Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-11-27 / 94. szám

676 VADÁSZ- ES VERSENYL

AC 1896 november 27. URLOVASOK SZÖVETKEZETE. Meghívó az Urlovasok Szövetkezete igazgatóságának 1896. deczember hó 6-án d. u. 4 órakor tartandó ülésére. Tárgy : 1. Az 1896. évi hozzávetőleges zárszámadás előterjesztése. 2. Az 1897. évi költségelőirányzat elkészítése. 3. Az 1897. évi versenynapok megállapítása. 4. Folyó ügyek. 5. 1897. évi január hóban tartandó közgyűlés napjának megállapítása. Budapest, 1896. november 25-én. Elnöki megbízásból Dr. Magyar László. • TELIVEREK ES VERSENYEK. Nevezési zárnapok. Bécs, Jockey-Club für Oesterreich főtitkársága. Deczember. 15. Bécs Nyári m. Metropole dij. 23000 kor. 1100"/ Nevezés — - Szept. m. Criterium. 24000 kor. 1200™/ — — Okt. m. Preis v. Kahlenberg 60000 k. 3200™/ . — — 1898. Tav. m. Trial Stakes. 44000 kor. lliOO™/ — — — Nyári m. Derby. 114000 kor. 2400™/ _ — — . Kanczadij. 23000 kor. 2400'»/ _ — — Okt. m. Ausztria-dij. 100000 kor. 1300™/ — Kottingbrunn 1897. Pr is von Sc,bloss 00000 kor. 1000"/ • _ ... — Preis v. Helenenthal 60000 k. 1200"/ • — — — Preis von Schönau. 60000 k. 2*00™/ . — — — Pr. von Rauhenstein. 52000 k. 1000™/ . — — — Pr. v. Kotting4runn. 60000 k. 2800"/ « Körültekintés. Legnagyobb újdonság gróf Károlyi István és Szemere Miklós urak következő elaboratuma, mely a véleményeik szerint hanyatlani, selejtesedni látszó telivér lótenyésztésünk mi módon javítására czéloz. Ez az inditvány mint halljuk elö fog terjesztetni a Magyar Lovaregylet legközelebbi gyűlésén (decz. 4-én), s valószínűleg mindjárt tárgyaltatni is fog. Miután pedig tagadhatlanul előnyös oldalai mellett telivérlólenyésztöink érdekeit igen behatóan érinti (különösen a Yearling-eladásra tenyésztőkét) Lajthán innen és tul, s e mellett a Versenyszabályok. söt némely részben a propozicziók változtatását is involválná, előreláthatólag igen nagy fontosságú kérdéssé fogja magát kinőni. Közöljük tehát e tervezetet egész terjedelmében, hogy kiki jó idején fogalmat alkothasson annak horderejéröl. Tisztelt választmány ! Tisztelt igazyatóság ! Visszatekintve telivér-ienyésztésünk legutóbbi éveire, nem kerülheti ki figyelmünket, hogy versenyügyünk óriási fejlődése daczára, — tenyésztésünk terén minőségileg ujabban a pangás jeleivel találkozunk. Önámitás nélkül lehetetlen elvitatni, hogy az a fölény és az a siker, mely lovainknak úgyszólván biztos kísérője volt valahányszor azok a szomszéd Német birodalom lovaival találkoztak, ma már igen kétségessé vált. Eltekintve számos egyéb hátrányos tünettől, a fejlődés e megakadásának legújabb s legeklatánsabb bizonyítéka az idei Austria-Preis, a midőn a német Saphir játszi könnyűséggel győzte le ellenfeleit, pedig ez ellenfelek tenyésztésünk legjobbjai voltak. A minőség hanyatlása mellett szólnak tapasztalt öreg trainerjeink is, a kik fennen hirdetik, hogy az utóbbi években hozzájuk került yearlingek korántsem oly derék állatok, mint a 15 év előttiek. Kisbér és Kincsem dicső idői elmultanak, midőn az angolokkal és francziákkal is becsülettel versenyezhettünk ! A mily lesújtó e tény reánk nézve, ép oly sokat mondó, s lehetetlen, hogy abból a consequenciákat le ne vonjuk. Újólag bebizonyult a szakadatlan, szünetet nem ismerő fejlődés szüksége; újólag bebizonyult, hogy telivér-tenyésztésünk nemes vérrel való felfrissítésre szorul. A hazai telivér-tenyésztés felfrissítésének és színvonala emelésének több módja van. Itt van először az első rangú apamén beszerzésének régóta hangoztatott, de mai napig is megoldatlan, söt ma alig is megoldható kérdése. Csaknem ily fontossággal bir kiváló minőségű anyakanczáknak nagyobb számban való behozatala is. Mindazonáltal nem az emiitett kérdésekkel akarunk e helyütt foglalkozni, mert azok megoldása, a fenforgó viszonyaink közt. nem a Lovaregyletet, hanem