Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-02-09 / 6. szám

64 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A képviselőház e héten folytatta a földmivelésügyi ministérium budgetjét, melyhez a töbhek között nagy szakértelemmel Manasszy György, gr. Széchenyi Aladár, Lits Gyula képviselők szóltak. Ezekről s az egész vitáról legközelebb részletese n referálunk. Utóhangok az ankéthez. Tisztelt főszerkesztő Ur ! Engedje meg, hogy én is, mint régi lótenyésztő, becses lapjában hosszú tapasztalataim alapján a lótenyésztést illetőleg, egyet-mást elmondhassak. A lóismerés, a lónak haszonnal tenyésztése — nagy dolog; a gazdaságnak egyik legnehezebb ágát képezi. Örömömre esett, hogy a földmivelésügyi m. kir. minister ur Ö nagyméltósága által összehívott ankéten általánosan hangzott az a nézet, miszerint megboldogult Kozma Ferencz nyomdokain haladjunk. Nagyon természetes is ez. Emlékezzünk csak vissza, mi volt ö előtte az ország közlótenyésztése, s mivé lett az ö éles látása alatt, bölcs intézkedései folytán. Nem lenne hasznára közlótenyésztésünknek, ha valami lényeges dologban legcsekélyebb részben is eltérnénk Kozma Ferencz elveitől, tetteitől. Én, a magam részéről szerencsétlenségnek tartanám, nagy veszedelemnek közlótenyésztésünkre, ha az állam az apaméneket saját szigorú felügyelete alól kiadná és a ménnek beszerzését a községekre törvényileg bizná — a parasztok «szakértelme» és azok gondozása alá. Elég alkalmam van a néppel érintkezni, beszélek velők eleget gazdaságról, lótenyésztésről, s bizony-bizony olyan a mi népünknek a fogalma a lóról, hogy lia a tenyésztést reá bizzuk, nem sok év keilend ahhoz, hogy a mit Kozma Ferencz hosszú évek során felépített, lerombolja. Ettől vissza kell riadnunk. A mén-telep parancsnok urak tudják legjobban, hogy mi az, egy mén-lónak gondozása, jártatása, etetése. . . . Megköveteli ez a legnagyobb katonai szigorúságot. A mi heves vérű magyarjaink ugyan hogy bánnának el a még hevesebb vérű állattal, a mén lóval? Ha ez megtörténne, Kozma Ferencz megfordulna sírjában. Az értekezleten, (nem tudom : ki és kik által) felhozatott, miszerint lótenyésztésünk hanyatlik .. . hála Isten, nem nagyon, de egy keveset én is veszem észre és ennek okát lalán eltalálom. A nép kezdi befogni a két-éves csikókat, de akárhányszor láttam már az egyéveseket is megterhelve «csihi pulii» nyomorékká tenni ! Nagy baj lesz ez lótenyésztésünkre, (ha csak ideje korán nem védekezünk ellene törvénynyel), ha ez más vidékeken is elharapózik. Ha egy derék kétéves kanczát, megterhelt szekér előtt ütni, verni látok, erősen megszidom a gazdáját: «sintér kend», s mit felelnek ezek'? «könnyű az uraknak, nagy ménesükben megvárhatják a 4 éves kort, de nekünk, kiknek termésünket olcsón kell eladnunk, nem bírjuk a sok állami, megyei adót, községi pótadót, nem marad más bátra, mint jó lovainkat eladni az ángliusnak, mert hát kell uram a pénz; veszünk aztán olcsóbban ily rongyos egy-két évest, s ennek aztán bizony meg kell tenni azt csakúgy, mint amit megtett az eladott.» Ha a nép reászokik erre és kényszerülve lesz faj-kanczáit eladni az ángliusnak, éveseket vásárolni, azokat már korán terhelni, nyúzni, mi lesz az általános lótenyésztésből '? Derűit. Nos tehát — talán már ez is okozza, hogy némelyek lótenyésztésünkben hanyatlást fedeznek fel. VADASZ- ES VERSENY-BAP. Az értekezleten br. Harkányi azt mondotta, hogy maradjon az amerikai után tenyésztés privat-passió azoknak az urainknak, kik inkább visznek ki, mintsem hoznak be pénzt. Egy értelemben vagyok vele. Becses lapjában Hammersberg urnák a telivér méneket illető nézeteit, fejtegetéseit, egészben véve én is helyesnek tartom, már tapasztalásból is egyet értek vele. Még egyre kérem a figyelmet. Körülbelül 6—7 év előtt, bár elvem, meggyőződésem ellen, kénytelen