Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-02-22 / 8. szám

8. szám. Budapest, 1890. február 22. XXXIV. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LO VAREGYLET », A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. + Csik-szt-királyi és kraszna-horkai idősb gróf Andrássy Q-yula Ő felsége val. b. t. t. a cs. és kir ház és a magyar s osztrák birodalomnak volt föországlárja, a Szt-István, az arany-gyapjas stb. más jeles rendek vitéze ; a «Magyar-Lovaregylet» tagja stb. stb. (1823-1890.) Kell lenni feltámadásnak! Lehetetlen az, hogy örökre elveszítsen a nemzet egy oly vezér-féríiut, kiért most Magyarország minden őszinte hive gyászol. Kell lenni halhatatlanságnak és lehetetlen, hogy szelleme vissza ne térjen a nemzethez, melynek létéért és dicsőségéért, vészben és békében egyaránt küzdött a csatamezőn és a fejedelmek tanácsában. Lehetetlen, hogy elhagyjon bennünket. — Az ilyen nagy férfiak szelleme századokra kiható emléket hagy, s a tetteinek hallására fellángoló lelkesedés által fog élni közöttünk. Ez emlékeztessen mindnyájunkat magyarokat, hogy mi se hagyjuk el magunkat, de különösen emlékezzék ama vezér-családok fiatalsága, kik ez ország sorsának kormányzására mintegy hivatvák, fiogy az élet örömei mellett gondoljanak arra is, miszerint ha a haza és az ősök tisztességet adtak és hagytak nekik: ezért kötelességeket is kívánnak és oly nagy férfiak szelleme legyen vezérük mindig mint az elhunyté, ki a vezéri tekintélyt mit őseitől öröklött, saját tetterejével fentartani söt magasabbra emelni tudta és ezzel együtt hazája függetlenségét és vele családja fényét. Soha se haljon ki emléke e nemzetnél ! Tattersall. (Külső-kerepes>i-ut, Budapest.} Lovak eladásra vagy tartásra felvétetnek 1 frt 30 krnyi dij me telt ; ezért jár naponta 5 kilo zab, 5 kilo széna, 5 kilo szalma A tisztogatás, jártatás vagy lovaglás szigorú felügyelet alatt történik, szép időben a nyitott esős időben a fedett lovardában. További felvilágosítással bármikor szolgál Budapest. 1890. január 1. Wietnann Bernát, titkár. HIVATALOS. Budapesti versenynapok 1890-ben. (Tavaszi meeting.) Máj us hó - - 4., 6., 8., 11., 13., 15., 18. (Nyári meeting.) Augusztus hó 10., 12., 15., 17., 20., 21. (Oszi meeting.) Szeptember bó — 28., 30. Október hó 2., 5., 7., 9., 12. Tatai versenyek 1890-ben. Augusztus hó ... 24-én. Nevezési zárlatok. Budapest. A «Magyar Lovaregylet» versenytitkárságánál. Márczius 1. 1891-ik évi Szt-lstván-dij. 40000 frt. 1800 meter. Nevezés. Versenyföltételek. Budapesti versenyek 1891. (Nyári meeting.) Szt-lstván-dij. 40,000 frt, ebből 30,000 frt a nyerőnek, 5000 frt a 2-iknak, 3000J frt a 3-iknak, 1000 f'rt^a 4-iknek és 1000 frt a nyerő ló idomárjának Minden 3é és id mén és kancza számára. Táv 1800 meter. Teher 3é 48J kilo, 4é és id 54 kilo, kanczára ÍJ kilo kevesebb, ЗООО frt értékű korteherverseny nyertesére 2J kilo, két vagy több ily vagy egy 5000 frt értékűére ha 3é 7 kilo, ha 4é vagy idősb 5 kilo több, két vagy több bármilyen 5000 frt értékű verseny vagy egy bármilyen 10,000 frt értékű verseny nyertesére, ha 3é 10 kilo, ha 4é vagy idősb 7 kilo több. — Angol és franczia lovaknak 5 kilo külön és pedig halmozva. Oly lónak, mely (eladó verseny kivételével) egy 1500 frt értékű korteher-versenyt még nem nyert, ha 3é 2j kilo, ha 4é vagy idősb 5 kilo eng. Az induláskor nyeretleneknek, ha 3é 3J kilo, ba 4é vagy idősb 7 kilo eng. Beiratási dij (a lovaregyleti pénztár javára) minden nevezett lótól 50 frt, további 100 frt az 1890. augusztus 1. után állva maradiakért, még további 150 frt az 1890. deczember 15. után állva maradtakért és még további 200 frt az 1891. ápr. 1. után állva maradtakért. Nevezési zárnap 1890. márczius hó 1-én Budapesten a Magyar Lovaregylet verseny-titkárságánál. Berlinben az Union-Club vezértitkárságánál és Rómában az olasz Jockey-Club titkárságánál. A «Magyar Lovaregylet» versenytitkávsága Dr. Maggar. TELIVEREK ES VERSENYEK. Versenyügyünk az angol viszonyok világításában. Arról még sokáig nem lehet szó, hogy belföldi versenyügyünket és azzal egybefüggő egyéb viszonyainkat, kiterjedésben és minőségben egyaránt Anglia versenyügyével — mint teljesen egyenrangut — összemérhessük. A Kincsem és Kisbér által angol földön aratott babérok már mindenkit meggyőzhettek versenyanyagunk kitűnő minőségéről és bár amaz idő óta ily sensatiót kellő sikereink nem is voltak, a haladás — melyet más tekintetben elértünk — mégis remenyen felülinek nevezhető. Versenyügyünk mai viszonyait az angol hasonló viszonyok világításánál akarjuk e sorokban szemlélhetővé tenni és bár az angol viszonyok eclatáns fölénye óriásként tűnik is föl