Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900
1900-03-03 / 10. szám
84 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1900. márczius 17. Lótenyésztési kérdések Németországban. (A lótenyésztés jövedelmezőségének csökkenése. A katonai lovakról. — A magyar lótenyésztés dicsérete) A magyar képviselőház néhány nap múlva kezdi meg a íöldmivelésügyi minister idei költségvetésének tárgyalását, kinek ressortj.iba tartozik tudvalevőleg a lótenyésztés is; nagyobbszerü vitára azonban, mint a hogy már évek óta nem volt, az idén sincs kilátás, mert országos lótenyésztésünk legfőbb intézője már évek sora óta oly sokat és nagyot müveit e téren és állandóan oly utakon halad, hogy nála csakis sikerekről lehet szó. Érdekesnek tartjuk erre nézve felemlíteni a porosz képviselőház mult heti magas színvonalon állott lótenyésztési vitáját, melyen Magyarországról is sz) esett és melyen nem kisebb kapacitás mint Gróf Lehndorff porosz kir. főlovászmester hangsúlyozta, hogy Magyarország az ö lótenyésztésével és exportjával óriási sikereket arat. Hogy Gróf Lehndorff e nagy sikert részben telivér-méneink nagy számanak tulajdonítja, ezt csak mellesleg emiitjük fel. mintegy további okulásául azoknak, kik a telivért még mindig nem tudják eléggé megbecsülni. Az állami lótenyész-intézelek idei költségvetésének tárgyalása a porosz képviselőházban különben sok más tekintetben is rendkivül érdekes, söt tanulságos volt, ezért rövid kivonatban ismertetjük az elhangzóit beszéd :ket, melyek érdekelhetik a mi tenyésztőinket is, valamint a lótenyésztési kérdésekkel foglalkozó politikusainkat is. Az első szónok volt: Arnim, előadó : Midőn e tételt a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk, senki nem tagadta, hogy szükséget képez az angol telivérnek tenyésztése ezentúl is, ép ugy mint eddig, valamint ennek a versenyekben történő kipróbálása is : kétség csak az iránt merült lel, vájjon a telivér-tenyésztést megtartsuk-e jelenlegi kiterjedésében és nem-e kellene inkább a félvértenyésztést jobban kiterjeszteni, a félvér képezvén Poroszország számára a legalkalmasabb lófajt. Tavaly 61 uj fedező mént állított fel a kormány, az idén 99-et irányoz elö, két év alatt tehát 160 fedezőmén a szaporulat, ezzel bizonyára teljesen fedezve van a szükséglet. Nem akarok most e szaporítás okainak tárgyalásába bele menni; hogy ez vájjon főkép azért történik-e hogy a lótenyésztést fejlesszük avagy azért is, mert a lótenyésztést ma már általában leevésbbé jövedelmezőnek tekintik mint azelőtt, minek folytán a magánosoknál a tenyésztés tényleg hanyatlik is; a folyton növekvő import Amerikából, Oroszországból és Ausztria-Magyarországból legalább azt mutatja, hogy a lótenyésztés nálunk nem fedezi a szükségletet. Mégis az árak nem emelkednek, mert a szükségletet fedezi — az olcsó import. Báró Dobeneck képviselő : Némely általános érdekli dologra hivom fel a kormány figyelmét. Igy pld sok a panasz hogy a katonai ló tenyésztése immár nem fizeti ki magát. (Lasd alább ebbeli czikkünket.) A tenyésztők panaszkodnak, hogy a lóvásárló bizottságok nem adják meg azon árakat, melyeket ők (a tenyésztők) a mai körülmények közt követelni kénytelenek, ismét hazavihetik tehát a vásárról a Héves lovaikat és etethetik őket még 1—2 évig, mig valahogy el ludják adni őket, inert a mezőgazdaság czéljaira többnyire alkalmatlanok, Ennek csak két oka lehet: vagy a kormány takarékoskodik a lóvásárlásnál t— a mit ez esetben nem tartok helyesnek — vagy pedig a