomitott lovakílt már csak azért is. hogy azok a király lovaival versenyre keljenek. Április vége felé már nagyban folytak az előkészületek a közelgó napokban megtartandó lóversenyekre. Április 26-án Rothkyrger Menyhért komornok a kincstárból újból 25 frtot kap a király versenylovainak fentartására, melyeknek e napokban a versenytéren futniok kell. Két nappal később a kincstárnok különböző szinii vékony gyolcsból hat véget vásárol és átadja azt azonnal a király szabójának Jakab mesternek, hogy készítsen abból ruhát, tehát dresst a király apródjainak, kik a versenytéren a versenylovakat fogják futtatni. Megérkeztek ezen közben a krakkói vajda versenylovai, számszerint öt darab versenyló, két apród és három szolga kíséretében, egy Elek nevü ur, vagyis főember szolga vezetése alatt, a magyar urak lovai is mind egybegyülekeztek, vagy legalább igen közel lehettek Budához. A várva várt nap elérkezett. 1525. május 1-én megtartották a lóversenyt. A futtatótér valószinüleg Kelenföldön volt s a mérkőzést II. Lajos király jelenlétében rendezték. A királynak körülbelül husz lova állott ki a mezóre a krakkói vajdától öt. Ez azonban egy futamban csak két lovat indíthatott, mert öt lovával csak két futtató apródot küldött Budára. Hogy mennyi ló volt a magyar uraké, nem lehet tudni. A számadási könyvből csak az látható, hogy a király versenylovai alábbi urak lovaival futottak a versenytéren. A király lovait a versenyekben az apródok lovagolták, s br. Radvánszky számítása szerint buszonnégyen lehettek. Ezek számáI hoz adandó még a krakkói vajda két apródja és a magyar urak lovain üló futtató ifjak. A király futtató apródjai mint emiitettük külön e czélra készült versenyző ruhába voltak öltözve, melyeket külömböző szinii vékony gyolcsból varrtak. Valószínű, hogy a többi versenylovasok is hasonló módra készült különböző szinii vagy tarkázott ruhában lovagoltak. Hogy hány futam volt, arról nincs emlékezet, de arról van, hogy a nyerőnek tiszteletdijak adattak. A versenytéren sorban elrendezett és igy közszemlére kiállított jutalomtárgyakat a budai biró szolgái őrizték. A futamok időközei alatt czigáuyzenét hallgatott az összesereglett néző közönség, majd ismét a nádor és az egri püspök trombitásainak zenéjében gyönyörködhetett. A második versenyt, ugylátszik a következő napon, május 2-án tartották meg, a harmadikat és utolsót május 10. vagy 11-én. Ezt bevárva 12-én Elek ur visszaküldetett Lengyelországba, urának öt versenylovával, értesítést vivén magával a verseuy eredményéről. Elek ur volt tehát, az elsó versenytudósitó. Szidloviecky lovait és embereit a király vendégekül tekintette, ellátásukra külön gazdát rendelt, kinek a kincstár ezen a cimen 68 frtot fizetett. Elek ur külön 100 frt. jutalmat kapott a királytól, az apródok és szo'gák pedig akkor kaptak ajándékul 32 frtot, midőn még áprilisban a vajda öt versenylovát ó felségének előmutatták, A következő évben, nem tudni tartattak-e ismét lóversenyek. De valószinüleg : igen, mert az 1526. évi számadástöredékben a versenylovak gondviselőinek fizetése még szerepel. Buda elfoglalásával minden elsöpörtetett, fejezi be ös mertetését br. Radvánszky s a lóversenyről sokáig nincs hir. Mint látjuk II. Lajos király futtatásai már sokban megegyeznek a későbbiekkel. Itt van a trainer, a diessek, a tiszteletdijak, stb. sót Zsigmond lengyel királyban megszületik a futtató sport azóta se veszett ki oppozicziója. Sulykiegyeulitésröl természetesen ekkor még nincsen szó, úgyszintén megbatározott távolságról sem, s a pénzdijak is ösmeretlenek. íme, ez az elsó, a szó szorosabb értelmében vett futtatás Budapest környékén, a mely után hosszabb szünet következik versenyeink sorozatában. A versenyek rendezettebb formában 1814-ben bukkannak föl, még pedig gr. Hunyady József Ürmény melletti birtokán. E futtatásokról már pontosan feljegyzettt adatok vannak a gróf Hunyady család birtokában. (Az iirményi versenyek.) 