Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-01-21 / 3. szám

Január 21. 1886« idomai után nehéc vadászIoViít igért; a minőt aztán, ha képességének tényleg kitűnő bizonyítékát is adja, sokszor, mesés áron fizetnek meg a gazdag/ angol yadászurak. — Háromszáz fonton alul .az. ily formájú és kipróbált képessége után kiválóbbnak elösmert vadászlovat alig lehét megkapni, de van eset, bogy a legkiválóbb példányok még hasonlithatlanul magasabb árakon kelnek el. így példáúl két év előtt, tanúja voltam annak, midőn Shrewsbury-ban, az angol gazdasági egyesület évi kiállításán,, a kiállított huuterek közt első dijra érdemesített „Gendarm" nevü sárga herélt nyolczszáz font sterlingért adatott el tulajdonosa — egy jobbmodú farmer által. Persze bogy e hunter már két idényen át kutyák utáp ki volt próbálva, s mint egyik első rendű vadászié tartatott világlatban. Ilyen „treffer "-ekre spekulál az a számtalan kisebb-nagyobb farmer, a ki vadászlovat iparkodik nevelni. Igában járó néhány kanczáját — mely a közép vagy könnyebb cart-horse osztályához tartozik — valamely közelében álló telivér apaló által fedezteti, nem sajnálván 5—10 font, sőt magasabb fedeztetési dijt is, ama reményben, hogy éveken át nevelt 10 csikaja közül egy vagy kettő beválik vadászlónak, s ezzel jó üzletet csinál Mi történik azonban a többi ivadékkal ? Ezeknek nagy része formátlan, decomponált dög, mely mindenre inkább emlékeztet, mint vadászlóra, de elég jó arra, hogy mint igásló a gazdaságban elhasználhassák. Ily példányokat — a heterogén tenyésztés emez ivadékait — tenyésztésre tovább általában nem használják Angliában ; különösen apalóként soha sem alkalmazzák, még akkor sem, ha csakugyan hatalmas vadászló vált belőle. De erre ritkán is volna meg a lehetőség, mert az ilyen méncsikók majdnem kivétel nélkül már ifjú korukban kiheréltetnek, miután a heréltek keresettebbek. Hajdanában igen sok oly telivérmén fedezett Angliában, mely elég fashionable pedigree-vel birt ugyan, de nehezebb testalkata és magasabb galopja folytán a pályán eredményt nem tudott felmutatni, de éppen csendesebb temperamentumuk, erősebb csontozatuk és magasabb térdhajlásuk folytán félvér - vadászlovak tenyésztésére különösen alkalmasaknak bizonyultak. Ilyen — külsejükben a jó „hücM-ia, emlékeztető telivér apalovakhoz fordultak előszeretettel a farmerek, kik nehéz súly alá való vadászlovakat kívántak nevelni. Irlandban például ChetChat-Drak, Zuave-Edentor stb. voltak oly apalovak, melyek után a legnagyobb valószínűséggel lehetett jó vadászlovakra számítani. Ma már azonban mindig ritkábbakká válnak az ilyen erős steeple-chaser formájú telivérapák, mert az akadályversenyek általában könnyebb súlylyal, rövidebb távolságra és gyakran nevetségesen kis akadályokkal váltak divattá, s ez a divat kedvez ugyan a selling-platerek értékesítésének az akadályversenyekben, de nem kedvez a fent jellemzett apalovak productiójának. Vannak ugyan félvértenyésziésre alkalmas kitűnő minőségű apalovak ma is szép számban Angolországban, de azoknak ára s azzal együtt fedeztetési dijuk is oly magasra felszökkent, hogy a kisebb farmer félvértenyésztési czélból ritkán küldheti ily ménekhez kanczáit. Öt—fiz fontot még csak fizethetett hajdanában, de már többet — ily kétes sikerű tenyésztési eljárásnál, hol tiz csikaja közül legjobb esetben 1—2 válik értékesebb lóvá — többet már nem riszkirozhat. Gyengébb minőségű apalovakat használnak tehát ma a farmerek