voltam egy telivér mént venni, mert az én ízlésem szerint minden külön kanezára külön tv. angol mént szoktam kiválasztani. Tapasztaltam, hogy az egyik mén a minő jó eredményes volt «a» kanczámnál, annál kevésbé hozta meg az eredményt «6» kanczámnál. A ménekben annál inkább válogathattam, mert vidékünkön szép számmal találtam jó méneket, olcsó áron — hozzá szomszédos birtokos-társaimnál elsőrendű bérmének voltak elhelyezve, Hat-hét év előtt megvettem a Forgách grófoktól a nagy multu, akkor 20 éves Insulairet (Dutch Skater-Green Sleeve, Beadsman-tól). Az «öreg ur» most 26-ik évében van, s még sem marad meddő kanczám utánna, sőt ritka eset, hogy egy kanczám kétszer venné fel. Mi lehet az oka? Az, hogy nincs tul-használva, nagy gondozásban részesül, és addig nem megy ki a kanczához, mig a kancza a fedezésre elő nem készül, azaz : soha hiába nem tüzeli fel magát, az öreg ur. Hogy pedig én a mént megvásároltam, annak oka az volt, hogy a községekben kiadott állami mének után 8 fedezett kanczámból 1 (mond egy) csikót kaptam két év alatt. Mi volt ennek az oka? könnyű volt a dolog nyitjára jutnom. Jelen voltam Kajdacson egy esetnél. Belépek a mén istállóba, s látom, hogy egy távolabb vidékről kanczát hozó német atyafi bruderschaftot iszik a katonákkal ; majd nem sokára látom az «actust», s látom hogy a németnek lova rug, mint a menykö. — Mondom a katonának, a mikor már a mént 4 —-5-ször agyon és agyon fárasztá a kanczával, s hiába tüzelte magát : «hiszen, katona-barátom, ha kend igy teszen, akkor nincs annyi ménje az államnak, a menynyit el ne rontanának». Egy más alkalommal Szt. Lörinczen láttam, hogy az ott levő angol televér ménnel, Rabbal (Craig Millar-Blanchette) hogyan bántak a katonák. A mén nem tudom, hányszor és hányszor ugrott — hiába egy vidéki atyafi lovára ; látva a haszonnélküli fáradságot, a szép ménnek megrontását, meg nem állhattam, hogy meg ne dorgáljam az atyafit, de a katonát is. S mit felelt erre az atyafi ? - «Uram, az én kanczám soha sem fog csikót, ha csak erővel meg nem hágaijuk.» Jött is mindjárt «segítség» és a ménnek vagy félórai kínzása után, felemelték a kancza lábát, s befedezték. No már most kérem, ha ilyen dolgok történnek — szemünk előtt, mik történnek, ha nem látjuk? Javaslom, fordítsanak nagy figyelmet az állami ménekre, mert különben mások is ugy járnak, mint én, kinek két év alatt 8 kanczája után csak egy csikaja lett. Alsó Hidvég 1901. február 1. nagyjeszeni báró Jeszenszky József. Helyreigazítás. Lapunk mult számában «Utóhangok az ankéthez» czimü czikkünkben több sajtóhiba csúszván be, ezeket itt helyreigazítjuk : Az első pont utolsóelőtti sorában «erösitse» helyett <f erősiti», az 5-ik pont utolsó sorában «irányokban» helyett «viszonyokban» s végül a 11-dik pont harmadik sorában «tenyészet» helvett «természet» olvasandó. 1901. február 9. Reflexiók Veszprém-megye lótenyésztéséhez. A lótenyésztők száma itt is fogy,*) átmennek а szarvasmarhára — értem a kis tenyésztöke', liiióta a. ezukorrépa hulladékaival jövedelmező (és koczkázattal nem járó. vagy legalább nem annyira, mint a lónevelésnél) — hizlalást folytatnak. A tarkamarha tenyésztésnél pénzük minden két évben forog. A lónevelésnél pedig minden négy ívben. Ez egyik nyitja a változásnak. A tarka marhával a kistenvésztőnek fia'al gyermekei is eltudnak bánni. Nem kell a drága cseléd. A telivértöl származó ideges csikóhoz pedig már ember kell. Nézetem szerint a parasztembernek legjobban megfelel a kis Nonius Bácskában a nagy Nonius, melyeknek nincs akkora igényök. Dolgozni is lehet rajtuk. Katonai czélra alkalmas a kis Nonius is, a nagy Noniust pedig a külföld ,s szivesen megveszi. A nemesebb félvér uri tenyészetekbe való. Itt helyén van, de itt is az erösebb, csontosabb anyag. Jó akaratú természettel. A telivérek maradjanak a