Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-31 / 5. szám

1892. január 31. rotternek egyszerű és logikus alapelveit még mindig a legvilágosbbaknak tartom. De barnás oldalról azt látom, hogy pl. egy lóval nem boldogulhatok, még a legjobb Weilirotter-féle zablávalsem.akkor kész vagyokakármiféle más zablát próbálni. Ezt. pedig a szónak teljes értelmében ugy értem, mert nincsen olv különös és oktalan kinézésű zabla, melynek egy-két napi alkalmat nem áldoznék tulajdonainak kitanulására. Határozottan mondhatom, hogy néha ily módon csodálatos kielégítő eredmények!®: jutottam. Igaz, hogy ez ritkán történt számtalan oly esetekkel szemben, melyekben már a próba kezdeténél abba kellett hagynom az experimentumot. Ha sikerhez vezetett ilyen próba, akkor a legritkább eketekben tudtam kitalálni ezen váratlan hatásnak az okát és igazolva lettek Goethe szavai : «Grau ist jede Theorie» etc. A roppant nagy és sokféle különbségeknél, melyeket a lovaknak különböző te.stalkotásában. vérében, érzékenységében és más jeliemi tulajdonokban találhatunk, nem is lehet oly theoridkat felállítani, melyek különbség nélkül mindegyikre alkalmazhatók lennének. Theoriák és elvek alkalmazására nézve magamnak egyébaránt már rég óla egy személyes külön nézetet állítottam lel, melyet nem csak lovaknál, hanem egyáltalán ez életben vezérfonalként mindig szem előtt tartok a végett, hogy a helyes törvények és elveknek tisztelete mellett se váljak olyanná, ki elveken nyargal. Az elvekkel ugy szoktam bánni mint a mágnessel. Mit teszünk ezzel ? a tengeren nagyon megfigyeljük; azonkívül erdőkben, homokos pusztákon sőt ködös időben is jó hasznát vehetjük és valahányszor utunkat nem láthatjuk : de mihelyt határozott és világos ut van előttünk, azonnal zsebre rakjuk a mágnest. Nem fog senkinek eszébe jutni, mikor jó országúton kocsizva, egy körülfalazott parkot megkerül, hogy kihúzza a mágnest, lerápsa a falat és azután keresztül hajtson a szép virágágyakon csak is azért, hogy elveihez ragaszkodva theoreticus útját betarthassa. Igv járok el az életben is. lia világos az utam, akkor zsebre rakom az elveket, természetesen «cum grano salis». A becsületnek és igazségszeretetnek elveit nem lehet zsebbe rakni: de ettől nem kell félnünk, mert itt a becsületes embernek legbiztosabb mágnese a lelkiismeret. De hogy visszatérjünk a zabiákhoz, csak két különös jelenséget kell szemmel tartanunk. hogy lássuk, mily nagy ellentétben áll néha az elmélet és a gyakorlat. Ezek a következők : 1-ször. A tullazán feszitett zabla és 2-szor. Az arabs zabla. Elméletileg véve alig lehet valami rosszabbat képzelni, mint a tullazán feszitett zablát. Még a helyesen csinált és jól beakasztott feszitö zabiánál is mutatkozik azon sokaktól elismert árnyékoldal, hogy az itt előforduló emeltyü-hatás nem tökéletes. Az állazó láncz, ha benne van a kis mélyedésben, melybe való, csaknem áttellenben van azon ponttal, hol a feszitö zabla megfekszi a lónak alsó állkapcsát ugy, bogy a suly és az emeltyűnek támpontja egészen közel érnek egymáshoz. Ez többé-kevésbbé az állkapcsának összeszoritását idézi elö és igy az emeltyű hatása intentiójának nem igen felel meg.