1814-ben találjuk a mai értelemben vett versenyzés elsó fontos adatát Ürményben, a hol a Keszi-sikságon 1814-tól 1821-ig gr. Hunyady József rendezett versenyeket. Ezek eredményét az Ürményben őrzött Pferde Benn Begisterből, hazai sportunk egyik legértékesebb emlékéből vesszük át. A megboldogult gróf, ki az itt elősorolandó kísérletek után a telivérió-tenyésztés és versenyek legfőbb előmozdítója lett Magyarországon, e könyv tanúsága szerint 1814-tól 1821-ig minden májusban és sokszor szeptemben is versenyeket rendezett, a melyeken néha az uralkodó ház tagjai is megjelentek, mint azt e könyvben látható eredeti aláírásaik mutatják. Keszi félórányira fekszik az ürtnényi kastélytól, hol a gróf vendégeit rendesen fogadta. Hogy a versenyeken nem a nyeremény, hanem csupán a tenyészanyag próbatétele s igya ménesbeli lovak tehetségének megtudása volt a fődolog: a versenyek leírása elótt több izbeu található s azok czéljait magyarázó Előszavait tanúsítják. Maga a könyv előlapja mindjárt egy ilyen nyilatkozatot tartalmaz, mely következőleg hangzik : «Keszthelyi gróf Hunyady József, es. kir. kamarás, midőn Keszi birtokán, Nyitramegyében futtatásokat rendez, ezt azon czélból teszi, hogy általa a hazai lótenyésztést tökéletesítse. Miután a ló belső jó tulajdonsága — irja tovább az előszó — épp annyira átörökölhető, mint külső alkata, s a lóban legfökép a jóságot és használhatóságot becsüljük : ebből következik, hogy a versenyzés a tenyésztés anyag felismerésére igen hasznos és követésre méltó próba.» íme itt adjuk egész terjedelmében az elsó efajta versenyek leírását. Kísérlet. mely anno 1814. május 22-én a következő három kanczával tétetett (ang. mfld. azaz : 849 bécsi öl távolságra. Victoria vil. pej 15, 0, 1, 3é ap. Monte d'oro, a. Roxelane, lov. Petrucha János 78} bécsi font. Copria geszt, pej, 14, 3, 3é ap. Toscanella (karsti) a. Caprian (karsti) lov. Kossuth János 72} bécsi font Cocoa fekete deres II, 3, 3é ap. Periasz (erdélyi,) a. Villám (erdélyi) lov. Kudry János 72 J bécsi font. Ezek közül Victoria és Capria egy angol mértföldet, azaz 849 bécsi ölet 2 perez és 11 másodpercz alatt futották meg ; a Cocoa azonban 6 lóhosszal később érkezett be. Hogy az itt felemlített lovak, a kiirt teherrel és idő alatt a kimért távolságot csakugyan befutották, azt saját nevünk aláírásával bizonyítjuk : Carl gr. Forgách m. p. Jos. gr. Huyn m. p. Modrovszky obi. Nie. gr. Rindsmaul m. p., Turcsány Rittm. Klobusitzky Fr. m. p. Carl Appel Director, Paulus de Motesiczky, Fridrich Arnold Müller Stallmeister stb. stb. Egy második, még ugyanazon év ószén 1814 nov. 8-án tartott versenyfuttatásban már hat harmadfél éves csikót próbált a gróf, két csapatban, s pedig ugyan olyan távolságra (1 ang. mfld.) s oly nagy teher alatt mint a hároméveseket, részint még nagyobb suly alatt is, nyilván azt akarván kitudni, hogy a teher minó befolyással van a lovak gyorsaságára, a mi különböző eredménynyel járt, mint az alábbiakból kitetszik. Mig a háromévesek átlag 2 p. és 12 mp. alatt tették meg az utat, addig a félévvel fiatalabb lovaknak, felével, sót majd kétszer annyival több idő kellett. Feltünó lehetett hogy Molli és Hunyada. daczára, hoey 9 bécsi fonttal többet vittek mint Daru és Robusta, mégis megelőzték amazokat. De im a futamok, megjegyezve, hogy az idők felette mérsékeltek : Első csapat. Kóczos sárga k. 14, 0, 2, ap. Monte d'oro. a. Kóczos -Cmor, lov. Kudri 72 f. Mo'li szürke k. 14, 1, 3, ap. Minte d'oro a. Molli, lov. Nyuli 83} f. Daru fekete k. 14, 0, 3 ap. Monte d'oro a. Daru lov. Petrucha 74 f. Második csapat. Rózsa fekete deres 14, 1, 3, ap. Tereffy, a. egy kopcsányi kancza 72 f. Hunyada sötét szürke 14, 3, 3, ap. Bassa (arabs), a. Hunyada (kopcsányi) 83} f. Robusta szürke kancza 14, 2, 2, ap. Tereffy, a Robusta (kopcsányi) 74 f. Ez a futtatás két csapatban történt. Az első csapatbeli Kóczos az 1 angol mértföldet (azaz 849 bécsi öl) 4 p. és 12 mp. alatt futotta be, Mulli egy, Daru három lóhosszal hátrább. Ez az idő szintén rossz s csak félvértöl származhatott. 2*