versenylovat tenyésztő méneseknek, a kiknek különleges czéljaik vannak. Igen, szükséges az országos tenyésztésre időnként és helyenként egyes hibátlan, erős csont-alappal biró angol telivért alkalmazni a menöség végett, s némely hibák (roskadt hát és petyhüdt inak) javítására, de nem kell a versenycarrier-re tekinteni, hanem az alkatra. Mert egy erős telivér, mely talán utolsó volt a versenyben, jobb szolgálatot tesz az országos tenyésztésben, mint a győztes, ha ez gyenge alappal bir és holmi csont-tisztátlanságot hoz a ménesbe. Részemről : olyan ménesbe, a hol a lovakat be is akarják fogni, sőt az anyakanczákon dolgozni is akarnak, hogy ne kerüljenek oly sokba, legalkalmasabbnak a — Furioso-1 tartom. Ebből paripa, hintós ló, mely elég gyorsan halad, igen könnyen válik. A parasztok idegenkednek az angol teleoérektől, mert az ö kanczáik és az angol telivérek párosításából silány utódot látják már több év óta**). Most csak egy példát hozok fel. A napokban Lázi községben honvéd lóvásár rendeztetett ; elövezettek 25 darab lovat, de bizony az alezredes egyet sern tudott megvenni. Legtöbbnyire tulmagas, gyenge lábakon álló, keskeny példányok voltak azok, melyek Menelaus (Prince Paris—Zebetta) telivértöl származtak. Ezenkívül elöl lógtak. A többiek másért nem voltak alkalmasak. Pedig ezen községben 1896-ban egy kis Nonius után még oly jó lovak voltak, hogy mikor gr. D'Orsay-ve 1 ott jártam egyedeket válogatni a milleniumi kiállításra, az anyag jósága a grófot meglepte. Azt mondotta: «nem hittem volna, hogy ily jó anyagra találok. Gratulálok Veszprém-megyének.» Lázi község hires volt jó lovairól. Ma azonban a a telivér után igen finom, tulmagas, hibás állású és csüdü lovai vannak. A méneskari tisztek nézetét én is egészen oíztom : hogy nem kell az országos tenyésztésbe több angol telivér. Mi is a megyei tenyésztésből, a hol lehet, kiküszöböljük, — mert igazi erős csontú telivér nem kerül, a könnyebbek pedig kárt okoznak. Sőt a magántenyésztésekben is megboszulta magát a telivér túlságos alkalmazása. Nagyon finom csontú ivadék lett utánna, melynek értékesítése, ha katonának valamiért nem válik be : igen nehéz. A külföldnek nem kell, mert könnyű. Jukkerezö uraink megfogytak - mint lóvásárlók. Többnyire maguk nevelnek. A szerényebb anyagi helyzetben levők pedig csak igen olcsón szeretnek venni, tehát a vékony, gyenge lónak nincsen meg a piacza. A telivérió azért sem való a kis és paraszt tenyésztőnek, mert az utánna származó ivadék igényesebb, a milyen tartást ö nem bir lovának adni. Továbbá : az ivadék ros-z temperamentumu lesz. Nem áll meg, nem megy csendesen, ha igy kell menni a szántáson, a trágvás szekér előtt, akkor csökönyös lesz. Pedig-pedig a paraszt nem engedheti meg magá nak azt a luxust, hogy* lovát semmire se használja, mig — eladásra nem kerül. Még egyet a lótenyésztésről. *) Ilyeneket hallani a Jászságból és Erdélyből is : az előbbieknél nem csodáljuk, mert a legelök kezdenek nagyon hiányozni, de Erdélyben (hol a Commassatiómégeiak kezdődött) oly sok jó hegvi legelő van még, hogy ezt csodáljuk, annál inkább," mert a marha-tenyésztés — igazabban az értékesithetés igen alacsony árakat nyújt. **) Az lehet, csak hogy itt nem mindig a telivér a hibás de legtöbb esetben a kancza, mely még nem elég szilárd, e magas vért — mert etetése, hajtása s igy egész természete nem egyez amazéval — elbírni ; miért birja el a jó félvér kancza, mely telivérrel párosítva azt a megbecsülhetlen aczélos és kitartó anyagot adja, mely a hintós és a leg jobb tiszti lovat adja. Sőt mi némileg ellenkezőt 'is hallottunk, — hogy a megyéből egyes parasztgazdák directe felkérték földes urukat, ki hazánk egyik legelső versenyzője, adna nekik egy telivér mént, ugy látszik ezeknek jó erős, öblös kanczáik vannak, melyeken aligha ronthat a telivér.