Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892
1892-06-05 / 32. szám
1892. má jus 26. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 277 tulajdon a könnyű kéznek elnyerésére ; legalább a lovasra nézve, mert a kocsis biztos helyet talál a bakon, mig a lovas, mihelyt csak némileg a szárakban keresi biztosságát, éppen semmi hasznot nem fog húzni, a könnyű kézről szóló legvilágosabb magyarázatokból és okadatolásokból. Nem mellőzhetem azért, egy kis könyvnek emlitését, melyet a 70-es években irtam és melyben azon gyakorlatokat magyarázom, a melyek segítségével egy ilyen csöndes és biztos ülést elérhetünk, illetőleg másoknál fejleszthetünk. *) Már azért is kénytelen vagyok visszatérni ezen könyvecskére, mert még néhányat hozzá adni kívántam volna, minthogy azonban nehezen fogok hozzá jutni, hogy azt újra kiadjam. felhasználni szeretném ez alkalmat hogy többet elmondjak, a mi e tárgyra vonatkozólag még szivemen fekszik. Külömbféle leveleket kaptam, ismeretlen családapáktól és katonatisztektől, kik ezen methodusnak eredményével meg voltak elégedve. De épen néhányan ezen levelek közül azt mutatták nekem, hogy többen nem helyesen alkalmazzák ezen módszert. Csak örülhetek, lia mindamellett jó eredményeket értek el vele; de ezen eredmények a fele ülőben lettek volna elérve, hogy ha tüzetesen be lett volna tartva a systhema, Nem könnyű dolog minden kicsinységet részletesen magyarázni, pedig kicsinységek a helyes pillanatban alkalmazva, sokszor csodálatos hatással birnak. De ha leírja is az ember, sokszor könnyedén tul megy rajtok az olvasó, vagy épen észre sem veszi már csak azért, mert kicsinységek. Ennélfogva most csak is a két legfontossabb pontot akarom kiemelni, melyek ezen methodusban néha félre lettek értve : tudniillik : 1-ször. Azt írják néhányan, hogy az emiitett könvvecskébeu magyarázott, labdázás mellett való barriére-ugrást arra használták. hogy bátorságot ébreszszenek az ifjakban az által, hogy többször megzavarják ülésükben és néha a lóról le is ejtik. 2-szor. Mások meg azt irták. hogy ezen gyakorlatokat arra szokták használni, hogy az ifjaknak üléséi, sok intés és helyreigazítás utján correctebbé csinálják. Mind a kél eljárás tökéletes ellentétben vagyon ezen systhemának fö-alapelveivel. Igen jól értem azon ideál, hogy valaki a puha homokot arra kívánja használni, hogy az ifjaknak bátorságát gyakorolja azáltal, hogy őket a legkülömbözöbb situatiókba hozza. Lehet is ezen mulatságot magának megengedni. ha a tanítványok egyszer az ügyeségnek egy bizonyos mértékét el érték. De itt hol arról van a szó : egy tökéletes ujoncznak rövid idö alatt egy biztos és hajlékony ülést adni, a hol tehát a bizodalom, melyet benne, a nyereghez, söt a tökéletesen szokatlan helyzethez ébreszteni akarunk, a gyors előmenetelnek legehőbb feltélele ... itt annyit tenne: mint elejétől fogva saját igyekezeteinknek ellentállni. Ugy van ez mint az úszásnál. Ha képes volnék egy fiatal emberrel elhitetni, hogy ö a vízben nem sülyed el, akkor, egy pár nap alatt úszni tanulna. Minthogy ezt nem tehetem, kénytelen vagyok öt támasztani, hogy bizodalmat nyerjen a vizhez. Mentől jobban elérhetem ezt, annál gyorsabban fog úszni tanulni. De ha én öt az első leczkékben egy párszor elmeritem, akkor talán gyakorolva lesz a bátorságban, ámbár Tamás vagyok benne, de annyi bizonyos, hogy sokkal később fog úszni tanulni, mint mások. Az első és főczélja az én systhemámnak az : hogy a tanítvány mentül gyorsabban megbarátkozzék a nyereggel. A