Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896
1896-12-12 / 97. szám
704 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1896. deczember 12. Dorián pedig egy könnyüterhü jockey, aki cirea 14 kiloval könnyebb Adams-nál. Hogy az eredmény mi volt, arról ez esetben hallgatni akarunk, de akár mi lett volna, az mindenesetre a lehetőség határain belül fekszik ; olyan éves csikó azonban nincs, a mely Margittal galoppozni bírjon. Oberweidenben a fiatal Reeves és Reynolds gondozása alatt az idén több, mint 30 yearling van, de ezek között nincs egy sera, a mely 27 fontnyi kedvezőbb teherrel a 2éves Dolomitot megverni képes volna. Ez mindenesetre annak a jele, hogy jelenleg Oberweidenben nincs oly éves, melyből igazi klasszis-lovat lehetne remélni. Annak idején Gomba, mint éves csikó már oly jó volt, hogy egy alacsony klasszisu 2éves selling-platert (a nevét elfeledtem), egyenlő teher alatt megverni képes volt. Mint kétéves a Károlyi Emlékverseny előtt (melyet tudvalevőleg meg is nyert), a 3éves Ideal-lal próbáltatott ki egyenlő teherrel, s Gomba e féladatnak is megfelelt. A következés az volt, hogy Gomba valóban első klaszszisu versenyló lett. A Gombával egy évjáratba tartozó Turqouise és Chasseur d'Afrique— melyek szintén nyertek már májusban versenyeket — a náluk egy évvel idősebb 3éves Secret-et korteher alatt, nem voltak abban az időben képesek megverni. Az idén májusban Szentenczia 17 font könnyebb teher alatt egy hoszszal tudta a 3éves Contót a trialban maga mögött hagyni ; mig ellenben éves csikó korában a nála egy évvel idősebb Zaplatyi 5 fontnyi több teher alatt három hoszszal könnyű győzelmet aratott ellenében ; — és mint tudjuk : Szentencziából csakugyan meglehetős osztályú ló lett. Thisbe mint yearling, 24 fontnyi kisebb teherrel, a nála egy évvel idősebb Spuri us t képes volt egy novemberi home-trialben megverni, és ló lett belőle, mely a Krakkói Igazgatósági dijat Bottine, Per pedes stb. ellen megnyerte. * * * A múltból felhozott eme példákból tehát látható, hogy körülbelöl mily klasszisu 2évesek veendők be az évesek trialjeibe s hogy mit lehet az évesektől kívánni. Palmesel. Garibaldi, Tréfa, Magvas, Marengó, Tindirindi, Bimbó stb. már elég jó kétévesek erre a czélra, s ezeknél jobb klasszisuakat nem czélszerü az évesekkel összemérni. Az az éves csikó, mely 24 fontnyi kevesebb teherrel ilyen kétévest megverni képes, előreláthatólag már egészen hasznos versenyló lesz, — a melyik egyenlő, vagy közel egyenlő teher alatt képes volna e feladatra, az egész bizonyosan az első klasszisba fog tartozni, melyet minden nagy versenybe okvetetlenül be kell nevezni ; de ilyen yearlingre nagyon nehéz akadni. Tapasztalati tény, hogy általában a fiatal kanczacsikók gyorsabbak, mint a fiatal méncsikók, vagyis helyesebben mondva, hogy a kanczák éves korukban gyorsabbak a méneknél. Azért tehát, ha egy kanczacsikó az évesek trialje alkalmával kitűnik, a mutatott formát nem kell tul vérmesen felfogni, ellenben a méncsikótól a jövőben rendesen többet lehet várni, mint amit a trialben yearling korában mutat. A mi az évesek trialjeinek távolságát illeti, azok 600—750 méternyire szoktak megtartatni. Mentől rövidebb a távolság, annál inkább érvényesül a yearling, mennél hosszabb, annál több az előnye az idősebb lónak. Talán legczélszerübbnek a 700 méternyi távolság látszik. Ily rövid távolságú galoppoknál természetesen mindjárt a start után lovagolni kell a legjobb iramban, s gyakran elö fog fordulni, hogy a trialben alkalmazott idősebb ló — alacsonyabb klasszisu lévén, mint éves ellenfelei — az ut első felén nem