az államot és a 9-es bizottmányt illeti. A külföldi, nevezetesen angol és franczia jó minőségű éves csikó anyagnak nagyobb arányban való behozatala volna, szerény nézetünk szerint, azaz eljárás, melv legközvetlenebbül gyakorolhatna előnyös befolyást tenyészanyagunk emelésére. e behozatalnak útját állja egyrészt a versenyszabályok 2ti. §-«, másrészt versenyfeltételeink. Az előbbi azért, mert súlyt helyezve az anyakanczák behozatalára, a csikónak, csak ha azzal együtt hozatik be, adja meg a belföldi qualificatiót. A verseny-feltételeink pedig azért, mert a concurrenciából a franczia és angol lovakat kizárják. Pedig tekintve, hogy az angol és franczia. de kiváló minőségű éves csikó anyag behozatala — és csakis ilyennek kedveért emelünk szót — tenyésztésünkre csakis előnyös befolyással lehet, igen kívánatos, hogy az ilyen anyagnak behozatala megkönnyittessék. Espoirt és Gagát Angliából importáltuk, és elvitázhatlan, hogy a helyesen megválasztott kiváló leszármazással biró ilynemű anyag közvetlenül s első sorban előny a versenyző kezében, de elönynyé válik majdan másodsorban a hazai tenyésztés javára is. Ezek után azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk a tisztelt választmány elé, hogy a verseny-szabályok 26. §-át megfelelően módosítva, a szopós és éves korukban anyjuk nélkül behozandó franczia és angol csikók részére a belföldi magyar qualificatiót megadni s ez által versenytereinket megnyitni méltóztassék, vagy pedig azon esetre, ha ez utóbbi célra a versenyfeltételek megfelelő szövegezését egyszerűbb és czélravezetöbb eszköznek Ítélné, ugy azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk a tisztelt igazgatóság elé, bogy a 3000 korona s annál nagyobb összeggel díjazott versenyeinket az emiitett csikók részére megnyitni méltóztassék. Tökéletesen elégnek és megnyugtatónak véljük a szükkeblüek részére azon körülményt, hogy Austria úgyis zárva tartja conservativ és exclusiv sorompóit e féle yearlingek előtt örökre. Átitatva azon meggyőződéstől, hogy az erőknek észszerű korlátok közt való szabad és akadálytalan mérkőzése, a haladás és fejlődés egyedüli biztositéka minden téren, s melegen átérezvén azt, hogy tenyésztésünknek s különösn némely egyeseknek: «a külföld concurrenciájától féltő elszigetelése» — ideig-óráig előnyt biztosithat ugyan, de végeredményében az országot károsítja, megujitjuk a fentiekben kifejtett kérelmet, kifejezést adva azon reményünknek, hogy a mélyen tisztelt Választmány, mint az igen tisztelt Igazgatóság a maga hatáskörében a tenyész- és versenyügyünk nagy előnyére, ezúttal is érvényt fog szerezni azon fenkölt elvnek, hogy «szabad versenyben győzzön a jobb.» Kelt Budapesten, 1896. november. Gróf Károlyi István. Szemere Miklós. Közöltük ezt — a magunk részéről minden commentár nélkül, de kivánatos lenne — hogy a kiket érdekel az ügy — mielőbb nyilatkoznának felöle. * * * Csodálatos, hogy mig a fentebbi javaslat alkotói ugy vélekednek, miszerint telivértenyésztésünk hanyatló félben van: ezzel egyidejűleg az «Alig. Sp. Zeitungban» valaki «Scrutator» aláirással és ily czim alatt «Wo Bartl den most holt» — azt igyekszik bizonyítani, miszerint telivér-tenyésztésünket nem kell félteni a hanyatlástól a miatt a pár győzelem miatt, mit az idén Trollhetta, Wolkenschieber, Saphir stb. arattak legjobb lovaink ellenében, s emlékeztet arra, miszerint: daczára annak, hogy Németország az utóbbi 10 év alatt roppant mennyiségű s igen kiváló klasszisu tény észanyagot vitt haza Angliából és Frankhonból — nem ennek az ujabb importnak ivadékai azok, melyek egy pár lovunkat az idén legyőzték (s ebben igaza van az Allgemeinének) hanem a tőlünk régebben Németországba kivitt Kisbér, Kisasszony, Gorze, Miczi, Wera stb. ivadékai azok (mint ezelőtt néhány számmal már a Vad. és Vers. lap is emiitette), s