Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-12-12 / 97. szám

704 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1896. deczember 12. Dorián pedig egy könnyüterhü jockey, aki cirea 14 kiloval könnyebb Adams-nál. Hogy az eredmény mi volt, arról ez esetben hall­gatni akarunk, de akár mi lett volna, az mindenesetre a lehetőség határain belül fek­szik ; olyan éves csikó azonban nincs, a mely Margittal galoppozni bírjon. Oberweidenben a fiatal Reeves és Reynolds gondozása alatt az idén több, mint 30 year­ling van, de ezek között nincs egy sera, a mely 27 fontnyi kedvezőbb teherrel a 2éves Dolomitot megverni képes volna. Ez mindenesetre annak a jele, hogy jelen­leg Oberweidenben nincs oly éves, melyből igazi klasszis-lovat lehetne remélni. Annak idején Gomba, mint éves csikó már oly jó volt, hogy egy alacsony klasszisu 2éves selling-platert (a nevét elfeledtem), egyenlő teher alatt megverni képes volt. Mint kétéves a Károlyi Emlékverseny előtt (melyet tudvalevőleg meg is nyert), a 3éves Ideal-lal próbáltatott ki egyenlő teherrel, s Gomba e féladatnak is megfelelt. A követke­zés az volt, hogy Gomba valóban első klasz­szisu versenyló lett. A Gombával egy évjáratba tartozó Tur­qouise és Chasseur d'Afrique— melyek szin­tén nyertek már májusban versenyeket — a náluk egy évvel idősebb 3éves Secret-et kor­teher alatt, nem voltak abban az időben képesek megverni. Az idén májusban Szentenczia 17 font könnyebb teher alatt egy hoszszal tudta a 3éves Contót a trialban maga mögött hagyni ; mig ellenben éves csikó korában a nála egy évvel idősebb Zaplatyi 5 fontnyi több teher alatt három hoszszal könnyű győzelmet ara­tott ellenében ; — és mint tudjuk : Szenten­cziából csakugyan meglehetős osztályú ló lett. Thisbe mint yearling, 24 fontnyi kisebb teherrel, a nála egy évvel idősebb Spuri us t képes volt egy novemberi home-trialben meg­verni, és ló lett belőle, mely a Krakkói Igaz­gatósági dijat Bottine, Per pedes stb. ellen megnyerte. * * * A múltból felhozott eme példákból tehát látható, hogy körülbelöl mily klasszisu 2éve­sek veendők be az évesek trialjeibe s hogy mit lehet az évesektől kívánni. Palmesel. Garibaldi, Tréfa, Magvas, Marengó, Tindirindi, Bimbó stb. már elég jó kétévesek erre a czélra, s ezeknél jobb klasszisuakat nem czélszerü az évesekkel összemérni. Az az éves csikó, mely 24 fontnyi kevesebb teherrel ilyen kétévest megverni képes, előre­láthatólag már egészen hasznos versenyló lesz, — a melyik egyenlő, vagy közel egyenlő teher alatt képes volna e feladatra, az egész bizonyosan az első klasszisba fog tartozni, melyet minden nagy versenybe okvetetlenül be kell nevezni ; de ilyen yearlingre nagyon nehéz akadni. Tapasztalati tény, hogy általában a fiatal kanczacsikók gyorsabbak, mint a fiatal mén­csikók, vagyis helyesebben mondva, hogy a kanczák éves korukban gyorsabbak a mének­nél. Azért tehát, ha egy kanczacsikó az éve­sek trialje alkalmával kitűnik, a mutatott for­mát nem kell tul vérmesen felfogni, ellenben a méncsikótól a jövőben rendesen többet lehet várni, mint amit a trialben yearling korában mutat. A mi az évesek trialjeinek távolságát illeti, azok 600—750 méternyire szoktak megtar­tatni. Mentől rövidebb a távolság, annál inkább érvényesül a yearling, mennél hosszabb, annál több az előnye az idősebb lónak. Talán leg­czélszerübbnek a 700 méternyi távolság látszik. Ily rövid távolságú galoppoknál természe­tesen mindjárt a start után lovagolni kell a legjobb iramban, s gyakran elö fog fordulni, hogy a trialben alkalmazott idősebb ló — alacsonyabb klasszisu lévén, mint éves ellen­felei — az ut első felén nem oly gyors, mint