lóanyag lett tényleg rosszabb. Én ez utóbbi, nézet felé hajlok. De hiszen ez igen természetes is : a lótenyésztés hanyatlása szorosan összefügg a mezőgazdaság gyors hanyatlásával. De részben hibás a kormány is, mert az állami fedező mének átlag rosszabbak lettek : egy ideig .tényleg visszafelé haladtunk a lótenyésztésben, példa erre Trakehnen, mely csak lassan birja régi dicsőségét visszanyerni. A tartózkodás a katonai lovak vásárlásánál még egy további veszélyt rejt magában; lehangolja a katonai lovak tenyésztőit és sokan most már azt mondják : ha ez nem fizeti ki magát, ugy átmegyünk a hidegvérüek tenyésztésére, ezeket megveszik a gazdaságban is, a gyárakban is. Pedig ebben veszedelem is rejlik az ország harczképessógére, mert s, hidegvérű ló szívósság és ellentállási képesség tekintetében semmikép nem állja ki az összehasonlítást a melegvérüvel. Mi mindenre voltak képesek a 70— 71-iki háborúban a mi kis porosz «macskáink»! Bámulattal kell nekik adózni. Mi képezi tehát a mi feladatunkat ? Tenyésztenünk kell egy olyan szívós, erős félvérlovat, mely a hadsereg és a mezőgazdaság czéljaira egyaránt alkalmas. Hogy erre szükség van, mutatia a használati lovak nagy importja; ezek közül azonban az amerikai ló nem válik be ugy mini remélték ; persze másként állunk a magyar lóval, mely most igen keresett árnezikk; a magyar lovak jól fundamentált, erős lovak, imponáló mozgással és nagy kitartással: tudakozódtam, honnan valók és megtudtam hogy a magyar állami ménesekből. Arra kérjük tehát a kormányt, fektessen súlyt arra, hogy egy erős, SZÍVÓS, német félvérló tenyésztessék ! Báró Hammerstein földmivelésügyi minister: Az én ministeriumom minden évben értesítést kap a hadügyi kormányzattól a felől, hogy a remonták hanyatlottak avagy javultak-e ; most pedig évek óta azt bizonyítja a hadügyi kormányzat, hogy az országban vásárolt és hadügyi czélokra szolgáló lóanyag évről évre javul; különösen hangsúlyozza és értékesnek jelzi pedig a hadügyi kormányzat azt, hogy a telivér alkalmazása a tenyésztésben igen kedvező eredményekre vezetett, ugy hogy a katonai czélokra megvásárolt lovaknak mintegy 10°/ 0-a direct telivértöl származik. Hogy a remontákért fizetett árak jelenleg alacsonyak-e, ezt most nem tudom megítélni, de hogy az árak emelése előmozdítaná a lólenvésztést, ezt az állítást aláírom. A mi az importot illeti, ennek megszorítása iránt most folynak a tárgyalások ; talán vesztegzárt állítunk föl (egészségügyi szempontból), magasabb behozatali vámot szedünk és egyéb eszközökhöz is nyulunk. Sokat utazok az országban és mondhatom : mindenütt a tenyésztők nézete, hogy az állami apamének minősége az utóbbi években rendkivül emelkedett. Még jobb anyagnak beszerzése — Gróf Lenhdorff bizonyíthatja ezt — mindinkább nehezebb lesz ; kifogástalan anyagot pedig nem könnyen lehet kapni és ennek ára a bel- és külföldön is folyvást emelkedik. Ha egyszer-másszor valamelyik apamént az ország valamely részében kifogásolnak, ugy ezt részben arra is lehet visszavezetni, hogy száz ember között százféle ízlés és nézet uralkodik valamely ló minősége és használhatósága felöl. A minister ezután még a hidegvérüek tenyésztéséről és apró belügyekről beszélt, mondván többek közt azt is, hogy a telivér tenyésztés emelésére a versenysport nélkülözhetetlen, és végül köszönetet mondott br. Dobeneck-nek loyalis fejtegetéseiért. Mendel-Steinfels képviselő: Senkinek nem áll szándékában a telivérek utáni tenyésztést kifogásolni, mutatják ezt ama