oly gyors, mint ezek. s a yearlingek vannak elöl, mig az idősebb ló csak az ut másik felén látszik lábra kapni s akkor érvényesül, mikor az utolsó 100 vagy 200 méteren az évesek (természetszerűleg) már nem birják eléggé staminával. Egy ily galopp alkalmával, midőn az idősebb ló az ut első felén hátul feküdt, s végül egészen könnyen nyert, az idősebb lónak lovasát (egy nem sokat tapasztalt lovászfiút) megkérdeztem vájjon mi volt az érzése s könynyen nyerte-e a trialt, mire a lovászfiú a következő magyarázatot adta: «Kezdettől fogva lovagolnom kellett a lovat, eleinte nem akart jól menni, s csak mikor a pálya nagyobbik felét meghaladtuk, kapott igazán kedvet.» Ezt persze lényegében igy kellett értenem: «Kezdettől fogva lovagolnom kellett a lovat, mert a yearlingek gyorsabbak voltak nála, s eleinte nem tudtam velük 'artani, s csak mikor a pálya nagyobbik felét meghaladtuk, S mikor már az éves csikók fáradni kezdtek az enyém pedig kitartott, kerültem melléjök, hogy azután végül könnyen elhagyjam őket.» Körültekintés. A külön magyar méneskönyv (telivér-lovakról) ismét kisérteni készül. Decz. 15-én az Orsz. magy. gazd. egyletben fog ez az ügy ismét szőnyegre kerülni egy ötórai alakjában, melyet az «Orsz. törzskönyvelö bizottság» intéz a «Lótenyésztési szakosztályhoz» s melyben arra hivja fel ez utóbbit,*) hogy intézzen egy átiratot a Magyar Lovaregylethez s kérje fel, hogy adjanak ki együttesen egy önálló magyar méneskönyvet. Ez röviden érdemleges foglalatja a hosszú átiratnak, mely hozzánk isjbeküldetett, s melyet bocsánat, hogy helyszűke miatt egész terjedelmében nem közölhetünk, de melyből elhagyva olyan dolgok hosszú sorozatát — melyeket részint minden ember ismer, részint téves felfogáson alapulnak (hogy pl. az ausztriai Jockey-Club a kottingbrunni pályával el akar bennünket nyomni!) még csak azt emeljük ki, hogy a Törzskönyvelö bizottság (vagy legalább az ö nevében szerkesztett Átirat szerzöje)"tudja ugyan az újságokból, hogy a Magyar Lovaregylet már intézkedett, miszerint az eddig csupán német nyomtatású «Off. Gestütsbuch für die österr. ungar. Monarchie» ezután magyar és német nyelven jelenjék meg: de ez még nem jelentetett be a Törzskönyvelö bizottságnál; s aztán talán (mint hallottuk) oda akarják íorditani az ügyet, kogy ne is nyugodjék meg ennyiben, hanem először azt kivánja, miszerint az csupán magyar nyelven jelenjen meg2-szor, hogy az csupán a Magyarországban levő telivér lóanyagot tartalmazza! 1 Kiváncsiak vagyunk — mit mond majd a gyűlés az előterjesztésre ? Azt tudjuk, hogy az activ telivértenyésztő és versenyző körök nagy többsége ugy vélekedik, miszerint czélirányosabb és hasznosabb ránk nézve, ha a méneskönyv magyar és német nyelven jelenik meg, és igy a külföld is megtudja (Németország, Oroszország, Szerbia, Olahország, Bulgária stb.) hogy minő telivér és versenyló anyag van nálunk, illetőleg együtt az egész monarchiában — mint ha csak mi magyarok tudnánk azt! A mi azt a második részt illeti, (melyet ugyan az Előterjesztésben nem találunk, — de mely (mint nekünk mondták) szintén kisérteni szándékozik) hogy t. i. a méréskönyvbe csupán S *) Különben ugy értesültünk,- hegy mind a két osztály egy és ugyanazon tagokból áll s ugy a tehené nészeti mint a lótenyésztési és törzskönyvezési ügyekben dolgozik. Elnöke Kostyán Ferencz, titkárja Szílassy Zoltán; tagok : Baranyay István, Forster Géza az Orsz. m. g, e. igazgatója), M. Kovács L., Libits Adolf, Luczenbacher Miklós (Magy. Lovaregyl. tag), Reusz Henrik, Széli Kálmán, a földmiv. minisztérium részéről : Lipthay István, Tormay Béla, Máday Izidor, Monostori