Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-11-25 / 72. szám

72. szám Budapest, 1894. november 25. - XXXVIII évfolyam EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet. A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovas szövetség, A Magyar Tattersall-egylet s az összes megyei lótenyész-bizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 12 frt, £ évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt. £ évre január—junius 7 frt, és julius—deczember szintén 7 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. M agjelenik a budapestilóversenyek alatt minden versenynap előestéjén, a bécsi versenyek ideje alatt minden héten kétszer (szerdán és szombaton este),a többi időben hetenkint egyszer (szombaton) HIVATALOS. Meghívó a Magyar Lovaregylet választmányának 1894. évi deczember hú 10-én esti 10 órakor tartandó ülésére. Napirend : 1. Az 1894. év pénzügyi eredményéről egybeállított megközelítő pénztári kimutatás előterjesztése. 2. Az 1895. évi költségelőirányzat bemutatása. 3. Gr. Batthyány Elemér igazgató lemondása folytán megürült igazgatósági tagságnak 1895—96 évekre leendő betöltése. 4. Uj tagok választása. Ajánlva lettek : Báró Inkey Imre, Gróf Károlyi Lajos, Rohonczy Lörincz, Gróf Wenckheim István urak, 5. Esetleges indítványok. Budapest, 1894 nov. 24. Elnökhelyettes megbízásából : dr. Magyar László. titkár. Meghívó a Magyar Lovaregyletnek 1894. évi deczember hó 10-én este 11 órakor tartandó közgyűlésére. Tárgysorozat : 1. Az 1894. év pénzügyi eredményéről egybeállított megközelítő pénztári kimutatás előterjesztése. 2. Az 1894. évi számadások felülvizsgálatára az alapszabályok 6. §-a értelmében számvizsgáló bizottság kiküldése. 3. AZ 1895. évi költségelőirányzat előterjesztése és megszavazása. 4. A Stefánia-ut meghosszabbításával kapcsolatban az egyleti istállók melletti telkek kikerekitése czéljából telekvásárlásra 40.000 frt megszavazása. 5. Az alapszabályok 10. §-a értelmében a választmány 1/

3-ának vagyis 10 tagnak kilépése folytén megüresedett választmánynak választás utján való kiegészítése. Budapest. 1894 november 24. Elnökhelyettes megbízásából : rlr. Magyar László. titkár. TELIYÉREK ÉS VERSENYEK. 1893-ban eladott évesek. Saját tenyésztésű telivérekkel futtatni mindenesetre dicséretet érdemlő szép törekvés, s ha egy évjárat jól sikerül — mint pl. a Carolina-udvari ménes 1892-iki évjárata (Páratlan, Tokio, Toborzó, Czifraság stb.) vagy br. Üchtritznél és Blaskovics Miklósnál, vagy a keszthelyi tenyészetben az 1890. évi (Dornrös- chen, Dancan, Cnlloden) — nemcsak erkölcsileg, ha, nem anyagilag is dúsan megjutalmazza a tényé ztö fáradozásait. De nem sikerül ám mindig; s ez az oka, hogy a legnagyobb tenyészdék (például Balogh-Losonczy, a napagedli, a csaszlaui, a gróf Forgách Sándor, a gróf St. Génois, a jászmonostori s a többi) дет tartanak vagy nem tartották meg versenyre lőVsrikat s megfordítva : a legnépesebb verseny-istállók ritkán szerepelnek egyszersmind a tenyésztők között is. A ló kihasználásának e két ágát egymás mellett csak igen nagy vagyonú ember engedheti meg magának. A tenyésztő érdeke, hogy csikóit már éves korukban eladhassa ; az évesnek tehetségeit még sötét homály fedi, s igy már maga az előkelő pedigree meg a jó külső elégségesek arra, hogy az átlagár a tenyésztő megelégedése szerint üssön ki. Hogy azután a drága évesből mi lesz, az már az owner rizikója. A tenyésztő, ha évesein túladott, megmenekül a további tartás költségeitől, gyakran rossznak bizonyult csikókért is igen szép árakat kap, s a mi a legfőbb, a koczkázat veszélyét nem viseli. Ezzel ellentétben a versenyistálló a súlyt mindig TARCZA. A «fiatalok.» (A jockey-világból.) Ök a legérdekesebb alakjai annak a csalóka fényben ragyogó jockey-világnak. Egyikük sincs még benn a második X.-ben, tizenkilencz éves közöttük a legidősebb. Abban a korban vannak tehát, melyben más ember fia az iskola négy fala között éli még világát, vagy majszt'ram kezei alatt szolgálja meg mindennapi kenyerét. Hőseink pedig már önálló emberkék, maguknak kell már életüket fentartani. Fenn is tartják de hogyan ? — Lovagolnak, mulatnak, isznak, — enni csak keveset esznek — és gondolkoznak a cserebogarak halhatatlanságáról. Ez az ö napirendjük. Ök csak a «mának» élnek, mitsem törődnek a holnappal, a jövővel. De hisz nem is csoda ez ; be sem nőhetett még a fejők lágya, — mondhatná valaki. Nos, csalódik az, a ki ezt mondja, mert jóllehet oly fiatalok, mégis megjött már rég az eszök s furfang, meg nem tudom micsoda izék dolgában nem, túltesznek bárkin is. Könnyelműek a legfelsőbb fokban. Legyen csak meg nekik a szódavizes cognacjuk, sherryjök, pezsgőjük, dughassanak csak Bismarck-szivart szájukba, — ók a legboldogabb L

