Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-06-12 / 34. szám

1892. junius 12. 287 utolsó futása óta jót pihent, azt hiszik igen szép futást fog bemutatni a Metropolpreisban ; utána jön Nem szabad. Kétszer futott és mindig győzött; ez elég ok, hogy róla jó fogalmakkal legyünk. Dornröschen csak utolsó futásában mutatott nagy formát és Eris az, mely még nagyobb tekintetet érdemel ; a többi, a melyet nyilvánosan láttunk formáikban, nem érnek fel az elsoroltakhoz ; sötét ló az, melytől meglepetést várunk, de hogy melyik ló az. azt éppen azért nehéz megmondani, mert sötét. Két éveseinkkel szemben, eddig legalább, nem vágyunk elragadtatással ; nem találjuk a jövő nagy tenyész-versenyek jogosult jelöltjeit; több lovunk van, mely igen jó formát mutatott ; ha sok az egyenlő jó formát mutatott csikó, az a jele, hogy nincs kiváló, mert sok, és — hogy mind magas osztályú legyen, ellenkezik az eddigi tapasztalatokkal. A kiválók minden téren csak kevesen vannak ; nem lehet őket ugy kilo-számra találni. Különös, hogy most egy éve már feltűntek Gaga, Trick-Track. Gutkeled, Hires ; már ilyenkor egy év előtt Derby-favoritek voltak; előleges fogadások történtek; most e tekintetben siket-néma a helyzet egészen ; már szükségünk volna rá, hogy a valódi nagy lovakat az élre sorozhatnék s e kérdés megoldását várjuk mi most, a Metropolpreis lefutásától. A németországi Derby. A horni mooron lefutandó nagy dij, a hamburgi kék szalag dicsőségének megszerzése régtől fogva ambitióját képezte a mi istállóinknak. Az eddig látott futások után alig fog még egy verseny kiküzdetni, mely több világosságot derilsen e futam kimenetelére; igy nem várunk a kérdés szellőztetésével, hozzá szólunk ugy, a mint jelenleg találjuk. A berlini Union bebizonyította, hogy van a németországi tenyésztésnek olyan jó lova, mely 2200 meterre egész biztosan és könnyen el tud bánni a nálunk számot tevő lóval " Coureurrel. Az Union futásán keresztül belé helyezhetjük és összehandicapezhetjük az egész társaságot s különösen Dorn és Amethyst futását a mi lovaink közé. Coureur Unió győzelme esetében biztosra vehettük volna a mi tenyésztésünk győzelmét a hamburgi Derbyben, de Dorn is meg tudta tenni Coureurrëi a mit Prímás II.: mindketten könnyen megverték; hogy mennyivel, erre határozott feleletet nehéz adni. A talaj, a distantia, a pálya alakja, mind befolyásolhatja a futam kimenetelét, de hogy melyik ló fogja ennek előnyeit legjobban kihasználhatni, ez nem könnyen megfejthető kérdés. Nézetünk szerint, a vérmes reményekkel kissé alább hagyhatunk; a németországi tenyésztés jó lovakat fog istállóink ellen a küzdtérre kiállíthatni. Tőlünk Primas II., Espoir, Lilinokalani, Coureur. Da Vinci, Liebling, Trick-Track, Bussi, Fex, Bakonybiró, Csábit.ó, Durczás, Nádor II., László, Tudós, Coruna, Konradin, Gutkeled, Biró öcscse, Csikós és Gamos állnak a versenyben és a legelöl nevezettekből 3—4 az, mely startolásra készül s csak Prímás II. és Espoir megjelenése bizonyos. Németország tenyésztése részéről 38 áll a versenyben, ezek közül legveszélyesebbek Dorn, Fühlingen, Amethyst, Königsberg és Forelle. A futamok összeségét egymás mellé állítva, jogosült reményeink lehetnek, hogy a hamturgi Derbyt haza hozzuk. A végküzdelmet 3nmás Ii.