Károly (orsz. állatorv. akadAtanár), Budaházy Kálmán stb. a maggar tv. anyag vétessék be í erre nincs más mondani vaiónk. minthogy versenyügyeink és tenyésztéseink oly szükséges kiegészítő részei egymásnak a monarchia területén: miszerint a tv. anyag törzskönyvelé'sének elkülönítése épp oly káros volna nekünk — mint szomszédainknak. * * * Külföldi lapok a Károlyi—Szemere-féle indítványról. Nem is hittük volna, hogy Károlyi István gróf és Szemere Miklós uraknak általunk egész terjedelmében ismertetett indítványa oly nagy érdeklődést fog kelteni a külföldön. Szinte izgatottság uralkodik a bécsi sajtóban, pedig hát ez a dolog bennünket sokkal közelebbről érdekel, mint az osztrákokat, de hát ök is féltik a saját tenyésztésüket. Különben a nézetek teljesen megegyeznek abban, hogy az indítványban fejtegetett eszmék, ha megvalósulnának, káros befolyással lennének versenyügyünkre is. A bécsi lapok közül legbehatóbban a «Sport» foglalkozik az inditványnyal, mindenekelőtt tagadásba véve azt, hogy Saphir győzelme az Ausztria-díjban tenyésztésünk hanyatlása mellett bizonyítana, mert ez a verseny nem bir tenyésztési verseny jellegével Primás II., Gourmand, Duncan, Dornröschen, Kozma, 1 Tokio mellett — úgymond — egy Saphir még mindig semmi. Azután a «kiváló» csikók importjára vonatkozólag igy folytatja: «Rejtély előttünk, miként lehessen megismerni az angol és franczia csikókon és éveseken, hogy azok kiválóbb minöségüek-e ? Még nem született az az ember, ki egy csikóról megmondhatná, hogy ebből nagy ló lesz; e tekintetben a legnagyobb kapacitások már ezerszer tévedtek. De ha ezen importáltaknak kinyitjuk versenyeinket, ez nagyon érezhető csapás (lesz hazai tenyésztésünkre, a nélkül, hogy biztos volna, hogy az importáltjak közt lesz-e csak egy Ausztria- vagy Szí.' István-dij nyerő is, mely esetben ismét évtizedekkel leszünk visszavetve, ... Ha ezen indítvány elfogadtatik, ugy Ausztria és Magyarország közt egy válaszfalat állitanak fel, minő eddigelé a sport terén fenn nem állott.... Egyet mindenesetre eltaláltak az illetők: Ausztria örökre zárva fogja tartani sorompóit az ilyen yearlingek előtt.» Az «Allgemeine Sport-Zeitung» jövöszámára igéri beható megbeszélését a fenti indítványnak, egy «Beküldetett»-ben azonban már foglalkozik e tárgygyal, még pedig ugyancsak élesen. Ezt irja ugyanis «Ein Österreicher.» «Valóban, kérdezni kell, tisztában voltak-e az indítványozók azzal, mily felforgató eszmék foglaltattak indítványukban? Éveken át magyar lovak nyerték a Freudenauban a legnagyobb dijakat és támogatta eképpen osztrák pénz a magyar tenyésztést. Nem jutott senkinek eszébe a versenyüzem egységét megbolygatni, válaszfalat állítani fel" Ausztria és Magyarország között. De ily inditvány elfogadása után a határozott, teljes szélválást követelnök. Csak osztrák lovaknak legyenek ez esetben nyitva a nagy dijak Bécsben és Kottingbrunnban.» A berlini «Sport-Welt» azzal kezdi, hogy ime, minő ellenáramlatok léteznek Magyarországon ; csak két istálló-tulajdonos irta ugyan alá az inditványt, de föltételezi, hogy nagyobb párt áll mögöttük; mindenesetre — úgymond — oly hangulatnak kifejezője eme indítvány, melynek igen erősnek kell lennie. (Nem-e téved berlini kollegánk?) Azután egész terjedelmében ismerteti az inditványt és igy folytatja: «Az inditványt visszautasították — szerencséjére a magyar versenyügynek, ugy véljük. Ha az indítványozók kívánságai, alapjukban bármily jóakaratuak is azok, teljesedésbe mennének, akkor Magyarország tenyésztése és versenyügye előreláthatólag mentbetlenül veszve volnának; nemsokára a tiszta speku-