Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-07-10 / 38. szám

38. szám. Budapest, 1892. julius 10. XXXVI. évfolyam. VADASZ- is VERSERY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLFTEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET). KÜLDENDŐ. Levelei Kozma Ferencz mi n. tanácsos, a Magyar Lovaregylet tiszteleti tagja, Magyarország lótenyészintézeteteinek főigazgatója, a Szt.-István és több külföldi rendek vitéze stb. Ismét egy «jaj!» kiáltás rezeg végig az országon A távirda Kozma Ferencz halála hirét röpiti szét a hazában. A sors irigyli haladásunkat s legjobb munka-erőinket rabolja el tőlünk egymásután. Nemrég temettük el Baross Gábort, közlekedés- és kereskedés-ügyünk ujjá teremtőjét; most meg országos lótenyésztésünk regenerátorát Kozma Ferenczet, — e ritka providentialis férfiút, kinek 25 évi láraclhatlan működése folytán országunk lótenyésztése oly magas fokra emelkedett, minő az — mióta e földön a magyarság megtelepedett (bizvást elmondhatjuk) — soha sem volt. Midőn hazánk ujabb forduló pontján — ezelőtt 25 évvel az ország szervezkedett, — a lótenyésztés ügye is egyik miniszteri tanácsban szóba jött. Nagyon el volt az hanyagolva. Kit állitsunk lótenyésztésünk regenerátorául? Gróf Andrássy Gyula Kozma Ferenczet ajánlotta (Kandó K. tanácsára), kinek emberismeretében és önzetlenségében bizott. Gorove nem ismerte az ajánlottat, kérdezősködni akart. — «Ki az, mi az a Kozma Ferencz? Sok képesség kell arra a positióra. Gyakorlati lótenyésztőnek, jó gazdának kell lenni, de sót jó lenne, ba katonaviselt ember és jó magyar volna». — «Barátom — mondá neki Andrássy az ö rövid modorában — ne kérdezősködjél én tőlem, mert akkor csak hinned kellene, de nem tudnád — igaz-e? . . . lianem hivasd el, s ha egy negyed órát beszélsz vele — többet tudsz — mint ha én órákig dicsérném.» — Igy állíttatott Kozma Ferencz az orsz. lótenyésztés élére. E lapok olvasói: telivér- és félvér-tenyésztök egyaránt jól tudják, mily nagyszerűen beválta a megboldogult a sokféle igényeket, melyeket országos lótenyésztésünk követelt. — A kormányzat összes ágai közt a lótenyésztés volt az talán egyedül, melynek budget-vitájára az országgyűlés elölt a szak-miniszter félelem nélkül gondolt. Helyetteseként ott volt Kozma Ferencz ; de neki is csak ritkán kellett az országgyűlés előtt a néha roppant összegeket kérni, miket ressortja kívánt. A tények már előre beszéltek helyette. Oly jól gazdálkodott s tisztviselőit mind a lótenyész-, mind a ménesgazdászatban oly tapintatosan választá ki s neveié föl, hogy azok évről évre emelkedtek. Nem tudunk a fájdalom érzete mellett, mely bennünket (kiknek szerencséje volt a megboldogulttal gyakran érintkezésben lenni) halála hirére elfog: hosszas fejtegetésekbe és viselt dolgainak elsorolásába ereszkedni, csak annyit, hogy egy egész férfiú volt ö, ki a mit igért, a mire vállalkozott, — azt meg is tudá tartani, pedig óriási munka volt az. — Elismerte ezt fejedelme, elismeré az ország s a külföld is. Számos kitüntetés érte — bár önérzetes szerénysége ezt soha sem keresé. A «Magyar-Lovaregylet» is, e büszke testület, tiszteletbeli tagjává választá; oly kitüntetés volt ez, melyben kivüle eddig csak az angol trónörökös részesült. «Azt mondják: a megosztott bánat — fél bánat.» — Ha igy van: akkor az a mély részvét, melv e haza jobb-águ családainál e nagy veszteség felett nyilvánul, enyhitse a megboldogult családjának égető fájdalmát. & J. F. Lapunk mai száma 12 oldal.