Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-02-22 / 8. szám

74 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1890 február 15. Ausztria-Magyarország versenyügye mellett, mindazonáltal konstatálva lesz ama körülmény is, hogy — ennek daczára — mily számot tevő factor vagyunk a versenyügy terén. Ami a külföldi versenyügy külső kiterjedését és a telivér-tenyészanyag mennyiségét illeti, ezekben a dolgokban ma körülbelől ott vagyunk, a hol Anglia e század elején állhatott. S most miden még rámutatunk, hogy Angliában a lóverseny már a 17-ik század elejétől fogva tekintetett nyilvános sportnak, mig az hazánkban — a nagy Széchényi által — csakis 1827-ben honosodott meg, — áttérünk tulajdonképeni tárgyunkra, t. i. a statisztikai adatok segélyével versenyügyünk mai viszonyait összehasonlítani Angliával. Ha az arányt számokban akarjuk kifejezni, ugy azt mondhatjuk, hogy az angliai versenyügy terjedelme ugy áll a belföldhöz, mint körülbelől 5:1-hez. És több vagy kevesebb eltéréssel ezt az arányszámot a versenyügy statisztikáját illető minden dologban meg fogjuk találni, ha az összehasonlítást megteszszük. j A mi először a tenyészanyagot illeti, Angliában volt 1889-ben 3862 telivér anya-kancza* mig ezeknek száma nálunk 913-ra rúgott. Angliában ugyancsak a mult évben 2152 életképes csikó jött világra, ami 56%nak~felel meg. Ezt az arányt tekintve, nálunk 1789-ben circa 500 telivér csikó elletett. Angliában 2131 ló jelent meg sikversenyekben a pályákon nálunk a gát-és akadályversenyekben indult lovakat is hozzá számítva — 491 — Angliában a lefolyt évben kerek számban 5 millió forint volt a sikversenyekben nyerhető, mig nálunk — a gát- és akadályversenyekkel együtt — kerekszámban 1 millió forint. Ami a versenyügy körül forgalomba jövő pénzösszeg nagyságát illeti, az több mini ötszörös mérlékben jelentkezik ott a tengeren tul, mint nálunk. A mult évben — a versenydijak közül — az osztrák Derby képviselte a legnagyobb értéket és 36,850 írtra rúgott. Anglia legértékesebb versenydija 1889-ben a Prince of Wales-Stakes volt 12,000 sov. értékben. Az egyévesek eladásánál nálunk átalában kevés esetben éretik el 10,000 írton felüli összeg, Angliában nem ritka az eset. hogy egyéves csikók 4000 guineaért cserélnek gazdát, s ez 48.000 frtnak felel meg. Egyéves csíkóért ily árat adni kétségen kivül legalább is eszélytelen dolog, még Angliában is. Louisburg és St. Honorât 4000 guineáért adattak el egyéves korukban egyenkint ; rossz vásárnak bizonyullak s vételáruk 10-ed részét sem érik meg. Első rendű apamének, vagy ilyeneknek Ígérkező s verseny-carrierejüket befejezett lovak vagyont képviselő árakon vitetnek külföldre, de magában Angliában is óriási összegért mennek át más kezekbe. Legutóbbi időkben Ormondeért az amerikaiak 12,000 font sterlinget, tehát majdnem másfélszázezer forintot adtak, pedig tudvalevőleg roarer volt, Melton 250,000 líráért (100,000 forint) Sweatbread 7000 guineaért (circa 80,000 forint) került az olasz, illetőleg magyar kormány birtokába és Chitabob (Donovan legyőzője) 11,000 font sterlingért (circa 130,000 frt) cseréli gazdát magában Angliában. Nálunk pl. Rajta-Rajta kelt el szép árért, a mennyiben az osztrák kormány 18,000 forintot adott érte. Bár van Angliában elég fedező mén, mely 5 guineárt fedez, mindazonáltal meséseknek nevezhetők amaz összeggel, melyek nagy hírnévnek örvendő apalovak fedezéseért fizettetnek. Hermit fedezési dija 250 guinea, mig nálunk a legmagasabb összeg 500 forint, melyet Doncasterért fizetnek. Érdekes, összehasonlítást tenni amaz összegek között is, melyei egyes hírneves lovak gazdáiknak dijakban kerestek. Mint kétéves nálunk Masseur