Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-01 / 1. szám

1892 január 1. A tiszteletdijak mellett, mint sport-egyletnek állandóan versenyérmeket is kellene veretnie és a nehezebb versenynemeknél adományozni. Robonczy Gida országgyűlési képviselő «Columbus» korcsolyája — mint ezL legelőször megjósolám — immár a külföld legkényesebb korcsolya-vidékeit is elhódította. London, Páris, Hamburg. Bréma, Berlin, Christiánia, Moszkva, Szent-Pétervár, Prága, Stokholm legnagyobb kereskedői nagy mennyiségben szállíttatják a Remscheidban kénzült Columbusokal. Rohonczvnál 5000 drb áll készletben ! A talp-lemezek és a srófoló az idén már teljesen szilárdak és a czipő bőrrétegeinek összeállítása is reformáltatott. * * * A «Ferencz József Internatus»-nak gról Csáky Albin cultusminiszter ur ő excellentiája állal méltán kegyelt növendékei közül : Wilczek Frigyes gróf. Prónay Pál br., Vezsenvi Jenő, Dall Andor. Perényi Péter br., Tarányi Ferencz. Kovács Béla, Crinkovics Miklós, Béld'y György gróf, Bánffy Fndre br.. Braun Zoltán. Nagy Tibor, Ambrózy Andor br.. és legifjabb Ábrányi Kornél, decz. 12-én d. u,. 5 órakor a «Nemzeti Lovardában» vizsgálati lovas-ünnepélyt tartottak. A voltige-zás. ugratás és campagnelovaglás nehéz gyakorlatait és a még nehezebb «gyeplő-érzést», jeles vezérük Fischer Gyula nemzeti lovardai lovagló-mester és volt hnszár-tiszttól rövid 24 leczke alatt sajátították el ; tanárjuknak annyival inkább nehéz volt a helyzete, mivel a kisebbeknek is jó részben csak nagy és ariosus lovakat adhatott. A hosszú kötélre eresztett és remekül bedresszírozott lovon, — mely vágtában és álltában is báranvszeliden tűrte a 'legerősebb gyakorlatokat — valóságos circusi voltige t láttunk. A kis elite csapatból egyenkint állva és futva vágták magukat a nyeregbe, ott ollókat, pároslábakkal vetődéseket és fél kézállaookat > végezve. A kis gróf Béldy, Kovácscsal, pláne keltős mülovaglást producált. A campagnelovaglás legcomplicáltabb evolutióiban ritka szabatossággal hajtották végre Fischer huszáros •commandóját. — A gát-ugrásnál a kicsinyek ponny-lovaikkal excelláltak. mig a nagyobbaknál inkább lehetett azt az axiómát alkalmazni, hogy «a kéz az. a mi a lovat legjobban nyomja!» De azért.a kis elite lovas csapatnak mindegyike feltétlen bátor, kitartó és kitűnően fegyelmezett lovaglónak bizonyulván, ugy nekik, mint ritka szorgalmú mesterüknek őszintén gratulálok. A meghívott elegáns közönség között láttuk : gróf Szápáry Géza főudvarmester urat, Pali fiával, gróf Wenckheim Frigyes családjával, gróf Csekonics Endre, báró Prónay Adorján, koronaörségi főhadnagy. Szentivánvi Zoltán leányával, Kövér Kálmánné leányával.Rerzeviczy Béla,Sárkány János Ferencz, báró Perényi Péter és családja. VezsenyiJános és családja, báró Bánffy. A cultusminiszter ur képviseletében Leöwey Sándor min. oszt. tanácsos, Szuppán Vilmos kép. igazgató, Kacskovics Mihály min. titkár é« dr Hertelendy Béla min. fogalmazó. Ott láttuk a tavalyi női carousselből Szlávy és Thán kisasszonyokat, Jókay Mór min. titkár, dr Gerenday György. Faragó főhadnagyot, dr. Magyar Lászlót, Szilassy Aladár és Mecséry kapitányt. * * * A 8 éve fennálló «Herkules» testgyakorlati közlöny mellett most már több uj sportlap fog napvilágot lá ni ; csak ugy ne járjanak, mint a nagy reclámmal megindult és jobblétre szenderült «Velocipéd sport »-lap. Megjelent a «Fin de Siecle» és mellette a «Magyar tourista-közlöny» és velők uj sportirók fognak a láthatáron (eltűnni ! Az amerikai reclám - verseny tehát a sport-lapoknál is