* Egy lazán feszíteti zablánál az emiilett árnyékoldal *) A «Schiienbeck»-f("'le feszitö-zabla, kevesbíti ezen hátrányt és eszközül szolgál tisztább emeltyű-hatásra. Egyszer volt alkalmam ezen kantározást, egy lnlérzékeny lónál feltűnően jó eredménynyel megróbálni. Ez kapható Bécsben Hunn's Söhne к. u. к. Hol'sporer I. Strauchgasse 2. czégnél. VADÁSZ • ÉS VERSENY-LAP anyira fokozódik, hogy a szárnak hatása csak i,s az állnak össze§zoritásában nyilvánulhat, ugy hogy az ember épen nem képes meg- ! érteni azt, bogy a ló miké]) tudja megkülön- i böztetni, hogy melyik irányú nyomásnak vagy is fájdalomnak engedjen? Hajói megfontolja az ember mindezeket, akkor különösért feltűnő és rejtélyes marad, hogy mindamellett az ilyen túlságos lazán feszitett z; blák sokszor igen jól hatnak ! Londonban alkalmam volt többször kibérelt paripákon lovagolni. Itt nekem különösen feltűnt, hogy épen a legelőkelőbb lókibérlö intézetben, melyben az elegáns világ a lovakat bérelni szokta, egészen felkantározott lovaknál, mindig oly tágak voltak az állazó lánczok. hogy a zabiák hatástalanoknak látszottak. pedig a lovak általán véve, oly kellemesen mentek és jól engedelmeskedtek, hogy ezt olyan lovaktól, melyeken mindennap más lovas szokott ülni, jobban kívánni nem lehetne. Sokat haragudtam, hogy épen nem tudtam kitalálni ennek magyarázható okát és hogy semmi theoriával nem tudtam azt összlmngzásba hozni. Epen ugy jártam az arabs feszitö zablával is. Igen sajnálom, hogy ezzel nincsen tapasztalásom, csak ritkán láttam és csak egy párszor próbálhattam. Е/. az éles, vékony, kis rövid emeltyüjü zabla, mely belül erősen meghajlik, a mihez azután hozzá van csinálva azon gyűrű, mely az állazó lánezot pótolja; mind ez. olyan valami viszatetszö és a mi nézetünk szerint oly tökéletesen barbár eszköz, hogy semmiféle jogosultságot nem bir. Mégis ezzel lovagoltak a keletiek sok századon át Ázsiában, Afrikában és Európában. sőt a Mexicanusok Amerikában ezt folytatták. Nem kell elfelejtenünk, hogy mind ezek régi és hires lovas népek, nem csak jó lovasok, hanem olyanok, kiknél a lovaglás nem mulatság, de komoly foglalatosság. Egész életük e körül forog, sőt a lónak engedelmessége és forgatásra való tehetsége, nálok határozottan szükséges és néha életkérdés, pedig mennyi évek óta!! Ili nem is lehet feltenni, bogy a zabiának formája csak barbar előítéletekre alapított conventional is dolog legyen. Kell hogy itt valami jobb legyen elrejtve és lehetetlen, hogy ezen kantározásnak valami gyakorlati oldala ne legyen. Kár, hogy-egy szakember sem fárad azzal, hogy azt behatóbban tanulmányozza. IIa lehetném, azonnal szívesen hozzá fognék, hanem 30 év elölt, mikor még lovagolhattam, sok máson járt az eszem. Most az ily zablát elteszik mint euriósumot, mosolyognak a barbar és oktalan eszköz megtekintésénél és megint félreteszik. Ezzel pedig semmi nincsen megmagyarázva. Mind ez a mondottakon kivül, csak megerősíti és igazolja azon nézetemet, miszerint jó magunkat közönségesen az általánosán elismert elvekhez tartani, de kivételes esetekben vissza sem riadni attól, hogy mindent megpróbáljunk. Ezen alkalommal nem mellőzhetem egy zabla felemlitését, melyet 35 év előtt készíttettem a végett, hogy vele tanitatlan csikókat azonnal használatba vehessek. Az akkori időben kevés időt töltöttem a lovardában és lovaimat időnyerés kedvéért szabad ég alatt és használat közben szoktam volt idomítani. Ezen zabla még most is jó szolgálatot tesz családomban, mert fiaim és cselédeim azt csikóknál szívesen használják. Nem épen valami , találmány ez, csak egy neme a helyreigazításnak. Czélirányosságát legjobban megértheti az olvasó, ha e zabiának keletkezését magyarázom meg. Ifjú koromban sokat hallottam czivakodní a Pelhamröl. Néhányan ezt a szabadban való lovaglásnál minden más zabla fölé helyezték, mások meg egészen elvetették, a feszitö zablát pótló hatásának rosszasága és szabályta59 lansága miatt. Magam