mint hajdanában, s igy az eredmény is gyengébb. Több generatióban nemesebben nevelt, s az öszhangzatos és nemesebb idomok mellett kellő massával biró vadász-kanczák vannak ugyan még ma is Angliában, s ezek után annál több chance-al lehet tenyészteni, mennél több a telivér bennök, de ily jobban nevelt pedigreevel biró félvér kanczák felette magas árúak, s ettől eltekintve bizony nem oly nagy számban vannak, hogy — nézetem szerint — akár egy Crösus is százankint tudná őket feltalálni egész Angliában. Mindig ritkábbak, s annál keresettebbek és drágábbak lesznek ennél fogva az igazán jó nehéz félvér vadászlovak Angliában, s azért igen ritkán kerül hozzánk olyan „importált" angol nehéz vadászló, mely kipróbált jó apaló után és valamivel jobb minőségű anya után volna nevelve. Többnyire ösmeretlen és legalább anyai részről felette kétséges származású „ZufallsPferd"-ek tehát amaz „importált" kanczák, melyekkel nálunk, befejezett vadász-carriere után, tenyésztési kísérlet tétetik. Az eredmény azután rendszerint nem is valami nagyon kecsegtető. De nem is igen várható a jó eredmény ! Mikor még eredeti hazájukban. Angliában és Irlandban, hol az egyenletes nedves égalj, a mészdús talaj, s a hihetetlenül buja növényzetű táplálék, s a megszámlálhatlan kisebb - nagy oh b természetes akadályokkal bővelkedő vidék annyira kedvez a csikó erőteljes fejlődésének, mikor még ott is csak egyes individuumok válnak be az ily heterogen tenyészanyag után, hogyan számithatnánk félig - meddig biztos eredményre nálunk ily kanczák után, hol az importált vegyes fajtájú állatnak még acclimatizálódni kell, s a hol a természet maga távolról sem nyújt annyi előnyt, mint Angliában s kivált Irlandban a jó vadászló nevelésére. A ki tehát nálunk jó vadászlovat akar tenyészteni, az ha dúsgazdag ember s nem tekinti a beszerzési árt, vehet ugyan nagy utánjárással Angliában néhány jól nevelt s annál fogva biztosabb — de soha sem biztos — eredményt igérő első rendű vadászlóként kipróbált kanczát méregdrágán, s nevelhet is esetleg utánuk egyes kiváló vadászlovat ; de valószínűleg jobban jár még az ily Crösus is, ha belföldön nevelt biztos származású nehezebb teher alatt kipróbált félvérkauczából alakítja meg ménesét — olcsóbban — biztosabb alapon. Nem utolsó hátrány az importált kanczáknál a rosszabb termékenység, sőt gyakran a meddőség is. Ennek oka egyrészt abban rejlik, hogy külföldön vásárolt kanczánál soha sem lehet tudni, neme- éppen meddősége miatt adatott el, de másrészt régi tapasztalat az, hogy minél heterogénebb keresztezés productuma valamely állat, annál kevésbbé biztos a termékenysége. Találóan idézi e tekintetben gr. Lehndorf az öszvért, mint a legheterogénebb keresztezési produktumát és — terméketlent! Mindez elmélkedés azonban nem oldja meg B. barátom ama kérdését : minő ménnel fedeztesse б Old-Bess-ét? Istállójában van a kancza, túladni rajta nem tud, mert több idényen át vadászva rajta, teljesen letört ; most már egyebet nem tud vele csinálni, s ezért töri fejét mariage-on ! Shawel-től vette néhány év előtt jó drágán emez állítólag Irlandból importált kanczát, mely a métermázsát megközelítő terhét több idényen át kitűnően vitte a vadászaton, hát most szeretne utána megint egy anyjához hansonló erős, csontos massiv vadászlovat nevelni. Minő mént bocsásson tehát reá, hogy ilyenre biztosan számithasson ? Ez az ő kérdése ! Biztosan ! Ez éppen a bökkenő. Bárminő mén után sem lehet biztosan, sőt