ezek. s a yearlingek vannak elöl, mig az idő­sebb ló csak az ut másik felén látszik lábra kapni s akkor érvényesül, mikor az utolsó 100 vagy 200 méteren az évesek (természet­szerűleg) már nem birják eléggé staminával. Egy ily galopp alkalmával, midőn az idő­sebb ló az ut első felén hátul feküdt, s végül egészen könnyen nyert, az idősebb lónak lova­sát (egy nem sokat tapasztalt lovászfiút) meg­kérdeztem vájjon mi volt az érzése s köny­nyen nyerte-e a trialt, mire a lovászfiú a következő magyarázatot adta: «Kezdettől fogva lovagolnom kellett a lovat, eleinte nem akart jól menni, s csak mikor a pálya nagyobbik felét meghaladtuk, kapott igazán kedvet.» Ezt persze lényegében igy kellett értenem: «Kezdettől fogva lovagolnom kellett a lovat, mert a yearlingek gyorsabbak voltak nála, s eleinte nem tudtam velük 'artani, s csak mikor a pálya nagyobbik felét meghaladtuk, S mikor már az éves csikók fáradni kezdtek az enyém pedig kitartott, kerültem melléjök, hogy azután végül könnyen elhagyjam őket.» Körültekintés. A külön magyar méneskönyv (telivér-lovak­ról) ismét kisérteni készül. Decz. 15-én az Orsz. magy. gazd. egyletben fog ez az ügy ismét szőnyegre kerülni egy ötórai alakjában, melyet az «Orsz. törzskönyvelö bizottság» intéz a «Lótenyésztési szakosztályhoz» s mely­ben arra hivja fel ez utóbbit,*) hogy intézzen egy átiratot a Magyar Lovaregylethez s kérje fel, hogy adjanak ki együttesen egy önálló magyar méneskönyvet. Ez röviden érdemleges foglalatja a hosszú átiratnak, mely hozzánk isjbeküldetett, s me­lyet bocsánat, hogy helyszűke miatt egész terjedelmében nem közölhetünk, de melyből elhagyva olyan dolgok hosszú sorozatát — melyeket részint minden ember ismer, részint téves felfogáson alapulnak (hogy pl. az ausz­triai Jockey-Club a kottingbrunni pályával el akar bennünket nyomni!) még csak azt emel­jük ki, hogy a Törzskönyvelö bizottság (vagy legalább az ö nevében szerkesztett Átirat szer­zöje)"tudja ugyan az újságokból, hogy a Magyar Lovaregylet már intézkedett, miszerint az eddig csupán német nyomtatású «Off. Gestüts­buch für die österr. ungar. Monarchie» ez­után magyar és német nyelven jelenjék meg: de ez még nem jelentetett be a Törzs­könyvelö bizottságnál; s aztán talán (mint hallottuk) oda akarják íorditani az ügyet, kogy ne is nyugodjék meg ennyiben, hanem először azt kivánja, miszerint az csupán ma­gyar nyelven jelenjen meg2-szor, hogy az csupán a Magyarországban levő telivér lóanyagot tartalmazza! 1 Kiváncsiak vagyunk — mit mond majd a gyűlés az előterjesztésre ? Azt tudjuk, hogy az activ telivértenyésztő és versenyző körök nagy többsége ugy vélekedik, miszerint czélirányosabb és hasznosabb ránk nézve, ha a méneskönyv magyar és német nyelven jelenik meg, és igy a külföld is megtudja (Németország, Oroszország, Szerbia, Olahország, Bulgária stb.) hogy minő telivér és versenyló anyag van nálunk, illetőleg együtt az egész monarchiában — mint ha csak mi magyarok tudnánk azt! A mi azt a második részt illeti, (melyet ugyan az Előterjesztésben nem találunk, — de mely (mint nekünk mondták) szintén kisérteni szándékozik) hogy t. i. a méréskönyvbe csupán S *) Különben ugy értesültünk,- hegy mind a két osz­tály egy és ugyanazon tagokból áll s ugy a tehené nészeti mint a lótenyésztési és törzskönyvezési ügyek­ben dolgozik. Elnöke Kostyán Ferencz, titkárja Szí­lassy Zoltán; tagok : Baranyay István, Forster Géza az Orsz. m. g, e. igazgatója), M. Kovács L., Libits Adolf, Luczenbacher Miklós (Magy. Lovaregyl. tag), Reusz Henrik, Széli Kálmán, a földmiv. minisztérium részéről : Lipthay István, Tormay Béla, Máday Izidor, Monostori Károly (orsz. állatorv. akadAtanár), Buda­házy Kálmán stb. a maggar tv. anyag vétessék be í erre nincs más mondani vaiónk. minthogy versenyügyeink és tenyésztéseink oly szükséges kiegészítő részei egymásnak a monarchia területén: miszerint a tv. anyag törzskönyvelé'sének elkülönítése épp oly káros volna nekünk — mint szom­szédainknak. * * * Külföldi lapok a Károlyi—Szemere-féle indít­ványról. Nem is hittük volna, hogy Károlyi István gróf és Szemere Miklós uraknak általunk egész terjedelmében ismertetett indítványa oly nagy érdeklődést fog kelteni a külföldön. Szinte izgatottság uralkodik a bécsi sajtóban, pedig hát ez a dolog bennünket sokkal közelebbről érdekel, mint az osztrákokat, de hát ök is féltik a saját tenyésztésüket. Különben a né­zetek teljesen megegyeznek abban, hogy az indítványban fejtegetett eszmék, ha megvaló­sulnának, káros befolyással lennének verseny­ügyünkre is. A bécsi lapok közül legbehatóbban a «Sport» foglalkozik az inditványnyal, mindenekelőtt tagadásba véve azt, hogy Saphir győzelme az Ausztria-díjban tenyésztésünk hanyatlása mellett bizonyítana, mert ez a verseny nem bir tenyésztési verseny jellegével Primás II., Gourmand, Duncan, Dornröschen, Kozma, 1 Tokio mellett — úgymond — egy Saphir még mindig semmi. Azután a «kiváló» csikók im­portjára vonatkozólag igy folytatja: «Rejtély előttünk, miként lehessen megis­merni az angol és franczia csikókon és éve­seken, hogy azok kiválóbb minöségüek-e ? Még nem született az az ember, ki egy csikó­ról megmondhatná, hogy ebből nagy ló lesz; e tekintetben a legnagyobb kapacitások már ezerszer tévedtek. De ha ezen importáltaknak kinyitjuk versenyeinket, ez nagyon érezhető csapás (lesz hazai tenyésztésünkre, a nélkül, hogy biztos volna, hogy az importáltjak közt lesz-e csak egy Ausztria- vagy Szí.' István-dij nyerő is, mely esetben ismét évtizedekkel leszünk visszavetve, ... Ha ezen indítvány elfogadtatik, ugy Ausztria és Magyarország közt egy válaszfalat állitanak fel, minő eddigelé a sport terén fenn nem állott.... Egyet min­denesetre eltaláltak az illetők: Ausztria örökre zárva fogja tartani sorompóit az ilyen year­lingek előtt.» Az «Allgemeine Sport-Zeitung» jövöszámára igéri beható megbeszélését a fenti indítvány­nak, egy «Beküldetett»-ben azonban már foglalkozik e tárgygyal, még pedig ugyan­csak élesen. Ezt irja ugyanis «Ein Österreicher.» «Valóban, kérdezni kell, tisztában voltak-e az indítványozók azzal, mily felforgató esz­mék foglaltattak indítványukban? Éveken át magyar lovak nyerték a Freudenauban a legnagyobb dijakat és támo­gatta eképpen osztrák pénz a magyar tenyész­tést. Nem jutott senkinek eszébe a verseny­üzem egységét megbolygatni, válaszfalat állí­tani fel" Ausztria és Magyarország között. De ily inditvány elfogadása után a határozott, teljes szélválást követelnök. Csak osztrák lovaknak legyenek ez esetben nyitva a nagy dijak Bécsben és Kottingbrunnban.» A berlini «Sport-Welt» azzal kezdi, hogy ime, minő ellenáramlatok léteznek Magyar­országon ; csak két istálló-tulajdonos irta ugyan alá az inditványt, de föltételezi, hogy nagyobb párt áll mögöttük; mindenesetre — úgymond — oly hangulatnak kifejezője eme indítvány, melynek igen erősnek kell lennie. (Nem-e téved berlini kollegánk?) Azután egész terjedelmé­ben ismerteti az inditványt és igy folytatja: «Az inditványt visszautasították — szeren­cséjére a magyar versenyügynek, ugy véljük. Ha az indítványozók kívánságai, alapjukban bármily jóakaratuak is azok, teljesedésbe mennének, akkor Magyarország tenyésztése és versenyügye előreláthatólag mentbetlenül veszve volnának; nemsokára a tiszta speku-

Next

/
Oldalképek
Tartalom