is örültem annak, hogy egy olyan feszitö-zabiám volt, melyet egyszersmind csikó-zablaként is használni lehet, más oldalról azonban csakhamar el kellett ismernem, hogy mint. feszitö zabla nem hat helyesen. Közelebbi vizsgálatnál észre vettena, hogy annak, ki azt kitalálta, igen jó és gyakorlati ideája volt. de hogy ö valószínűleg nem is ismerte a helyesen с (Instruálandó feszitö zabiának elveit, ugy mint azon sarkantvumüvesek sem, kik neki a pelhameket készítették, mert azon példányok, melyeket venni lehetett, az eredeti ideának ugyan megfeleltek, annyiban, hogy mint feszitö zablát és mint csíkó-zablát is lehetett használni, de arányukban igen különböztek egymástól ; azonkívül többnyire felső karuk oly hosszú volt, hogy az állazó láncz soha nem maradi ott, a hová való, hanem mindig felebb csuszolt oda a bol a lónak állkapezája már kétfelé ágazik és az finom bőrrel lévén ellátva, nagyon kényes. Ezeket látva,egyszerűen elöveltem «Weihrotter»-nek hires könyvét, mely a zabiáknak helyes arányát magyarázza és okadatolja. és egy olyan pelhámet készítettem, mely mint feszitö zabla egészen Weihrotter adatai szerint készítve, ugy hatott mint az ö meghajlított zablái. Az ilyen zablával. melynek belső része jó vastag, minden csikót azonnal a csikózablaszárakkal elővehetjük. Egy gyakorlott lovas, (mert csak ilyeneknek való с/, a zablal majd érezni fogja azon időpontot, mikor a feszitö szárakat hatásba hozhatja és igy lassanként észrevétlenül be fog állni az idő, mikor a ló a feszitö zablaszárt egészen jól elfogadja. Megkíméljük ez által azon unalmas időszakot, melyben a csikószárral idomított lovat egy egészen uj kan tarozáshoz szoktatnunk kell. Többen ismerőseim közül már igen meg voltak elégedve ezen zabiának hatásával. A baj csak az, hogy a ki ilyent kiván, annak azt külön meg kell rendelnie és azonfelül vigyáznia az illető sarkantyu-müvesre, hogy helyesen csinálja : mert csodálatos, hogy ezek mily kevéssé vannak informálva és mily könnyen veszik a dolgot. Sokan nem is akarják elhinni, hogy a zabláknál fontosabb a mértékek aránya mint a munkának csinos kinézése. Erre figyelnek, de a mértékeket tetszésük szerint változtatják és mégis ugyanazon név alatt adják el a zablát.» I'lolsó időkben feltűnt nekem egy uj kantározás : «A Schoenbeck-féle zabla. Ennek a vezéreszméje az, bogy a feszitö zabiának emeltyühatása közvetlenebb és világosabb legyen, mint közönségesen és össze ne szorítsa az állkapczát. A zabiának felső ágai hosszabbak ugyan, de azért állazó-láncz helyett egy puha és széles bőrrel vágynák össze akasztva, mely nem fekszik a közönséges mélyedésben, hanem fennebb, a hol az állkapcza két ágii és kényesebb ugyan, a bőrnek puhasága azonban megóvja a lovat, az igy eredhető fájdalomtól.* A vonal, mely ezen támponttól a zabiának felső végéhez ér, egy derékszöget képez a zabIának vonalával és igy az emeltyühatás sokkal határozottabb és világosabb, mint a közönséges zabiáknál. Ezen zabla engem egyszer ugy érdekelt, hogy próbálni akartam egy félig idomított heves és nagyon érzékeny csikón, mely azonkívül «puller» is volt, (mint az angolok mondják) azaz néha fejének egész súlyával lefelé a marokba elült. Csak egy pár perezig kívántam elővenni a lovardában, mert nem igen jól éreztem magamat. A ló, mely eddig csak a. csikó-zablát ismerte és csak néha az én Pelhamemmel lett lovagolva, különösen jól ment ezen zablával, ámbár csak egy kézzel vezéreltem és pedig *) Abrája tnliiJható ;i bécsi «M. Harm's Sühne»sarkantyus ezé g catholiicvísának 27. lapján 453. sz. alatt.»