még valószínűen sem számitani megfelelő ivadékra az ily kancza után. Annyi azonban bizonyos, hogy legtöbb chance-al jó telivérmén után lehet némi eredményt várni. Ha már az anyja heterogén keresztezésből származott, annál inkább szükséges, hogy az apa biztos'átörökitő törzsből számazzék; a legbiztosabb átörökitő pedig kétségen kivül az angol telivér. Telivért tehát az „importált" vadászkanczákra — semmi egyebet ! Marius. A gyorsfutásra idomítás követelményei. (Folytatás.) A nyeregkamara. A nyeregkamara mindenelőtt ama nyergek és kantárok tartási helyéül szolgál, melyek a lovak napi munkáihoz szükségesek. 1 — E tárgyakat,egyéb fölszerelési tárgyakkal együtt, az illető lovászfiúnak a gondviselésére bizzuk. Az idomárnak az őrizete alatt állanak azonban külön, a különféle súlyú nyergek, a jó pályapokróczok, orvosi szerek s az istállónak egyéb leltári darabjai. Három, öt, hét stb. kilo súlyú nyergek szükségesek a lovak kipróbálásához alkalmazandó kísérleti versenyekre, trialekre. E nyergeknek nem szabad lovászfiú keze alá jutni ; a tulajdonos, vagy az idomár maga nyergeli meg a trialra szánt lovat, mert különben a próba alá vett állat képessége nem lenne többé a tulajdonosnak és idomárnak, vagy a mint mondani szoktuk, az istállónak a titka, a mennyiben az illető' lovászfiú a kísérleti versenyben használt súlyt ismerné s az első kedvező alkalommal nyilvánosságra hozhatná. Mai napság a lovászfiuk,még ha bármily tanulatlanoknak látszanak is, csakhamar helyes ítéletet nyernek ama lovak képessége felől, a melyeket lovagolnak s ez okból mindig helyesen teszi a tulajdonos, ba nem avatja be őket szükségtelenül az istálló. titkaiba. . Az idomár, illetőleg talajdonos, ki anyagát maga idomítja, a kísérlet eredménye felől pontos jegyzeteket csinál ; nagyon gyakorlatias dolog, minden egyes lónak még a napi munkája felől is istálló-naplót vezetni. A nyergeken kivül vannak még több oly tárgyak, melyeket az idomárnak kell zár alatt tartania, minők a többi közt a kefék, szivacsok, gyapjú és vászon kötelékek (bandageok), rendes istálló-pokróczok, könnyű takarók és izzasztó-takarók, egyes és kettős zabiák, pelhamek, ugrószij (martingal) s minden fékszár, zabla és idomitási eszközök, melyeket az idomár a különböző korosztálybeli s egymástól eltérő vérmérsékletű lovaknál alkalmaz, továbbá gamacbeok, törlőrongyok, ollók és ama gyógyszerek, melyeket az idomár az állatorvos rendelete nélkül alkalmazhat, a minő a phisic (hashajtó szer), cordial (étvágyat előmozdító labdacs), salétrom stb., végre blister (hólyaghúzó tapasz), patakenőcs s bedörzsölések lábrándulások és lábsérüléseknél, melyek versenylovaknál gyakran előfordul hatnak s a munkánál csaknem nélkülözhetlenek. A ló egyediségének az idomitásra való befolyásáról. Miután az idomitó-pálya, istálló és nyeregszerszám teljesen rendben van, a munka megkezdése előtt szükséges a lovak testét gondos vizsgálat alá venni s helyes ítéletet hozni azoknak fizikai állapotáról. Meg kell győződnünk ama konditió foka felől, a melyben a ló van, mielőtt idomítás alá kerül, továbbá általában testalkatáról s véréről, mert a háromféle körülménytől függ a munka mennyisége, a melyet a lónál alkalmazunk s a melyet ez megbírhat. Ha a háromféle tulajdonságot figyelembe veszszük, akkor a tapasztalt szem helyes véleményt alkothat az illető lónál szükséges munka mennyisége felől. Minden lónál, mielőtt azt idomitásba fogjuk, a vért és származást veszszük tekin-