villanyerővel megindult ! no de rettegjünk, most jönnek egyik napi lapnak kipróbált és VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. többszörösen jutalmazott reclám-sportirói! uj «Versenylap»-pal ! vájjon a «Fin de Siecle» nizzai kisorsolandó utijegyeit és sorsjegy-alapját mivel fogják tul licitálni? ez az igazi század vége! «la lutle pour la vie et pour l'argent !» csak aztán a magyar sport niveauja is igazán emelkednék vele együtt?! * * * A fiatal erőktől duzzadó «Magyar testgyakorlók egylete» is rendez Sylveslerkor egy házi viadalt, melyen a modern athletika legnehezebb gyakorlatail 6s versenyeit élvezhetjük végig; a kultuszminister ur ő excellenliájának kegyességéből a derék egylet ingyen kapta meg a Markó-utczai gymnasium szép t< rnatermét. « * * * Karácsonyi karczolataimat a szép korcsolyasaison reményének fejében, hadd fejezzem be két jó jeges hirecskével : 3Z egyik, hogy ős Budavárának szépei összebeszéltek és a SzentLukács-fürdő uszodájában januárban jégcostume-ünnepél^t rendeznek, — a rendezőbizottság Palotay testvérek palotájában már erősen működik. A bécsi solid jég-egyenruha mintajára, jobb korcsolyázóink az idén lehetőleg egyöntetűen ! fognak a nagy pályán megjelenni ; fekele posztóból vagy sötétzöld Kneippe-féle gyenge lodenből rövid kabát, igen vékony prémmel, kis sapka és szük nadrág : kasírozott csizmaszárral, melyhez a halifax. Jackson és a Columbusnak fűzős czipői egyaránt kitűnően alkalmazhatók. Most aztán Eoulus és Neplun istenei könyörüljetek rajtunk ; jeget ! jeget ! a mi szép világunknak! (Jó ünnepeket kiván !) Julés. A turfről. (Angolból átdolgozva.) Yankee-town, 1891. november 24. Most, midőn önöknél a «turfhotrányok» napirenden vannak, alkalomszerűnek tartom, a már ugy is eléggé izgatott botrányszomjas kedélyeknek egy cause célébre-t nyújtani, mely felülmúlja az összes eddigi felfedezéseket e téren. Engedje meg azonban, hogy szerénységemben előbb magamról beszéljek s csak azután ama világrenditő eseményről, a melyhez cselekvő személyként én is hozzájárultam. Szerény bölcsőm Északamerikában állott, azon a földön, hol az ész és ravaszság a létért való küzdelemben oly dicső győzelmet arat az erény és szorgalom fölött, az egész világ kalandorjainak eme gyülhelyén, hol mindenki a lehető leggyorsabb módon akar másnak rovására gazdagodni. Ily elvekben felnevelve, minden határozott czél nélkül, óhajtám én is keresni életpályámat. Nem kell az amerikainak tanulmány — csak józan ész és élelmesség. Ma újságárus, holnap pinczér, azután valamely uj vallásfelekezet papja, majd bekebiró, majd lótolvaj és végre a polgártársak által vagy lynchelve, vagy az államtanácsba választva végzi be változatokban dus életpályáját. E programmnak első számain már én is túlestem, midőn aggódva meggondolám. vájjon nem volna-e lehetséges, hogy végül nem az államtanácsba, hanem valamely sugár termetű fának lombos koronájára juthatnék, mi rendszerint minden hágcsó nélkül szokott történni, j E czélra egy magas, nyúlánk, elég erős ruganyos, szálas fát keresnek a polgártársak, melynek csúcsára egy hosszú kötél ügyes feldobása által hurkot vetnek. Ekkor egyesült erővel lehajtják a fát a tőidig s csúcsát az elitélt nyakával erős zsineg által összeköttetésbe hozzák — azután eleresztik a fát, mely a lehető leggyorsabb módon rendes helyzetét elfoglalja, felrántván magával szerencsétlen áldozatát. Röviden mondva, nem éreztem jól magamat . . . 