ért el leg* Nagy Britániában (Angol-, Írország és Skótországban) összesen 5000-nél több telivér anyakancza van. jobb recordot, a mennyiben csupán belföldi gyepeken 29,000 frton felüli összeget tudott nyerni. Bálvány — mint kétéves — circa 25,000 frtot keresett részben belföldi, részben németországi gyepeken. * Kincsem ugyancsak itthonn és Német országban 22,962^ forintot keresett kétéves korában, és Viadal 20,000 írtnál többet belföldi pályákon. Ama kétéveseket, melyek Angliában 10,000 font sterlinget, vagyis 120,000 forintot nyertek, sokra rúgna mind felsorolni. De hogy a legközelebbi évek hírneves lovai közül egy példát emiitsünk, legyen elég Donovant felhozni, mely 16,448 font sterlinget, tehál circa 200,000 forintot nyert 1888 ban, kétéves korában. A háromévesek nyeremény, összegeiről szólva, belföldi lovainkat illetőleg Kincsemet illeti az elsőség, mely halhatatlan hirü kancza belföldön és Németországban összesen 79222^ forintot keresett. Buzgónak — mint háromévesnek — nyeremény-összege 65070 forintot tett, Triumphnak — ugyanabban a korban — I 32000 frtot csupán belföldi pályákon. Zsupán — mely Németországban is eredménynyel futott — szintén 52000 frtot keresett bárom éves korában, és Elemér 45500 frtot, miután ő sem elégedett meg a belföldön szerzett diadalokkal. Ez összegekkel szentben legyen itt az angliai lovak közül felemlítve Ormonde, mely ló 1886-ban 17113 font sterlinget (circa 21000Ö forintot) és a régebbi évekből Kormosa (Buccaneertől), mely 1868-ban 17850 font sterlinget és Lord Lyon, mely 1866-ban 18025 font sterlinget, tehát egyenkint circa 220000 frtot nyertek hároméves korukban. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Kincsem 79000 forintját tizenhét, Buzgó pedig 65000 forintját tiz győzelem árán szerezle ; holott Ormonde öt, Formosa négy és Lord Lyon épen csak bárom győzelemnek köszönheti a fenti roppant összegekel. Hazai lovaink közül ismét Kincsem áll első helyen azok közölt, melyek egész versenycarrierejük ideje alatt a legnagyobb nyereményösszegei keresték. Kerekszámban 200,000 forintot és hat tiszteletdijat keresett e kancza, de ezért az összegért Németországot, Angliát és Francziaországot is meg kellett látogatnia. A fentebbi összegből Kincsem 123.117 forintot nyert a belföldi gyepeken. Metallist hosszú pályája alatt circa 80.000 frtot tudott számlájára iratni, anélkül, hogy ez összegért a monar chia határát el kellett volna hagynia. Már most, egy-két angol lovat legyen szabad felemlítenünk. Ormonde három évre terjedő versenyearriereje alatt 30.860 font sterlinget. vagyis circa 370.000 forintot, Ayrshire ugyancsak három évi működés után 35.900 fontot és igy circa 435.000 forintot nyert dijakban. Viszont Kincsem 54, Metallist pedig 27 győzelmet aratott, mig ellenben Ormondenak csupán 17, Ayrsbirenak pedig épen csak 11 győzelemre volt szüksége, hogy fennebbi nyereményösszegeik nagyságát elérhessék. S miután most már a pénztételek párhuzamba állítását nagyjában megkisérlettük volna, térjünk át egy más térre, mely a sportsmanre nem kevesebb érdekkel bír. Ámbár nálunk ritka eset, hogy egy classieus concurrenliában tiz lónál több álljon az indulóoszlophoz, mindazonáltal ntár többször fordult elő, hogy egy és ugyanabban a concurenliában sikra lépő küzdők száma a tizet felülhaladta. Messze vezetne, ha ez eseteket mind fel akarnók sorolni, de legyen felemlítve, hogy midőn Przedswit 1875-ben a Trial-Stakest megnyerte, 14-es mezőnyben aratta diadalát. Ugyancsak 14 ló indult ama kétéves versenyben, melyben Adria aratta első sikerét. A Resolute által nyert Szt-István-díjban 1889-ben 12 ló mérkőzött egymással. (Vége következik.) * A néinel márka 