emberkéi kerek e világnak. Szörnyen büszkék e mellett; tudatában van-nak annak, hogy mily fontos egyéniségek a turf mezején, s hogy minő nagy tekintélyök van bizonyos sportingmanek előtt — ez aztán büszkévé, fenhéjázóvá teszi őket, s egyikkel-masikkal négylovas hintóról is alig tud beszélni az ember. Legérdekesebb közöttük Pache, a budapesti közönség Pás-a, Pés-e, kinek tulajdonképen ugy kell nevét kiejteni, a hogy irva van, lévén ö nem angol, hanem cseh származású s Pache a legidősebb hőseink között, s mint ilyen mesterük is. Tudja mindenki, hogy mily routinja van neki a zöld gyepen, azt azonban kevesen fogják tudni, hogy őkelme elsőrendű játékos a zöldposztón is. Smith után. ki par excellence carambolista, ö játszik legjobban s csak ugy dobálja dákója végéből a serieseket. Nagy kópé ! Szemtanuja voltam az öszön Bécsben egy stiklijének. A Nordbahn közelében levő egyik kávéházban szoktak a jockeyk billiardozni. Egyik délután Pache javában kapacitálja Frankyt (Hesp), hogy játszék vele egy partie carambolet. Franky nem hajlandó. Igér neki Pache jó mennyiségű «for»-okat. Franky igy sem hajlandó. — Játszom én, mr. Pés, — szólal meg ekkor egy Mózes hitét követő sportingman. ki valószinüleg azért ajánlotta fel magát, hogy tipet «szivjon» a másnapi Residenz-dijra. Pache előbb végignéz rajta, mosolyog az ö sajátságos mosolyával, s elfogadja a kihívást. Fort ajánl, mit azonban a másik oly hangon utasit vissza, melyből meg lehetett érteni, hogy «vagyok oly legény mint te». — Mellesleg legyen mondva, sánta volt a biliárdozó sportingman. Játszanak, játszanak s észre lehetett venni, hogy körülbelöl egyforma jó carambolista mind a kettő. A játék közepén — ötvenest játszottak Pachenek előnye volt, de látszott, hogy a másik szándékosan hagyja ki a könnyű állásokat, nyilván, hogy elveszítse és megnyeresse Pache-val a partiét. Nem pariiéra utazott ö , hanem «tipre». — Mr. Pés. ön fogja ugy-e holnap lovagolni Calypsót ? — és ekkor kihagy egy «ziczert». — Én — és ezzel megereszt egy tizennégyes seriest. — Mr. Pés, én azt hiszem, rövid lesz Catypsonak az 1800 méter — folytatja a partner s rövidre fog egy quartot. — Lehetséges — és kilenczet csinál. — Mr. Pés, mondja csak, melyiknek van chancea ? (t. i. a Residenz-dijban). — Kettőnk közül ? (t. i. a billard-partieban). Nekem — és ezzel megcsinálja az utolsó lökést, de oly furfanggal, hogy az egyik golyó a tipre vadászó sportingman orrára pattan. — Pardon — s ezzel a faképnél hagyja «lepipált» ellenfelét. Különben fidélisegy ficzkó; ha elemében van : beillenék akkor bármely elsőrendű czirkuszba — dummer Augusztnak. Oly hatalmasan tudja mulattatni az embert, hogy majd lefordul a székről nevettében. Most még mulattat, most még nevet ; a következő pillanatban azonban — ha megbántják — tigrissé válik. Ami kezeügyébe esik, meg nem áll az addig, mig csak