Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-12-12 / 97. szám

loJo. deczember 12 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 705 ácziónak lennének kiszolgáltaUa. a spoit n magyarok hazájában csakhamar tiszta fogadási sporttá degradálódnék. A tenyésztésnek valóban nem tettek volna szolgálatot, söt ezt az importnak és az importáltaknak befolyása alatt darabokra szakgatták volna.» ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Lovaink értékesítése*). Ha lóértékesitésünk ügyét még behatóbban vizsgáljuk, mihamar szemünkbe ötlik az is hogy mig pl. Ausztriában 1857. év <> a nyil vános lóversenyek jól dotált dijakkal, fokozva a császárdijjakkal, folyton nagyban emelték a lótenyésztés fejlődését, addig nálunk a lóversenyek csak néhány éve birnak magasabb összegű dijakkal. Hajdan ugyan nagynevű mágnásaink a falka után próbálták ki lovaikat de az a nyilvános versenyekkel még sem tehető egy vonalba. Ma pedig már alig van néhány falkánk. De bármennyire fejlett is ki napjainkban a lóverseny ügye, bármilyen számos versenynappal birunk is ma s bármilyen horrend nagy összegű dijak füzetnek is ki, mai lóversenyeink még sem felelnek meg lovaink értékesítésére igen nagy befolyással biró ama feladatnak, hogy az országos lótenyésztési anyagnak menési képességeit megállapítanák vagy fejlesztenék, mert ez csakis az ügetöpályákon érhető el. Nos nézzünk széjjel itthon, hány nyilvános ügetöpályánk van olyan, melyen rendszeresen dolgoznak, s mely egy-egy egész vidékre i kiterjed s ottan az ügető anyagot állandóan i nevelné és fejlesztené. Ausztriában 14 ilyen ügető versenypálya j van, s a mint láttuk, nálunk egy Budapesten \ tervezett ügetöversenypálya sem tudott a mult j évben a milleniumra elkészülni s ezért a I magyar ügetölótenyésztök is kényszerítve van- j nak az ország határán kivül kétségtelenül J igen jeles versenyanyagukkal ama idegen versenypályákon megjelenni. Ha ellenben ama feltűnést keltő szép eredményeket a magyar ügetötenyésztök Budapesten tudták volna idáig beigazolni, országos lótenyésztésünk iránt ké'ségen kivül nagyobb érdeklődést tudtunk volna eddig is a külföldön elérni. Erös a hitem, hogy ha ügetö-lóversenyeinket itthon Budapesten tartottuk volna és rendszeresen fejlesztjük, igen sok lótenyésztő tett volna lovaival kisérletet; és a mint láttuk az ulolsó években a 20, 30 és 100 kilométeres versenyben, a magyar ló nagyobb tömegben is remek eredményeket érhetett volna el. Egy ilyen fö ügetöversenypálya megteremtette volna kellő szervezettel a vidéki ügetöversenypályákat s akkor mondhatni, minden nevesebb lóvidék megalapíthatta volna saját recordját. Ilyen az országra kiterjedő szervezettel létesitett tevékenység mihamar meghozta volna már idáig is jó gyümölcseit, mert akkor bőven hivatkozhatnánk ama vidéki vagy vármegyei tenyészetek kiváló menési képességére s ennek alapján hamarabb akadna gazdája az ilyen képességű magyar lónak a külföldön is, melynek menési képességével szívóssága is beigazolva van, mert az ilyen ló általában kevés van a nyugoti országokban. Ezen kiváló anyag lenne azután a még nemesebb és a mi fö: testesebb, nagy menöképességü akár angol, akár amerikai ménekkel javítandó. Ezen irányban azonban kevés történik; a mi történt is az sem bir kellő szervezettel, és igy az eredmény sem lehet * Kezdete a 95. és 96. számban. olyan, mely lovaink értékesítését hathatósan mozdította volna elő. Ujabb időben ugyan az