60 krral vau számítva. Körültekintés. Kaposvárott az «Urlovasolc szövetkezeten február 3-án csakugyan megalakult. Elnöknek az eszme buzgó megvalósítója .lankovich Gyula, ugy az igazgatóság is megválasztattak. Eme szép és igazán hézagot pótló intézmény — mely az urlovasok nevelését és a félvértenyésztés emelését tűzte ki főleg czélul — az egész országra ki fogja terjeszteni hatáskörét és igy reméljük, hogy vidéki kisebb versenyeink általa nagyobb lendületet nyernek. Az alakuló gyűlésen majd az egész Dunántul sportférfiai megjelentek. Ott voltak : a megválasztott elnökön .lankovich Gyulán (Öreglakról) kivül. gróf Zichy Béla, gr. .lankovich László, gr. Forgách Antal, Tallián Béla tőispán, Inkey Antal, Inkey István, Tallián alispán, Raiss Mihály, Somsich Andor, Dőry .lenő és Béla, •lankovich Géza, Chernel Gyula és György, Véssey Sándor és Mihály, Kund Béla és Jenő, Thassv Elemér, Szakall Mihály, Gaal Gyula, Somogyi Gyula, Márffy József és Emil stb. stb. Az első verseny május hóban lesz Kaposvár vidékén megtartva. Természetesen csak tagok lovagolhatnak és azok lovai futhatnak. * * * A bécsi legfőbb «katonai lovaglási tanítókat képző intézetről» hoz a «Hyppologiscbe Revue» egy kis értekezést, mely igen figyelemreméltó : «Azt tapasztalják, úgymond, egy idő óta, hogy lovassági körökben kedvetlenül tekintenek ez intézetre : egy részről ugy vélik, hogy ugy a tanuló- mint a tanító-erők rosszul vannak kiválasztva, — más részről, bogv hiányzik az egyöntetűség a tanfolyamban és hogy a kitanitott erőkel nem eléggé használják ki. Innen van, hogy a tisztikar fiatalabbjai nem igen igyekeznek ez intézetbe jutni, melynek rendeltetése volna, hogy a lovassági ezredek számára minél több és tökéietesb «tanítómestereket» képezzen ki. — Nem ismételhetjük ilt egész részletességgel a hosszabb és igen találónak látszó czikket, csak kivonatilag emiitünk fel belőle néhány érdekesb tételt. — Ismeretes, hogy az intézetbe csak oly tisztek juthatnak be, kik a lovasság vagy más ily testületnél 2—3 évet már szolgáltak, s kik már maguk is meglehetős lovasok. Az intézetnek feladata azonban nem csupán az, hogy végzett iskolásai tökéletes lovasokká képeztessenek ki : mint inkább az. hogy tökéletes «lovaglás-tanitókká» legyenek. Ez két igen különböző dolog. Lehet valaki igen jó lovas, de rosz tanitó ; az előbbi csak a maga képességével használ, egy jó tanitó azonban évenkint száz jó lovaglót képes kiállitni. Hogy lehessen azonban a tanítást eltanulni ez intézetben. ha ez nem gyakoroltatik eléggé, s hogy lehessen megítélni ki és melyik válik be az iskolások közül tanítónak, ha nincs alkalom, hogy eme tehetségét már ott kimutathassa! Ezt meg kellene változtatni, s a czikkiró példa gyanánt előhozza, hogy a hannoveri hasonló intézetnél egy csapat altiszt van vezényelve, kiket a tiszti iskola idősb évjáratai tanitnak be a lovaglásra. igy ezeken tanulják be az oktatást, s az equitatio parancsnoka megfigyelheti, hogy melyik iskolása válik be lovaglási-mesternek, másrészt az ide berendelt altisztek is gyakorlatibb lovasokká képeztetnek ki : ez okoskodás idáig a tanítási methodusról szól ; következik ezután a panasz, hogy az Armee-Equitatióból kikerülő tisztek nem használtatnak ki eléggé. Ugy látszik, bogv e tisztek qualilicatiója iránt az a bizonyítvány, mit a hadseregi lovagló iskola igazgatója és tanári kara ad ki (kik 2—3 év alatt legjobban felismerhettek tanítványaik hivatási képességének fokozatát) nem vétetik figyelembe a csapat parancsnokok és dandárnokok által ; pedig lia a dandárparancsnok tetszésére hagyatik — hogy figyelembe vegye-e vagy ne az intezet képesítési bizonyítványait: ugy a katonai felsőbb lovag-