-töl és Dorntól várjuk. Gyepérdeküek. J. Packe (Spider) idomárt a bécsi JockeyHub igazgatósága megintette, mivelhogy nem udott kielégitö fölvilágositást adni az általa Jomitott lovak egyenetlen futásairól. Körültekintés. Az angol Derby. A báromévesek idei nagy klasszikus versenye Epsom gyepén a legnagyobb meglepetések egyike volt, midőn a Derbyt Bradford lord Sir Hugo-ja nyerte meg. negyvenszeres pénzzel lepve meg azokat, a kik a bookmakereknél a győzelmére fogadtak. Különben, voltak már Derby-gyözetesek, melyek még nagyobb odds-szal indultak a kék szalagért a starthoz ; igy Doncaster, melynek start-oddsa 45 volt; Hermit, mely után 66-szoros pénzt fizettek s Caractacus 40:1 odds-szal. Nagy mezőnyök évek óta a ritkaságok közé tartoznak a Derbyben s Sir Bevys győzelme óta 20 ló soha sem állt a starter-zászló elé. Sir Hugónak is, éppen mint Donovannak, csak egy tuczat versenytársát kellett legyőznie s St. Catien éve óta a Derbyben futók száma nem volt nagyobb. Porter idomár annyira uralkodni látszott a helyzet fölött, hogy »La Flèche viszonylag nagyon csekély ellenfélre talált a ringben. Londonban és egész Angolországban rendkívüli érdeklődést kellett ez évben a Derby. Soha nem volt talán látogatottabb az epsomi pálya, mint az idén, annyival is inkább, mert «La Fléche»-t kivéve, a Derby nagyon nyilt versenynek látszott s egy ló iránt sem mutatkozott különösebb bizalom. A Mr. Rose lovairól senki sem tudta, miért jobb St. Damien mint Bonavista ; a Rueil iránt való bizalmat sem tudta senki okadatolni ; Llantony, eme sötét ló, pedig még kevésbbé szolgált a helyzet földerítésére. De talán ép ez fokozta annyira az átalános kíváncsiságot. Csak a londoni «Sportsman»-nek volt meg az a látnoki tehetsége, hogy Sir Hugo győzelmét versben előre megénekelje. Már a reggeli órákban hullámzott a közönség Epsom felé ; valamennyi vasúti vonat zsúfolásig tömve volt néppel s a nézőtéren alig lehetett mozogni. Tizenhárom ló állt a starter elé. Csak harmadszor sikerült az indulás. Sir Hugo vállalkozott a kalauzolásra, Pertistive, Galeopsis és Llantony előtt, mig a franczia Bucentaure az indulásnál sok tért veszitett. A halmokon La Flèche igen jól bent volt a versenyben, de ugy látszott, a bookmakerek jobban ítélték meg a helyzetet s «La Fléche»-t hoszszabb odds-szal kínálgatták. Az egyenesre fordulva, La Flèche lovasa jó harmadik helyen futott Sir Hugo és Bucentaure mögött : aztán jöttek Thessalien és St. Angelo, a többi már versenyen kivül. Csakhamar azonban Sir Hugo uralkodott teljesen a helyzeten s La Flèche a második helyen végezte mögötte futását Bucentaure előtt. Bradfordnak ez az első Derby-gyözelme s Alsopp is elöször most lovagolt a kék szalagért. A lordnak Sir Hugo saját nevelése. A ménnek 2éves korában való futásai nagyon középszerűek voltak. Wisdomnak ez az első ivadéka, mely Derbyt nyeri. A 2 p, 44- mp. record igen jó volt, csupán egy másodpercznél rosszabb, mint a Blair Atholé, Kettledrumé, Merry Hamptoné és Ayrshirée volt. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. Visszapillantás. Egy női paripa lett előkészítve, mely a szóra oly csöndesen tudott vágtatásba indulni, hogy azt alig lehetett érezni. Ez minden leczke előtt más lovas által jól meg lett lovagolva. A fiúnak (ki egy közönséges angol nyergen ült eleinte két lyukkal röviditett kengyelekkel) megengedtem hogy kézzel-lábbal kapaszkodhassék tetszése szerint, de a mellett egy oly nagy labdát adtam kezébe, hogy azt ha feldobja, csak két kézzel legyen képes megfogni. Az első leczkében sokáig engedtem lépésben, dobálva, csak vége felé hagytam 5 perczig vágtatni mindegyik kézen (azaz jobbról kerülve és balról); a mellett bátorítottam. hogy a labdát, lia kedve ébred hozza, legfelebb egy lábnyi magasságra dobja felfelé. Többször fel is dobta, már ezen első leczkében és egyszer vagy kétszer meg is tudta fogni, utána tüstént a nyeregkápához kapaszkodván. Ezen első leczkének végén azon tempókkal kellett a lóról leszálnia, mint mikor vágtatás közben levoltigiroz. Természetesen a csöndesen álló lóról. Ezt többször ismételtettem vele, mind a két kézen. A gyakorlatok naponta nőttek. Arra figyeltem, hogy a lovas eleinte ne fáradjon és kiválképen ülésében épen ne legyen zavarva. A 6-ik napon már behozattam a barriéret és a földre fektettem. Ez ott maradt a leczke végéig. A következő napon egy pár ujjnyival emeltettem. Ez aztán mindig csak akkor lett emelve megint egy pár ujjnyival, mikor arra megadtam a jelet, ezt pedig csak akkor tettem, mikor láttam, hogy biztosan kiülni fogja a kis ugrást. A 3-ik naptól fogva, minden leczke végén, egy pár perczig ügetve járt. Mind ez után fokonként tovább fejlődött minden kényszer és elhamarkodás kerülésével és minden corrigálás nélkül. Egy szóval különös szigorral betartottam a már emiitett könyvecskémnek rendszabályait. Mihelyt könnyen levoltigirozott az álló lóról, lépésben kellett azt ismételnie többször a leczke végén. Ha jól ment ez is, akkor ügetésben és végre vágtatva. Mikor ezt is jól eltalálta, csak akkor próbáltam felvoltigirozni, természetesen csak vágtatva vagy ügetve, mert lassabb tempóban ezt tenni nem lehet. , Mikor épen a legjobb munkában voltunk, szerencsénk volt báró Edelsheim-Gyulay lovassági tábornok látogatását élvezni. Felhasználtam ez alkalmat, hogy megmutassam tisztelt vendégünknek, a már némileg előrehaladott tanítványomat, ki mindent az ö teljes megelégedésével hajtott végre. Hogy mit producált?, azt itt említenem kell, az erre. kővetkező meglepetésnek szabatosabb megértése kedvéért. 1-ször. Lépésben ügetve és vágtatva, biztosan, hajlékonyan és correcte ült. 2-szor. A barrière még csak két lábnyi magasságra volt emelve, de a ló folyvást keresztül ment rajta minden tempóban, mig a lovas a labdát oly magasra dobván mint azt képessége engedte, ezt folyvást az ugrás közben meg is fogta, mi egy biztos és hajlékony ülés nélkül, nem lett volna lehetséges ; és 3-szor a leczke végén, mind a két kézen vágtatás közben többször a lóról le és megint vissza a nyeregbe volligirozott. Többet még nem tudott. De most jön a fődolog : az a kérdés támadt köztünk, bogy ez a fiúnak hányadik leczkéje volt? Mikor az kérdeztem a fiútól, hogy mely napon szállt fel elöször a lóra, ö nekem oly kevés valószínűséget mutató választ adott, hogy nagy kételyeim ébredtek, mert a szerint számítva az ép elvégzett leczke csak a 13-ik lett volna. E kérdés engem most mindinkább érdekelni kezdett, ugy hogy végre egy vizsgálatot intéztem az egész házban. Elővettem mindenkit még a szakácsnét sem hagytam békében. Néhányan emlékeztek az illető napra, de a minek legtöbb súlya volt és a mi eldöntötte a kérdést, az abban állott, hogy a leczkéket egy bizonyos nap előtt, elkezdeni lehetetlen lett volna, mert nem tudom többé, hogy ki közülünk, kinek jelenléte elkerülhetetlen volt, azon nap előtt nem is volt 1*