bátorságnak éb*) Adalékok a lovaglás tanításához. Irta : gróf Széchényi Dénes. Pest 1871. Az Eggenberger, (Hoffmann és Molnár) könyvkereskedő czég bizománya. resztése egy más kérdés, melylyel külön lehet vesződni. Hogy milyen különös fontossága vagyon az emiitett megbarátkozásnak és bizodalom-ébresztésnek ennél a svsthemánál, annak egész súlyát több mint 20 évi gyakorlat mellett magam sem tudtam eléggé becsülni, mig végre most három éve, egy véletlen eset arra vezetett. hogy azt teljesen megérthessem. Ez olyan benyomást tett reám és oly nagy világot vet az egész eljárásra, hogy később részletesen el kell beszélnem, a házi életemnek ezen kis eseményét. Előbb csak még a 2-ik pontot is kell tekintetbe vennem t. i. a sok corrigálást. Az én sajátságos eljárásom az ülés erősítésére, mely kivált a labdázás által lett némileg ismeretes, de a melynél tulajdonképen a sok barriére-ugrás játsza a főszerepet ... azzal vette kezdetét : hogy mikor egy legényt szár nélkül cordáztam, ezt nem akartam a kelleténél többet untatni és igy arra biztattam, hogy felfelé dobja a sapkáját. Nemsokára feltűnt nekem, mily kedvezően hat ez a legények ülésére és azonnal labdákat szereztem be a dolog folytatására. Correct ülésére akkor éppen nem tartottam, mert csak egyetlenegy czélom volt. t. i. az: hogy a legények soha ne kapaszkodjanak a szárakba a végett, hogy kényes szájú lovaimat ne zavarják. mert egészségem már lankadni kezdvén. néha másokra kellett biznorn azon lovakat, melyeket addig kizárólag csak magam lovagoltam. Mindamellett azonban, hogy correctségre és szép- ülésre nem figyeltem, mindezen legények nagy meglepetésemre nemcsak biztos, de correct ülést is kaptak. Csak hosszabb és ismételt ilyen tapasztalások vezettek arra, hogy összeállítsam az egész systhemámat. Ennél mindig arra kell figyelni, hogy a tanítvány, a lehető legrövidebb idö alatt bizodalmat nyerjen és hogy ülése azon biztosságot és azt a jó kedvű hajlékonyságot kapja, mely öt minden cselekvésre képesiti, a nélkül, hogy az ülésére csák gondolni is kénytelen legyen. A labda, kivált mikor azt egyszer magasabbra kezdi dobni a fiu, öt arra kényszerűi, hogy sebesen és váratlanul a legkülömbözöbb irányokban forduljon és a biztosság, melyet ezen az uton nyer, öntudatlan és ösztönszerű lesz. Csak örülök, lia labdája figyelmét annyira igénybe veszi, hogy ülését egészen elfelejti. Ha egy jó uszó, alvás közben a vizbe esik. akkor ösztönszerűleg fogja tempóit csinálni. a nélkül, hogy ezen tempóknak szabályait átgondolná ; ez az ösztönszerű vagyis instinctiv biztosság az, melyet tanítványaimnak szerezni kívánok, mikor labdázva keresztülugratom a barriéreken. A corrigálás figyelmünket csak visszavezetné az ülésükre, a mi igazi czélomat, t. i. hogy öntudalianul és instinctive nyerjék a biztos ülést, csak gátolná. Eleinte csak embereimnek kímélése szempontjából kerültem a corrigálást. mert más czélom nem lévén, mint csak az, hogy nekik gyorsan és kevés munkával, csöndes és biztos ülést szerezzek, őket a szükségesnél többet kínozni nem akartam; a tapasztalás azonban azon kellemetes meglepetést hozván, hogy valamennyien a biztos ülésen kivül correct ülést is kaptak, később elvileg is mellőztem a corrigálást, mi az egész tanítást nagyon egyszerűsítette. Csak némely kicsinységek kívánnak egy kis támogatást t. i. 1-ször, hogy az ifjak helyükön meg tudják tartani a kengyeleket ; 2-szor, hogy a tarkókat kifelé fordítsák, és végre 3-szor, hogy a karokat csöndesen tartani tanulják. Ezek