ország több részén rendeztettek a magántársulatok vagy gazdasági egyesületek által ügetö-lóversenyek, azokon azonban általában csekély volt a részvétel s ha a figyelmet keltő bármely ügetöversenyt tekintjük is, eltekintve azon kitünö eredményektől, melyeket egyesek saját nevelésű lovaikkal értek el, a dijakat nyert fogatok anyagai megbizhatlan származásukkal, tenyésztési czélra különös értékkel nem birnak, mert többnyire vett, összeszedett ideges söt hibás lovak is lévén, a szeműn,k előtt lebegő czélnak nem szolgálhatnak. A szervezetlenség tehát csak egyoldalú értéket nyújt ezen ügetöversenyeknek. pedig kellően szervezve s egymással összhangba s kapcsolatba hozva, igen nagy eredménynyel szolgálhatná és hathatósan előmozdíthatná lovaink értékesítését. Ugy gondolom, hogy országos lótenyésztésünknek nem kis előnyére válnék még a mai kritikus időkben is. ba a magyar ló képességét igazoló és feltüntető ügetöpályák behálóznák az országot, melyeken a vidék recordja jutna kifejezésre, s Budapesten, az ország szivében, mondjuk a Tattersall telepén az ország egyes vidékein legjobb eredményt elért lovak és fogatok a magyar ló országos recordját állapítanák meg és küzdenek ki. Mindez persze pénzáldozat nélkül nem valósitható meg. de viszont az elért 7$—9 millió frt bevételnek megtartása ajánlja és szükségessé is teszi, hogy a mi csak módunkban áll, mindent elkövessünk, hogy lovaink értékesítésének eme szép összege ne csökkenjen, söt hogy a megindult irányban a lehetőségig emelkedjék, hogy lótenyésztésünkben rejlő nagy nemzeti töke jövedelmezősége alább ne szálljon vagy éppenséggel meg ne semmisüljön. Ha tétlenül nézzük a fenyegető esélyek összetorlódását — s azokat meggátolni nem igyekezünk, mihamar ujabb országos csapás érheti a magyar gazdákat a lótenyésztés terén. Hadseregünk lovasságának igényei a jó katona ló tekintetében szintén mindig emelkednek s a katonai lószükséglet is folyton nagyoobbodik. E czélok is megkövetelik, hogy lótenyésztésünk egyenlösittessék, hogy a jó katona ló is nagyobb tömegben álljon itthon megfelelő minőségben rendelkezésre s ha ezt elérjük a szomszéd államok is hamarább fogják az igénytelenebb, de szivósabb magyar lovat vásárolni, mely a keleti tartományokban mondhatni legjobban küzdött meg a hadviselés és a nehéz klima hátrányaival. Nagy szolgálatot tenne országos lótenyésztésünknek, ba a Bécs—Berlini távlovaglás mintájára, bár rövidebb távolságokra, lovasságunk csapatgyakorlatokat végezne a lovak menési képességeinek kitüntetésére és kipróbálására. Mindezen intézkedések mellett a megtogyott s feltört legelök miatt a közös csikólegelöknek min él számosabb helyen való felállítása és biztosítása mellőzhetetlen, másként edzett, SZÍVÓS, az idö viszontagságaival megbirkózó kemény munkabíró lovat nagy tömegekben tenyészteni nem tudunk. Ezen vezér elveknek az életbe való átültetése és megvalósítása esetén nagyon figyelemreméltó azon javaslat, melyet a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság (Budapest Tattersall) igazgatósága a luxusló értékesítése érdekében tesz. Főbb pontjai: hogy lóértékesitésünk teljesen megbízható és országosan központosító intézménynyel nem bir s mert a magánkézből való adás-vétel nem emeli a bizalmat, a külföldi vevők nehezen határozzák el magukat nálunk lovakat vásárolni, vagy ha jönnek is főleg az állami ménesek lovait veszik, mert erkölcsi testülettel állanak szemben. Ez indokolja, hogy