hogy a tavalyi évfolyamban Dorn és Sporn szintén a gr. Hunyady által Németországba eladott Gorze-kancza után származtak. Ergo: nincs mit félnünk! ? — (Ez az okoskodás kissé félszeg, mert hisz éppen az a baj. hogy a kivitt jó anyag vert bennünket.) Nem követhetjük a hosszú czikket minden fontolgatásaiban melylyel kimondott véleményét támogatja, csak azok egyikét idézzük még: «A haladást, maradást vagy hanyatlást a telivér-tenyésztésben nehéz, söt alig lehet a versenygö országok által kiállitott egyes lovak mérkőzéséből megitélni. Erre csak az egymásután következő egész évjáratok átlagértéke lehet irányadó. Már pedig versenyeink s velük együtt telivér-anyagunk roppant felszaporodásából az utóbbi 10 év alatt, de különösen a telivér-anyag értékének nagy emelkedéséből — megállapodásra vagy hanyatlásra következtetni nem lehet!... » (E két nézet közül, melyiknek van igaza?!) A másik érdekes újdonság lenne, hogy Darányi Ignácz ő excellentiája a földmivelésügyi miniszter, kinek ressortjába tartozik hazai lótenyésztésünk legfőbb intézése is a Magyar Lovaregyletbe lépésre jelentkezett; ugy szintén Lossonczy Mihály min. tanácsos ö méltósága, az orsz. lótenyésztési ügyek vezetője is. Semmi kétség, hogy a Magyar Lovaregylet — mely egykor Kozma Ferenczet tiszteletbeli tagjává választá, közéletünk eme kiváló férfiait is szivesen fogadja. Ellenben sajnos lenne, ha Beretvás Endre ur, ki (mint a gyűlés tárgysorozatából látjuk) — a Választmányból kilépni akarását bejelenté: csakugyan megválna. Beretvás ur hosszú idők óta mint választmányi tag az Egylet gazdászali ügyeiben hasznos tanácsadó, az Egylet pénzügyi műveleteinek és kezelésének egyilc fő-ellenőre volt; ha már ebbeli működésébe belefáradt volna is, vagy más okok miatt ez ellenőrzést többé gyakorolni nem akarná: még mindig kivánatos volna, hogy a válaszmányi testület tanácskozásainak — hol bö tapasztalataival és higgadt közbenjárásával gyakran hasznos közvetítéseket tett — továbbra is megnyeressék. — A mi az Egylet költségvetését illeti: erre nézve bizonyára megelégedéssel veendi a gyűlés, hogy az Elnök és az Igazgatóság — bár a lefolyt év tetemes plusvel zárult,még is — felismerve az ország pénzügyi helyzetét óvatosan várakozó állásban maradt, s a versenynapok kiírásánál és a költség-előirányzatnál ki kerülte azt a rohamos baladást — mi máshol tapasztalható, s melynek óhajtjuk ugyan, hogy jól végződjék — de kissé Tamások vagyunk benne. Röntgensugarak — lóbetegségek megvizsgálására. — A legelső eredményes vizsgálatot — mint a «The Fieldben» olvassuk — Hobday-tanár a londoni «Royal veterinari collegeben» telte néhány hónappal ezelőtt, és pedig dr. Sidney Soland fényképész segélyével, kinek egy olyan készüléke volt berendezve, mely a Röntgen-sugarak által átvilágított testek árnyát lefényképezte. Három macskán, egy kimúlt lovon és egy élö — szamáron tettek kisérletet. Leirásuk a «Journal of comparative Pathology »-féle havi füzetekben jelentek meg. A kísérletek mind jól sikerültek. Az egyik macska testében (a jobbláb felkarjában, közel a könyökhöz, a húsos részben) tisztán látni lehetett egy idegen testet ; a macska chloroformmal elaltatván, a húsos rész telmetszetett, s belőle egy vékony igen hegyes ércz-lemezke vétetett ki. Az utóbbi műtét perez alatt végeztetett; a macska igen nyugodtan viselte magát a chloroform behatása alatt. A másik kisérlet (t. i. először a fényképezés) a kimúlt lovon és az élö szamáron mintegy 5—5 pereznyi időt kivánt. A lónál a térd és a sarok (csánk) vizsgáltattak át, a szamárnál a csánk. A fényképezés a lónál igen erősen-jellegezett csontpókot mutatott a csánk felduzzadt kötszövetei közt. A szamár elaltatása a chloroformmal csak félig sikerült; nem lehetett öt oly nyugodttá tenni, miszerint fényképezni lehetett volna. Az előbbi kisérletek reményt nyújtanak. —