az egyedüli tulajdonok,melyek magok nem fejlödnek ezen leczkékböl minden figyelmeztetés nélkül ; azért világosan is magyarázza azon könyvecske, hogy, mikor és milyen módon kell azokra figyelni. Minden más kellékre nézve csak ismételhetem, hogy a corrigálás nem tanácsos. Megvallom, hogy sokáig magam is csodáltam és épen nem tudtam megérteni, hogy a tanítványok mind csinos és correct ülést kaphattak minden figyelmeztetés nélkül és hogy nálok mindazon tulajdonok maguktól jöttek, melyek iránt a szegény tanítványok máshol annyiszor meg lesznek szóllitva. Ha egy ideig távol voltam és az ifjak azalatt eltérő gusztusok alapján rosz szokásokat fogadtak el, haza érkezvén csak egy hétig labdáztattam ugratva és megint correct lett az ülés.. Előttem rejtélyes maradt ez és mindinkább érdekelni kezdett, de nem tudtam reá jönni ezen különös jelenetnek okára. Végre még is kitaláltam a titkot, de csak évek után mikor már sok tanítványom ki volt képezve. Ezen titok abban rejlik : hogy a helyes és biztos ülésnek fö és legfontosabb tulajdona, melyet megtanulni legnehezebb, abban áll : hogy a lovas képes legyen a felső ezombolmt hátra venni. Minden ember, ha megijed, vagy ha kellemetlen helyzetben vagyon, akaratlanul felhúzza a térdeket, a biztos ülésre pedig mechanice szükséges, hogy a térdek mentül lejehb nyúlhassanak. Minden tanítvány, kit szár nélkül a nyeregbe ültetünk, eleinte előre fog hajolni. Miért? Mert mihelyt hátra akarja venni felső testét, előre csúsznak a térdek és ha nincs mihez kapaszkodnia, szükségképen lepotyog hátrafelé. Ez is az oka, hogy oly számtalan lovasok keményebb szájú lóra szorulnak és a finom érzékű lovaknak száját rontják, mert szükségképen kapaszkodniok kell. Ha egy tanítványt cordázok. be szoktam várni azon időt, mikor bátrabb kezd lenni a labdával és azt már valamivel magasabbra dobja. Ekkor kicsinyenként arra bátorítom, hogy ne előre dobja a labdát, hanem egyenesen fel és ha lehet némileg hátrafelé. Mi ennek a szükséges következése ? hogy ö kénytelen lesz akaratlanul és észrevétlenül a térdeket azon mértékben hátra venni, a melyben felső teste hátrább hajol, mert instinctive érzi. hogy máskép leesik. Igy pedig mindent könnyebben és szívesebben tanul az ember, mintha folyvást reá kiáltanak és tőle valamit kívánnak, minek okát nem érti. Az egész titok, melynek megfejtését oly soká kerestem tehát abban rejlik: hogy a térdek lefelé nyomása és a felső ezomboknak hátravétele a biztos ülésnek veleje és fökelléke. Hogy igazán ugy van és hogy áll a miket most elmondtam, azt a próbám bizonyltja. Valahányszor egy tanítvány egyszer annyira haladott, hogy a labdát még akkor is tudja megfogni, mikor felső testével annyira hátra kell dűlnie a menyire csak lehet és ha ezt könnyen véghez viszi, akkor másnap elveszem tőle a kengyeleket és ö ugy fog lovagolni, hogy a külömbséget nem is fogjuk észre venni. Mindenki a ki csak egyszer próbált kengyel és szár nélkül angol nyeregben lovagolni, átfogja látni, hogy ez a biztos ülésnek legerősebb próbája. Engem pedig soha cserben nem hagyott ez a próba, valahányszor bevártam a már emiitett időszakot. Most át kell térnem a már emiitett különös tapasztalásomra, mely oly nagy világot vet a bizodalom ébresztésének fontosságára. Hogy pedig ezt egészen érthetővé tegyem, előbb el kell beszélnem, hogy azelőtt mikép jártam el ez irányban. A két legidösebbik fiamat már 7—8 éves korukban kezdtem lóháton elővenni. Systemám akkor még uj volt és kevéssé fejlődve ; az arra használt