magántenyésztőink részére is álljon hasonló intézmény rendelkezésre, mely irányban a már ismer t Tattersall felhasználása kínálkozik a legjobb megoldási módnak, mely a lovak betanításával és a hajtó s lovagló személyzet kiképzésével is igyekezne a czélt elérni. Ez azonban nagyobb áldozatot igényel, a miért a Tattersall igazgatósága mintegy 12.000 frt állami évi segély mellett ezen feladatokat teljesíteni kész. A lóbevásárlás ottan állandó lenne. A külföldi vevők kérdezösködéseire mindenkor biztos választ adna. A lóvásárok évente márczius, április, május, augusztus, szeptember, október és november hónapok meghatározott napjain árveréssel tartatnának meg. mely napok a külföldön köztudomásra hozatnának. A hetivásárok ezenkívül is fentartatnának. Ily módon az állami ménesekből származó lovak eladása is egyenletesen osztatnék meg, azok a magántenyésztök lovainak konkurrentiát nem csinálnának, söt az állami lovak elkészítése is kevesebb fáradságot és költséget kivánna, mig a vevő közönség is kisebb költséggel biztosan számithatna a keresett lóanyag beszerzésére, mely lóanyágról a külföld katalogusok utján értesíttetnék idörölidöre. E nagy czél egyúttal megkivánja, hogy Budapest székes-föváros törvényhatósága saját idegen forgalmának emelése czéljából is támogassa ezen országos fontosságú ügyet s a mai Tattersall tel épet a még szükséges építkezések eszközölhetése szempontjából is további 20—25 évre biztosítsa jelenlegi helyén. Ily biztositás esetén a Tattersall igazgatósága kötelezendő lenne megfelelő számú istállókat, lakókelyeket, tanítási és elövezetési helyeket építeni és hajtó s versenypályát berendezni. Erös meggyőződésem, hogy ilyen tervszerű vállvetett, kellő szerep s munkamegosztással keresztülvitt együttműködéssel, az országot oly Közel érdeklő nagyfontosságú ügy megtarthatja országos lótenyésztésünket azon polczon, melynek eddigi alapjait legjobbjaink annyi buzgalommal s áradsággal rakták le. Bízzunk Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur ö excellentiájának bölcsasségében, ritka és páratlan ügyszeretetében, erélyében és szerencsés kezében, melylyel már idáig is nem egy nehéz és nagyfontosságú országos kérdést könnyű szerrel oldott meg. Kívánságunk csak az. hogy az ige mielőbb teljes legyen! Löherer Andor. Magyar ló Belgiumban. Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter most azzal a tervvel foglalkozik, hogy a magyar lótenyésztés a jövö 1897. évi, Brüsszelben megtartandó nemzetközi lókiállitáson kellőleg képviselve legyen. Erre vonatkozólag az előkészítő intézkedéseket már meg is tették. A miniszter ez uton akarja a magyar lófajokat Belgiumban is megismertetni, hogy ily módon itt lovaink számára piaczot teremtsen. * * * Magyar lovak helyett orosz lovak beszerzése Bulgáriában. A folyó évi gyakorlatok alatt állítólag azt tapasztalták, irja a «Deutsche Mil. Zeitung», hogy az orosz lovakkal ellátott tüzérségi fogatok hasznavehetösége jóval nagyobb volt, mint a magyar befogottaké. Hogy ezt megállapítsák, néhány ütegbe csakis orosz, mig más ütegbe csakis magyar lovakat fogtak. Állitólag az orosz lovak olcsóbbak is. Ennek következtében elhatározták, hogy ezentúl a tüzérség részére lovakat Magyarországból beszerezni nem fognak. A «D. M. Z.» egyúttal újságolja, miszerint egy bolgár katonai bizottság lóbevásárlási czélból legközelebb Oroszországba indul. — Ezzel szemben joggal kü nősnek kell mondanunk, jegyzi meg a «Ka 1