nagy összegek, melyeket évente megszavazunk, hiszen a telivér az egész lótenyésztés regenerátora, de a lótenyésztést üzö mezőgazdaság közvetlen érdeke a félvértenyésztés és ezért ajánlatos, hogy a félvérmónek vásárlásánál ezentúl még tovább menjünk mint eddig. Legjobb példa erre Magyarország. A magyaroknak sikerült az ő félvér-tenyésztésüket, éppen a mi az anyag erősségét és tömörségét (Kralt mid Massigkeit) illeti, jelentékenyen emelni. Szónok ezután óva int a hidegvérű keresztezések elöl; a méntelep-paraucsnokok hassanak oda, hogy ilyenektől és teoretikus, tervszerűtlen keresztezésektől a tenyésztőket visszatartsák. Másképp áll a keresztezések ügye Angliában, hol csak azért kereszteznek, hogy használati lovat állitsanak elö, a nélkül, hogy azt tovább tenyészteni akarnák, de a német tenyésztésnél a keresztezésből származó lovat ismét a tenyésztésbe vjszik,nagy kárára a lóanyagnak s esetleg egy egész vidék lótenyésztését tönkre teszik vele. Nem lehet tagadni, hogy Németországban ma még nem tenyésztenek annyi lovat, főkép nem annyi használati lovat, mint a mennyire szükség van, de másrészt nem lehet tagadni, hogy nagyon sok silány | ló lesz importálva a legolcsóbb árakon, már pedig , Poroszország lóanyaga 1 milliárd és 201! millió márka I értéket képvisel, ezt tehát az importtal szemben védeni kell I Hi zen oly árért kínálják most az importált lovakat, a melyért német tenyésztő képtelen lovat előállítani. Végeredményben ez oda fog vezetni hogy nem lesz majd elég alkalmas katonai lovunk. 1898-ban Europa különböző államaiból és Amerikából több mint 116.000 lovat importáltunk; ez ijesztő szám, arra kell tehát kérnünk a földmivelésügyi ministert: emelje fel jóval a lóbehozatali vámokat és nyújtson védelmet a külföldi lovaknak túlságos és czéltalan behozatalával szemben. Herold képviselő: Felsorolja hogy Németország lóállomáuya 1873-ban 3.352.000 1897-ben 4-.038.000 darab volt, hogy tehát a szaporulat 24 óv alatt közel 700.' 00 darab : ezen időtől az első 20 év alatt átlag 25.500 darabbal, az utóbbi négy év alatt átlag 40.500 darabbal emelkedett évente a lóállomány. Igaz ugyan, hogy ezen számokban benne van az import is, de azért nem lehet tagadni, hogy folyvást emelkedik lótenyésztésünk és productiónk. Szónok áttér ezután az amerikai importra és szintén követeli a magasabb behozatala vámokat, valamint a legszigorubb vesztegzárt az amerikai lovakkal szemben. Végül a hidegvérüek tenyésztéséről szólva, kéri, miszerint az ebbeli tenyésztésztőkre való tekin-, tettel, a kormány állitson fel egyhidegvérű ménest. Gróf Lehndorff főlovászmester : Miután az előtte szólóknak apró belügyekben felvilágosítást adott, következőket mondja: Emiitették az urak. hogy emeljük fel az országos fedező mének vételárait és ne. takarékoskodjunk mikor jó mének vásárlásáról van szó. Hiszen nagyon kívánatos volna, ha a fedező mének árait, melyeknél most a költségvetésben 3300 mk. van darabonként alapul felvéve, felemelhetnék, mert a jelenlegi összeggel nehéz kijutni; de miután eddig, azt az elvet követtem, hogy, ha már absolut szükségesség a takarékosság, ugy ezt csak a gyengébb fajta lovaknál alkalmazzam, első klasszisa ménekért azonban, ha szükséges, első klasszisu árak is fizettessenek, igy nem hiszem, hogy ebben a tekintetben eddigelé valami mulasztás terhelhetne. Hiszen csak két év előtt kapott az egyik méntelep 15.000 márkáért egy champion-mént, nemrég pedig a Rajnavidék kapott számos belga fajtájú mént, melyeknek darabja 