19 szülőföldemen s emez érzelmemet megosztva Joe Hock nevű barátommal megteltük találkozó alkalommal nehéz szívvel, de könnyű erszénynyel az oczeánon keresztüli utat Parisnak irányúivá, amaz idegenek tömegét szaporítandó, kiket a kalandok utáni vágv az ó világnak e metropolisában összpontosít. Hogy Joe barátomról beszédek, szükséges megemlítenem, hogy ő már realisabb életpályát választott mint én — ő művész volt és féltaláló e«y személyben. Mint művész messze felülmulta a fin de siècle leggeniálisabb embereit. Alig érkeztünk Parisba, már is egy képet festett a «Salon» számára, mely a csendes kék tenger fölött a lenyugvó nap sugarai folytán biborfényben uszó eget ábrázolá. A képelfogadó bizottság hosszú arezot vágott, midőn Joe a képet eléje vitte s hihetőleg más mentség hiányában, azzal utasította vissza, hogy tengeri tájképekkel tul van halmozva. Joe erre szó nélkül egyet fordít a képen és — csodák csodája — a bíborvörös ég a Sahara égő homokjává lett. mig az a rész. mely előbb tenger volt, a tropikus égalj azur kék egét képezte. Így már kénytelenek voltak a festményt elfogadni, mely azután mint sivaI tagi tájrészlet még sokáigdiszleD a «Salon»-ban. Én, mint már emlitém, könnyebb módon szereztem kenyeremet s ha jól ment sorsom, kissé el is hanyagoltam Joe barátomat, mígnem 1882 tavaszán súlyos csapás ért. A «Musée Grévin» tulajdonosa, kinél legutóbb mint élő viasz-figura voltam alkalmazva, hirtelen elbocsátott, mert néha éjjeli mulatságaim után megfeledkeztem a inuzeumba menni s helyemet az üvegszekrényben elfoglalni. Ilyenkor az üvegszekrény napokon át üresen állt, e feliratot hordva : «Javítás miatt a műteremben van.» — Igy tehát állás nélkül voltam. pénzem is elfogyott — fel kellett keresnem Joe-t. Éppen junius hó 1-én volt, midőn korán reggel felszaladtam a hat lépcsőn, mely Joe lakásához vezetett és rozzant ajtaját megzörgetém. Soká semmi válasz, egyszerre óvatosan kinyilik az ajtó, de csak annyira, hogy Joe a fejét kidughatta s körültekinthetett. Látva hogy egyedül vagyok, bebocsátott s az ajtót gondosan elzárta maga után. Az én barátom igen kényelmes lakássa! rendelkezett ; elfogadó-, mü-, ét- és alvó-teremmel birt s a. mi a kényelem nonplusullráját képezi, rnind e termek egy szobában egyesültek. melynek egyik tele nagy zöld lúggönynyel el volt különítve. Kérésemre Joe a függönyt fellebbenté, mögötte egy valóságos élő ló állott, az az hogy én hittem elevennek, tnig Joe odâ nem lépett s egy az oldalában lévő ajtót ki nem nyitott, feltárva előttünk egy komplikált gépezetet, mely a ló belsejet elfoglalta. Most emlékeztem csak vissza, hogy Joe már néhány év előtt is készített ilynemüt. Akkor egy repülő gép volt az, a kiállításra szánva, oly tökéletes, hogy a gépésznek valami mulasztása folytán, éppen a kiállítást megelőző éjjel, elröpült. Sok ideig nem hallatszott róla semmi, mig egyszerre a Helvellyn hegység meredek ormai között czél nélkül röpdösve néhány farmer által felfedeztetett s valami légköri szörny gyanánt nagy hajsza után el is fogatott. Meglehetős roncsolt állapotban került vissza Párisba, hol Joenak művész keze által újonnan összeáilitva, megunván fogságál, ismét elszabadult... mindenestül elröpült... abiit, çrupit, evasit s többé nem tért vissza. — szegény Joel Sic itur ad astra ! — ez volt vigasza. Most azonban térjünk vissza az automatikus lóhoz, melyet barátom nekem bemutatott. A lónak váza aluminium fémből készült gépezet, mely kellően kipárnázva s egy lóbőrrel bevonva tökéletesen egy eleven lónak benyomását teszi. Kiállítása oly kifogástalen, hogy a leggyakorlottabb szemet is csalódásba ejthetné; egész súlya nem több 50 kilogramm-