10.000 mk. és többe is került. A mi Magyarországot illeti, többen az urak közül Magyarországot ajánlják nekük mintaképül lótenyésztés dolgában és e mellett Báró Dobeneck azt is mondta, hogy sok telivért használunk. Nos. e tekintetben a helyzet tényleg az, hogy Magyarországnak éppen annyi állami fedezömenje van mint Poroszországnak, de közte 300 telivérménje, mig Poroszországnak még alig 100! Ha tehát Magyarország mégis oly óriási sikereket (colossale Erfo'ge) arat kivitelével és productiójávaí, ugy ebből inkább arra kell következtetni, hogy mi igen kevés telivérmént használunk ! Dr Becker képviselő : miután a mezőgazdaság most már oly kevéssé jövedelmező és a gabonaárak sem fognak egyhamar emelkedni, mindinkább nagyobb jelentőséget nyer a lótenyésztés, melyet ez okból támogatnia a kormánynak kötelessége és pedig az által, hogy lehetőleg a belföldön fedezi lószüksegletét és a méneket jobban megfizeti mint eddig. De védenie is kell a hazai lótenyésztést és ezért követeljük a magasabb vámokat is! Fejlődésben van Keleti és Nyugati Poroszországban a katonaló tenyésztése ; Hannoverben. Németország közepén, a nemesebb hátas-és kocsiló tenyésztése; a Nyugaton pedig, főkép a Rajnavidéken a nehezebb«belga»ló tenyesztese — mindez védelemre szorul. Arra is felhívom a kormány figyelmét, hogy mig pld. Kelet-Poroszorszagban tavaly egy mén átlag 69 kanczát fedezett és ebből 51 lett vemhes, addig a Rajnavidéken egy mén atlag 65 kanczát fedezett és ebből 34 lett vemhes; ennek okait nehéz kifürkészni. Ezután az egész költségvetést megszavazta a képviselőház. * * * A katonai lovak tenyésztése különben ugy látszik Németországban tényleg nem fizeti ki magát, még Keleti Poroszországban sem, pedig ott még volnának legelök, nem ugy mint Németország közép és nyugat tartományaiban, hol ennek hiján (és mert a zsúfoltan együtt levő városok és gyárak a nehéz igás iovat jobban fizetik) — tehát átlag ilyennek a tenyésztése ijesztő mérvben terjed, s a kormányt honvédelmi tekintetből igen aggasztja. — De hát a kelet poroszországi középbirtokosok kanczaanyagját nem lehet egy fordítással nehéz igássá átalakitni, a remonták mostani ára pedig nem fizetik ki a katonai lótenyésztést az évtizedek óta békés világban s épen ezért a tenyésztők komolyan tanácskoznak a teendők felett és pedig nemcsak az országgyűlésben, hanem maguk közt is. Nemrég az insterburgi gazdasági egvletbenMüller-Juckeln földbirtokos igen érdekes előadást tartott a remondák lenyésztéséröl pénzügyi szempontból, mely általános helyeslésre és elismerésre talált a poroszországi gazdák és tenyésztők körében. Azzal kezdte beszédét, hogy ö 22 év óta tolytatja .birtokán a katonaló tenyésztését és igy tapasztalatból mondhatja a következőket: Ha 20 lóval kezdjük meg a tenyésztést és e 20 lovat csikó korában vesszük össze, mondjuk 250 márkájával, ugy az első költség 5000 mk. Ehhez hozzá kell adni a három évig tartó felnevelés alatt szükséges zab, legeltetés, felügyelet, ápolás, állatorvosi és gyógyszer-költségeket, felhasznált töke kamataít°és az istállók értékét. Mindezeket a legszigorúbban számítva és szénát-szalmát számításba sem véve, azon következtetésre jutunk, hogy egy-egy katonaló, addig mig eladásra v hető. 832 márkájába kerül a tenyésztőnek. Minthogy pedig kétséghevonhatlanul be van bizonyítva, hogy a kelet-poroszországi katonai lóvásárló bizottságok közül (kettő van) az első átlag éppen 832, a második pedig átlag 816 márkát fizet egy-egy lóért : igy világos, hogy ' 0a.
